Igen, a cél az, amit Orbán Viktor mondott: nem szabad megállni Schwechatnál, meg kell hódítani – nem Bécset, hanem – Brüsszelt! S még fontosabb, amit nemrég mondott: a migrációs paktum egy utolsó szög az unió koporsójába. Hozzátette: az európai egységnek vége. Ne ijedjünk meg, vegyük ezt nagyon komolyan, ne csak pusztán jól csengő szavaknak.
Az Európai Unió ugyanis nagy válságban van, s méghozzá nagyon sok szempontból. De a legfontosabb probléma: birodalmat, Európai Egyesült Államokat akarnak létrehozni az unióból.
Ennek legfontosabb mozzanataként pedig meg akarják szüntetni a fontos kérdések esetében a konszenzusos döntés elvét, vagyis a vétójogot, ami, ha megtörténne, elvesztenénk a szuverenitásunkat, amelyért idestova ezer éve küzdünk.
Megengedhetjük ezt? Nyilvánvalóan nem. Akárcsak 1848-ban és 1956-ban, most is ellent kell állnunk a függetlenségünk és szuverenitásunk ellen fellépő erőknek, ezúttal a brüsszeli politikai és gazdasági elitnek. Persze rögtön felvetődik ilyenkor a kérdés, ami egyébként indokolt is: mi van akkor, ha ez mégsem sikerül? Nyilván abból indulunk ki, hogy sikerülni fog, mint ahogyan a labdarúgó Eb-re is úgy megyünk ki, hogy legalább a csoportunkból továbbjutunk, és hogy az azt követő olimpián minél több aranyérmet szerzünk.
Ez akkor sikerülhet, ha a június 6. és 9. közötti európai parlamenti választásokon a szuverenista erők lényeges és látható sikert érnek el a föderalista, globalista politikai pártokkal szemben. Akkor van esély arra, hogy ne Ursula von der Leyen maradjon az Európai Bizottság elnöke, aki lényegében véve a WEF, vagyis a Világgazdasági Fórum, a davosi elit kiszolgáltatottja, illetve, ha a bizottság összetételét a szuverenisták irányába tudnánk elmozdítani, s az Európai Parlamentben is kellő súlya lenne a szuverenistáknak arra, hogy a balliberális globalistákat minimum ellensúlyozni tudják, de hogy többségbe is kerülhessenek.
Igen, ez a cél.
Brüsszel meghódítása pedig nyilvánvalóan azt jelentené, hogy alapjaiban át kell alakítani az uniót, méghozzá egy félföderális szerveződésből olyan új európai szövetséget kell létrehozni, amely a tagállamok laza, főként és döntően gazdasági és kereskedelmi együttműködésére épülne, s kimaradna végre mindebből a kulturális, tudományos, oktatási, szociális, családpolitikai, környezetvédelmi, belpolitikai, külpolitikai, határvédelmi, belbiztonsági – és még sorolhatnám tovább – témák mindegyike.
Ez az új nemzetközi szövetség a kölcsönösen előnyös érdekeket tartaná előtérben, egymással egyenrangú felekként tárgyalva. Ez az ever closer union helyett az ever less union felé indulna el, még talán leginkább a Római Szerződés által létrehozott Közös Piacot venné alapul, de még annál is kevesebb közös ügyben kellene együttműködni. Tehát ez egy soha nem látott, merőben új nemzetközi szerveződés lehetne!





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!