2023. március 20-án megjelent egy cikkem lapunkban, melynek címe az volt: Az EU megtagadta a békét és a jólétet. Alcíme: A háború megmutatta, hogy az unió ebben a formájában elveszítette létjogosultságát. A következőket írtam akkor:
„Valamikor kilenc-tíz évvel ezelőtt, talán 2013-ban vagy 2014-ben, Brüsszelben jártam, az Európai Parlamentben töltöttem el néhány napot, ismerkedve az ottani magyar képviselők munkájával, s ennek kapcsán beszélgettem Surján László KDNP-s EP-képviselővel az irodájában, aki akkor, ha jól emlékszem, még az EP alelnöke volt. (Lehet, hogy ő már nem emlékszik erre a találkozónkra.) Azt kérdeztem tőle, mi az igazi értelme, lényege az Európai Unió létének?
Akkor ő azt válaszolta nekem: két dolog. Az egyik, hogy a második világháború borzalmai után békét adott Európának, s a jugoszláv belháborúkat leszámítva ez a béke – beszélgetésünk idején – lassan 70 éves volt. És ez nagy érdem. A másik: a jólét, az egzisztenciális biztonság megteremtése az európai – uniós – polgárok számára. Ez a kettő az igazi értelme az uniónak, s addig van értelme léteznie, amíg e kettőt garantálni tudja.
Hogy állunk most?
2022. február 24-e óta ismét háború van Európában, s ez nem kis államok belháborúja, mely könnyen lokalizálható: itt nagyhatalmak állnak egymással szemben ismét, tehát fennáll újra a veszélye az eszkalálódó, világháborúvá is fajulható háborúnak. S mit tesz ebben a helyzetben az unió? Az Egyesült Államok, illetve a mögötte álló davosi elit érdekeit kiszolgálva közvetetten részt vesz a háborúban, tehát szítja azt, ahelyett, hogy minden erővel béketárgyalásokat sürgetne a maga összes erejével. Vagyis béke helyett a háborút folytatja.
Másfelől: az unió az elmúlt egy év során – többek között éppen a szankcióival – folyamatosan gyengíti a jólétet, egyre nehezebb helyzetbe hozza az európai középosztályt, a szemünk láttára omlik össze recsegve-ropogva a valaha csodált nyugat-európai jóléti állam. Svédországban az emberek már meggondolják, hogy hányszor zuhanyozzanak egy héten…