Van ennél rosszabb dolog ma már: az mégpedig, hogy az Európai Unió nem az európai emberek érdekeit képviseli, hanem az amerikai demokraták, a háborúpártiak, a NATO, a davosi elit (WEF, Világgazdasági Fórum), valamint a globális gazdasági és pénzügyi elitek – bankárdinasztiák, hozzájuk kötődő egyéb globális pénzügyi és nem pénzügy cégek – érdekeit.
Ez pedig elfogadhatatlan, de van még ennél több is.
Az a tény, hogy az unió meghatározó intézményeit immáron tizenkétezer lobbista cég, NGO veszi körül, hálózza be, és meghatározó szerepet játszik abban, hogy milyen döntések szülessenek a bizottságban vagy a parlamentben. Az átláthatóságnak pedig komoly hiányosságai vannak. Az Európai Számvevőszék – mely még megőrzött valamit a függetlenségéből – jelentést adott ki erről a helyzetről, a lobbicégek tevékenységéről. Ebben megállapítják, hogy az átláthatósági szabályok hiánya a lobbisták és cégek indokolatlan befolyásolásához, tisztességtelen versenyhez és korrupcióhoz vezethet – és ez szerintem már régen a valóság, s nem csak egyfajta veszély.
De még ez sem minden: tudják, hogy e tizenkétezer lobbistát kik támogatják?
A válasz nem lesz kimerítő, csak lényegre törő: a támogatók között szerepel a Rockefeller Alapítvány (2022-ben 715 millió euró támogatás), a Bill & Melinda Gates Alapítvány (2022-ben 2,3 millió euró támogatás), és hát természetesen a Soros-alapítványok hálózata (itt a támogatások mértéke csillagászati). Gondoljuk el, az előző két alapítvány csak egy évben ennyit szánt a számukra kedves lobbistáknak. A Rockefeller Alapítvány azt vallja be, hogy a szegényeken segít és a zöldügyek megoldásában, a Gates Alapítvány pedig természetesen a vakcinák és vírusok világában „aktív”. Tudjuk. A Soros-alapítványok külön világ, nincs mit beszélni róluk.
Kérdezem tehát: kik vezetik az uniót jelen pillanatban? De hagyjuk ezt is. Röviden, pontokba szedve leírom,
miért gondolom azt, hogy az unió jelenlegi formájában szétrohadt, megérett a megszűnésre.
Egy: ostoba módon részt vesz egy háborúban, amely kizárólag veszteséget és romlást hoz az európaiakra. Teszi mindezt azért, mert nem önálló, nem szuverén, a döntéseket mások hozzák meg felette, röviden szólva a „nagyfiúk”. (Az Egyesült Államok mélyállama, a davosi elit, bankárdinasztiák, gigacégek és globális pénzintézetek.)
Kettő: egy elképesztően káros migrációs paktumot fogadott el, amely szétrombolja Európa eredeti arculatát, kulturális tartását, szokásait, s végül elmerül egy iszlám kultúrában és vallásban, legfeljebb rekvizitumként marad meg néhány emlék belőle.
Három: a brüsszeli elit nyilvánvalóan gőzerővel dolgozik azon, hogy létrehozza Jean Monnet és más globalista „alapító atya” eredeti tervét, az Európai Egyesült Államokat (Churchill nevezte ezt így először 1946-ban Zürichben), amelyben a tagállamok minden szuverenitása elveszik a Római Birodalom mintájára. (Az Egyesült Államok sem jó példa, annál rosszabb lesz a helyzet, mert a brüsszeli elit igazi birodalmat akar, európai kormánnyal, miniszterekkel, európai jogokkal és európai bírósággal stb., míg az amerikai államoknak még vannak jogosultságaik.) Ennek része a támogatási pénzek kifizetésének önkényes feltételekhez kötése: a helyreállítási alap után gőzerővel dolgoznak már most azon, hogy az eddig érintetlen kohéziós alapokat is mindenféle teljesítési feltételekhez kössék, el is nevezték ezt „reformkondicionalitásnak”.
Tehát már a pénzért sem lesz érdemes taposnunk, mert azért cserébe meg kell alázkodnunk és oda kell adnunk a szuverenitásunk maradékait is.
Négy: az unió elitje simán elfogadja a zöldideológiát; a Green Deal alapján tulajdonképpen egy bizonyítatlan, s meggyőződésem szerint hamis klímaelmélet alapján tönkreteszi a saját iparát és mezőgazdaságát.
Öt: nem védi meg alapját, a keresztény vallást és értékrendet, s talán ez a legnagyobb bűn, amit elkövethet. Nem áll ellent annak, hogy egyfajta szinkretista valláspótlék jöjjön létre az iszlámból és a kereszténység maradékaiból. S nem védi igazán a keresztény embereket sem (kivétel Magyarország).
Hat: tudomásul veszi, hogy a WHO, vagyis az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, élén a kommunisták erőszakosságát idéző Tedrosz Adhanom Gebrejeszusszal, egyszerűen teljhatalomra tegyen szert a vírus-, pandémia- és vakcinaügyekben az összes állam felett, beleértve ebbe az unió 27 tagállamát, s ezzel a nemzeti szuverenitás egy lényeges részét dobja oda a globalistáknak. (Japánban most volt óriási tüntetés a WHO ellen.)
Hét: beengedi, elfogadja, tudomásul veszi a gender- és LMBTQ-ideológiát, sőt arra próbálja kényszeríteni a tagállamokat, hogy mindenki vezesse be a saját jogrendjébe az ebből következő jogszabályokat. (Most fogadta el az EP az abortuszt mint emberi jogot.)
Nyolc: nem áll ellen a davosi elit, a svájci Nemzetközi Fizetések Bankja és más globális pénzügyi szervezet szándékának, mely szerint a készpénzt, emberi szabadságunk alapvető garanciáját megszüntessék.
Kilenc: a brüsszeli elit látványos módon korlátozza a sajtó- és médiaszabadságot, az önálló véleménynyilvánítás, a szólásszabadság jogát, hivatkozva arra az ostobaságra, hogy fel kell lépni a „diszkrimináló, rasszista” stb. nézetek ellen.
Tíz: nem lép fel kellőképpen a WEF és Yuval Noah Harari filozófus transzhumanista tervei ellen, amely a gép és az ember egyfajta egyesítését tűzte ki célul, megszüntetve ezzel végleg „emberi arcunkat”.
Mit mondjak még ezek után? Nem tudom a módját, nem tudom a konkrét megoldást, csak egyet tudok: ha a június 6–9. közötti európai parlamenti választások nem hoznak komoly áttörést a szuverenisták javára, akkor sorsdöntő időszak jön el az unió és Európa történetében. Itt jelzem, hogy a legfrissebb felmérések szerint Ausztriában egyre többen fordulnak el az uniótól.
Tudom, egyelőre egyedül vagyok az unióval kapcsolatos radikális véleményemmel. De az idő mindig segítőtárs. Ebben hiszek.
