A minap majdnem egy teljes napot töltöttem el egy magyar kórházban a bal szememmel kapcsolatos problémával. Végül minden rendben volt, és az orvosok, illetve az egészségügyi személyzet hatékonyan és hozzáértőn kezelt, de az a kellemetlen érzés, hogy négy órát kellett várnom arra, hogy megvizsgáljanak egy olyan tünet észlelése után, amely akár néhány óra alatt vakságot is okozhatott volna, arra késztetett, hogy amerikai barátaimnak panaszkodjak az európai állami egészségügyi ellátással való első találkozásomról.
Aztán váratlanul ért az amerikaiak reakciója, mert ha van valami, amiről mi meg vagyunk győződve, az az, hogy az egészségügyi ellátás jobb, mint az európai. Úgy képzeljük, hogy az európaiak egy olyan állami egészségügyi rendszerhez vannak kötve, amely úgy éri el a méltányosságot, hogy mindenkinek a megfelelőnél alacsonyabb szintű ellátást nyújt. Az amerikaiak azonban rámutattak, hogy a Covid-járvány óta nem sok tapasztalatom lehetett az amerikai egészségügyi rendszerről – és ez valóban igaz –, mert a hosszú kórházi várakozási idő egy sürgősségi esetre ma már sokkal inkább normának tekinthető Amerikában. Más szóval az amerikai egészségügyi ellátás nem hatékonyabb az európainál – cserébe sokkal drágább.
Mégis nagyon nehéz lesz meggyőzni az amerikaiakat, különösen a politikusokat, hogy az egészségügy nem olyan terület, amire irigykedve kellene tekintenie a világnak.
Az amerikai orvosi egyetemeket és más egészségügyi intézményeket ugyanis a woke-ideológia foglyul ejtette. Amikor a magyaroknak mesélek az amerikai őrületről, láthatóan nehezen akarják elhinni, mi folyik ott. Nem tudják felfogni, hogy egy olyan fejlett ország, mint az Egyesült Államok, ideológiával szabotálja önmagát.
Pedig ez az igazság.
Öt évvel ezelőtt az egyik nagy amerikai kórház egyik prominens orvosa bizalmasan bevallotta nekem, hogy a munkahelyén uralkodó helyzet a Szovjetunióra emlékezteti, ahonnan a családja gyerekkorában elmenekült. Hogy miért? A kórház vezetői megtiltották minden orvosnak, hogy nemet mondjon bárkinek, még a gyermekeknek is, aki nemváltoztatást kér – még akkor is, ha az orvosok szakmai megítélése szerint a nemváltoztatás („nemi megerősítés”, ez a hivatalos hablatyolás) rosszat tenne a betegnek. Az ő döntésük kizárólag ideológiai okokból született.
Ráadásul, mondta az orvos,
az óriáskórház humánerőforrás-osztálya az összes orvos közösségimédia-felületét megfigyelte. Elvárták tőlük, hogy aktívak legyenek a közösségi médiában – de közölték velük, hogy nem mondhatnak nyilvánosan ellene a kórház nemi és gendermedicinával kapcsolatos irányvonalának. Ez az orvos azt mondta nekem, hogy ha megtagadja a közösségi hálózatokon való aktivitást, akkor szakmailag hátrányt szenved.
Mivel nem mondhatott olyan dolgokat, amikben nem hitt, egyszerűen csak unalmas, érdektelen emlékeztetőket posztolt, hogy a páciensei vagy követői étkezzenek egészségesen, és mozogjanak. Muszáj volt, mondta, az igazság kimondása vagy akár a hallgatás sokba került volna neki és a családjának.
Bármilyen rossz volt is a helyzet a Szovjetunióban, mondta az orvos, a szovjet orvostudomány soha nem ment el olyan messzire, hogy a gyermekek nemváltoztatását elfogadja, és megtiltotta volna az egészségügyi személyzetnek, hogy ellentmondjon az egészségügyi vezetők ideológiai irányvonalának. De woke-Amerikában ez is megtörténik.
Komoly okunk van kételkedni az amerikai egészségügy jövőjében, ugyanebből az okból kifolyólag: döntéseit egyre inkább az ideológia, nem pedig a tudomány határozza meg.
Ebben a hónapban a brit NHS (Nemzeti Egészségügyi Szolgálat) elkezdte korlátozni a gyermekek és kiskorúak hormonkezelését, és ezzel az ötödik európai ország lett, amely ezt tette, miután számos tanulmány komoly kétségeket fogalmazott meg a kezelés fiatalok számára nyújtott előnyeivel kapcsolatban, és a folyóiratok egyre nagyobb aggodalmat keltenek a káros hatásukkal kapcsolatban. Az Egyesült Államokban azonban ez a vita szinte nem is zajlik.
Az amerikai kormány, az orvosi intézményrendszer és a média transzneműpárti erőinek ideológiai hatalomba vétele azt jelenti, hogy a kiskorúak hormonkezelése és műtétjei elleni fellépés a karrier kockáztatásával jár.
A múlt héten Texasban találkoztam a 21 éves Soren Aldacóval, aki aktívan harcol azért, hogy megvédje a gyerekeket a genderideológia káros hatásaitól. Az autista lány 11 éves korában lépett a transzneműség sötét ösvényére, miután online pornót nézett, majd internetes barátokat szerzett a transznemű tinédzserek közösségében. Amikor Soren 15 éves korában mániás depresszióval kórházba került, az orvosok és más egészségügyi dolgozók elkezdték bátorítani, hogy fogadja el transznemű identitását. 17 évesen kezdett el felírt hormonokat szedni, 19 évesen pedig eltávolították a melleit.
Most Soren úgy véli, hogy az orvosi területen dolgozó nemi ideológusok kihasználták mentális betegségét és érzelmi sebezhetőségét. Egymillió dolláros műhiba miatt indított pert orvosai ellen, és országszerte felszólal az úgynevezett medikalizáló ideológia ellen, amely szerinte tönkreteszi az amerikai fiatalok elméjét és testét.
A woke nemcsak a transzneműségen keresztül pusztítja az amerikai orvoslást, hanem a faji hovatartozáson keresztül is. Március végén a Los Angeles-i UCLA orvosi karán, tehát Amerika egyik legjobbján a „strukturális rasszizmusról” szóló kötelező órán részt vevő orvostanhallgatóknak Lisa Gray-Garciát, egy úgynevezett antirasszista oktatót kellett elviselniük, aki palesztinbarát kántálással fárasztotta az osztályt. Azt is megparancsolta nekik, hogy térdre borulva mondjanak egy imát „Föld anyához”, és különböző woke-eszmékről szónokolt. Valaki az osztályból kiszivárogtatta a bizarr rituálé hangfelvételét a Washington Free Beacon című lapnak, amely közzétette azt. Az újság arról számolt be, hogy Gray-Garcia a modern orvostudományt gúnyosan „fehér tudománynak” nevezte. A lap szerint pedig amikor az egyik diák Gray-Garcia utasítása ellenére ülve maradt, tiltakozva a szertartáson való részvétel ellen, a UCLA egyik munkatársa, akit a Free Beacon nem tudott azonosítani, érdeklődött a diák személyazonossága felől, utalva arra, hogy a fegyelmi büntetés is szóba jöhet.
Ez szélsőségesen hangzik, de nem az.
Stanley Goldfarb, a Pennsylvaniai Egyetem Orvosi Karának egykori tisztviselője is megkongatta már a vészharangot, mondván, hogy a „sokszínűség, egyenlőség és befogadás” szorgalmazása az amerikai orvosi egyetemeken hogyan teszi tönkre azt a rendszert, amely egykor a világ legjobb orvosait képezte.
Dr. Goldfarb megállapította, hogy az ötven legjobb amerikai orvosi iskola 75 százaléka részben a DEI – sokszínűség, egyenlőség, befogadás (diversity, equity and inclusion) – és más baloldali politikai kritériumok alapján választja ki a hallgatókat.
A cél egyértelműen az, hogy olyan hallgatókat találjanak, akik a legjobban hajlanak arra, hogy hirdessék a megosztó ideológiát, nem pedig az, hogy a legjobb ellátást nyújtsák a betegeknek
– írta Goldfarb.
Valóban, 2022-ben az Amerikai Orvosi Főiskolák Szövetségének, az orvosi egyetemek akkreditáló testületének elnöke kijelentette, hogy a DEI „ugyanolyan figyelmet érdemel a tanulók és oktatók részéről pályafutásuk minden szakaszában, mint a legújabb tudományos áttörések”. Gondoljunk csak bele: Amerika legjobb orvosképző intézményei ugyanúgy érdekeltek a politikai káderek építésében, mint az orvosok és az orvostudósok képzésében!
A tudomány átpolitizálása szörnyű dolog. A sztálini időszakban Trofim Liszenko ideológiai áltudománya tönkretette a szovjet genetikai kutatást. Az ukrán származású agronómus csalárd tudományos elméletei a növénygenetikáról egybeestek a szovjet ideológiával, és Sztálin teljes támogatását élvezték.
A Liszenkóval szemben álló orosz genetikusokat embergyűlölőknek kiáltották ki. Sokukat elbocsátották állásukból és börtönbe küldték őket. Liszenko és követői a genetika tudományát „reakciós burzsoá vállalkozásként” bélyegezték meg. Az 1930-as években ukránok milliói haltak meg a Sztálin okozta éhínségben, amit a terméshozamokat csökkentő, idióta liszenkóista politika csak súlyosbított. Bár Liszenko Sztálin halála után kegyvesztett lett, az orosz genetikai kutatás még mindig nem heverte ki teljesen ideológiai rombolását.
Az Amerikai Ügyvédi Kamara egyik testülete tavaly megszavazta a jogi felvételi teszt használatának megszüntetését a „sokszínűség növelése érdekében” – mindezt azért, mert túl kevés fekete és latin tudta megcsinálni a tesztet. Most bizonyos csoportok azért kampányolnak, hogy meggyőzzék az orvosi egyetemeket, ugyanezen okból hagyjanak fel a felvételi tesztekkel.
Ez önszabotázs, ami csak olyan társadalmakban fordul elő, amelyek olyan régóta gazdagok és technológiailag fejlettek, hogy elfelejtették, hogyan jutottak oda.
Budapesti barátaim azt mondják, hogy Magyarországon az egészségügyi rendszer krónikusan alulfinanszírozott. Ha ez igaz, akkor ez olyan probléma, amit politikai beavatkozással lehet orvosolni, ha a magyar választók úgy akarják. De az a probléma, amely leginkább fenyegeti az amerikai egészségügy minőségét és integritását – nevezzük csak woke-liszenkóizmusnak –, az a fajta rendszerszintű fertőzés, amelyet, ha Magyarországon gyökeret verne, lehetetlen lenne megszüntetni.
Szerencsére a magyarok immunisak a baloldali ideológiai szélsőségek ellen. Ebből a hozzáállásból ne adjanak lejjebb!
A szerző amerikai író, újságíró, a Danube Institute vendégkutatója
Borítókép: Soren Aldaco az agresszív woke ideológia egyik amerikai áldozata (Forrás: LinkedIn)
