Európának fel kell ébrednie a kómájából

A feltámadás szimbóluma, a napjainkra vonatkozó jézusi üzenet éppen az, hogy az emberi eltévelyedés, gonoszság, aberráció, és folytathatnánk a felsorolást, elfogadhatatlan és változásért kiált. Kétezer éve rendszeresen megemlékezünk az Ő újjáéledéséről, vagyis az ember megváltásáról, de a legritkább esetben értelmeztük és érzékeltük az ébredés, a ráeszmélés kényszerét. Úgy teszünk, hogy értjük, de a soron következő kedden folytatjuk azt, ami ellen nagypénteken fogadkoztunk. Péntektől hétfő estig. Négy nap, ami semmire nem elég, különösen nem az igazi eltévelyedést követő cselekvés elindítására.

2024-re oly kort éltünk meg, amikor a Föld minden porcikája forrong. Az európai és amerikai civilizációk önmaguk karikatúrái, egyik barátom találó megjegyzésével: „Sátánista pedofilok irányításával működtetve.” Őrültebbnél őrültebb normatívák válnak általános gyakorlattá, melyek egyértelműen a halál kultúrájával azonosíthatók.

Mert már nincs nő és férfi, hanem több mint kilencven gender létezik. A tizen- és huszonévesek depressziótól szenvednek az interneten érkező információcunamitól. A politika sok helyütt nem szolgál, hanem megköveteli, hogy a többség őt szolgálja, és parancsára háborúban pusztuljon el, atomfelhővel sírja felett.

Nem jobb a helyzet a Távol-Kelet világában sem. Leginkább Kínában épült ki a méhek és hangyák társadalmai által is megirigyelhető központosított hatalmi struktúra. Olyan döbbenetes világok azok, ahol csak a parancs számít, „segítve a tömeget”, hogy ne fárassza magát a gondolkodás terhével. Afrika hatalmas területén, a XXI. században a téboly fokozódik, amikor az ősi múlt és mobiltelefonos új világ káosza teszi élhetetlenné az emberek világát. A gyarmati múlt sebeire népvándorlás és Európa elfoglalása a válasza az egyébként túlnépesedett földrésznek.

És ott van a Csendes-óceán túlpartja, a képzeletünkben napfényes Dél- és Közép-Amerika. A szamba-, a rumbatáncosok – hátrahagyva a napfényt, homokos tengerpartokat és őserdők romlatlan vadvilágát – a hideg északra indultak. Kezdetben vidáman, reménykedve, hogy aztán elcsigázottan, nem kívánt vendégként érkezzenek az ígéret földjére, az Egyesült Államokba.

Vagyis, mi lehetne más üzenet a feltámadás idején, mint az, hogy eljött – idedübörgött – az ébredés kora. Persze nincs egyféle recept a világ összes bajára és a mesterségesen gerjesztett káosz megszüntetésére. Ráadásul nekünk itt, Európa közepén saját dolgunkat kell rendbe tennünk, segítve ezzel a karikatúra jelzőjének eltüntetését civilizációnkról. A legnagyobb kihívás, amely összeköti és alapjaiban meghatározza az egyre nagyobb világkáoszt, a délről északra történő népvándorlás, vagy még inkább az élettérkeresés inváziója. Dél-Amerika Észak-Amerikát, Afrika és Ázsia Európát igyekszik elfoglalni. A kifosztottak elindultak, hogy visszaszerezzék jussukat. Bizonyos érdekkörök sarlatán módon csábítják is őket a könnyű élet reményével. Mindezzel párhuzamosan sokan élnek olyan területen, ahol a feltételek már nem képesek eltartani őket. A pénzhatalom – profit hiányában – nem hajlandó áldozni az életfeltételek javítására.

Az északi kontinensek elfoglalása ugyanakkor kikerülhetetlen módon torkollhat világméretű és pusztító összecsapásba, hiszen a történelemben mindig is a kultúrák háborúja volt a legpusztítóbb. A totális világháború réme nem napjaink kihívása, még ha néhány megtévedt politikus Párizstól, Berlinen és Brüsszelen át Varsóig ennek vízióját szónokolja is. A folyamat minden látszat ellenére fordított logikát követ. Ezért lényeges, hogy képesek legyünk dekódolni a jeleket. Az ébredés kora, vagyis az üzenet megértése és elfogadása életbevágóbb, mint valaha volt az elmúlt kétezer évben. A történelemben mindig Európa játszotta a főszerepet, az Egyesült Államok csak követő helyzetből csatlakozott. Mára viszont az USA-t is direkt módon hozza „helyzetbe” a kialakult folyamat. Tetszik vagy sem, Európa megvédése, kultúrájának és identitásának megőrzése az egyedüli zálog arra, hogy elkerülhető legyen a végső pusztulás egy felfoghatatlanul brutális háború formájában.

Az üzenet üzenete, mely egyben forgatókönyv a vész ellen: Európa ébredése. Nyilvánvalóan a jelenlegi helyzet is hatalmak harca, olyan háború, ahol a kultúrák és érdekek csapnak össze. Ezért a hadászatban alkalmazott nyelven kell megfogalmaznunk az előttünk álló feladatokat. A védelmi vonalak megerősítése segíti a kialakult káosz hatásának mérséklését.

A kezelhetetlen és ezért a védekezést jelen szakaszban gyengítő formákat, formális és informális szövetségeket átmenetileg háttérbe kell szorítani. Európa nemzetek közössége és nem közösségbe olvasztott massza. Parancsokat, politikailag értelmezhető stratégiákat a nemzetek saját anyanyelvükön tudják értelmezni. A kultúrákat, melyek forrása a nemzeti hagyomány, csak azonosan gondolkodó emberek képesek megbecsülni. Vagyis Európa védelme, a totális háború rémképének visszaszorítása nemzeti alakzatban történhet. Vagy sehogy!

Ezért rossz irány a fegyverkezési láz beindítása. Sokkal inkább az értelmes politikai magatartás visz közelebb a nemzetek összefogásának szuverenitásához. Az összefogás szuverenitása kifejezés nem egy nyelvtani félreértés, hanem az érdekek azonos irányba hatását jelenti. Jelenleg csak így semlegesíthetjük a védelmünket szétzilálni akaró globalisták aknamunkáját.

A képlet adott. A főszerepet játszók kiválasztása előttünk álló feladat. Ahogy feladat az „ébredés kora üzenet” befogadása. A politikusokat Európa-szerte a hatalom lehetőségéből a felelősség irányába kell kényszeríteni. Aki pedig ezt nem akarja, tudja vagy nem vállalja, menthetetlenül le kell cserélni.

A háború megnyerésének esélye egyenes arányban van a hozzáállás eltökéltségével. Talán kimondhatjuk, hogy mi, a politikusok kiválasztására jogosultak – Európa népei – már eltökéltek vagyunk.

A szerző titkosszolgálati szakértő,
a Védett Társadalom Alapítvány kuratóriumának elnöke