A porba alázott baloldali szavazó

Kedvenc politikusaik és pártjaik jó ideje a bolondját járatják a baloldali szavazókkal. Olyan mélységekbe rántják magukkal szerencsétlen híveiket, olyan bornírtságok, olykor elmebetegségek éljenzését követelik meg tőlük vezényszóra, amelyekre pár évvel-évtizeddel ezelőtt gondolni sem mertek volna. Itt van például a haderő kérdésköre. Derék balliberális pártjaink – eltelve saját lózungjaikkal, miszerint „megvalósult a világbéke”, „véget ért a történelem”, „győzött a liberális demokrácia” – három évtizedig hirdették a népnek, hogy nem kell nekünk nagy hadsereg, elég egy iciri-piciri, az ágyúkat, tankokat, az összes vasat el kell ajándékozni rászorulóknak, béke van, a Nagy Testvér pedig úgyis megvéd majd minket, ha baj lesz. Ezt hirdette az MSZP és az SZDSZ, és ezt is cselekedte, mikor a magyarok naivitása miatt hozzájuk került a kormányrúd. Rajongóik pedig falták a hippis szöveget. Csak béke legyen és szerelem („peace and love”) – mondogatták. S közben gondolatban Woodstockban rázták betépve.

A jobboldal hiába figyelmeztetett, hogy a hadsereg szélnek eresztése őrültség, baj lesz belőle. Lám, hova vezetett, mikor a baloldal idolja, Károlyi Mihály meg az ő hadügyminisztere, Linder Béla az első világháború után szélnek eresztette a még fegyverben álló, harcképes magyar haderőt, ezzel megágyazva az ország megszállásának, kifosztásának s végső soron Trianonnak. Ám a kilencven százalékban SZDSZ-felügyelet alatt lévő sajtó lehurrogta a „maradi”, „militarista” jobboldalt.

Olyan sikeresen átmosták a magyar emberek agyát a tartós béke maszlaggal, olyan elsöprő hadseregellenes hangulatot alakítottak ki, hogy végül még az akkor ellenzékben lévő jobboldal is megszavazta – a népszerűségvesztéstől tartva – a sorkatonaság eltörlését.

Aztán a Gyurcsány-kormány teljesen lezüllesztette a magyar honvédséget. Ötvenezer különféle haditechnikai eszközt ajándékoztak vagy kótyavetyéltek el. Hetvenhét darab felújított T–72-es harckocsit adtak ingyen Iraknak, amelyek aztán az Iszlám Állam terroristáinál kötöttek ki. Fölszámolták az önjáró tüzérségünket: több mint 140 felújított önjáró löveget herdáltak el, visszavetve a Magyar Honvédséget a gépvontatású tüzérség korszakába.

(Vadaiék talán még a katapultokkal is beérték volna.) Közben katonáink bérét nem emelték évekig, keressenek csak más munkát maguknak, nem kell annyi baka. Az eredmény: 2010-re a korábban 45 ezer fős hadseregünk 29 ezer fősre apadt. A mélypont az érett gyurcsányizmus fénykorában, 2007-ben volt, amikor mindössze 23 500 katonánk volt. (A honvédelmi államtitkárt akkoriban úgy hívták: Vadai Ágnes. Még ma is aktív – aktív kerékkötő.) 2010-re a Honvédelmi Minisztérium éves költségvetése a GDP 1,5 százalékáról 1,1 százalékra zuhant. Holott a NATO-elvárás: két százalék.

Majd jött 2010, a népharag defenesztrálta a baloldalt, a Fidesz pedig komoly haderőreformot indított illetményemeléssel, a lehető legmodernebb haditechnika beszerzésével. Jöttek és jönnek az új Hiúzok, Leopardok, Panzerhaubitze 2000-es önjáró lövegek, helikopterek, újra lesz fegyvergyártásunk és így tovább.

No és ki ágál leghangosabban a hadsereg megerősítése ellen? Hát persze hogy Vadai Ágnes, akinek asszisztálásával anno az egészet szétverték. Aztán jött 2022 februárja, a szomszédunkban kitört a háború, s a világbékét hirdető honi balosok meghökkentek. Jé, már megint kiderült, hogy hülyeséget beszéltek. Folyton kiderül.

Nyugati elvtársaik – korábban szintén a hadsereg-leépítés nagymesterei – a katonai sisakok Ukrajnába küldésétől immár eljutottak az F–16-osokig, továbbá a kötelező uniós sorkatonaság bevezetéséig. Például Németországban teljes az egyetértés a baloldal és a Manfred Weber-féle áljobboldal között abban (is), hogy újra bevezessék a kötelező sorozást, ráadásul a nőket is bevonják a hadseregbe, hiszen ők is pont olyanok, mint a férfiak. Ha már Jürgen is szülhet, miért ne vezethessen tankot a Helga? A vonatkozó jogszabályokat hamarosan elfogadják, efelől ne legyen kétségünk.

Ami pedig a magyarországi baloldalt illeti: az új sorvezetőiket még nem postázták nekik Nyugatról, ám ez csak idő kérdése. Amint megjön, onnantól ők lesznek a leghangosabb hívei a kötelező sorkatonaságnak, s nyilván megvádolják majd Orbánékat, hogy nem fejlesztették eléggé a honvédséget, nem küldtek még katonát Ukrajna megsegítésére. A baloldali szavazók meg majd kényszeredetten tapsikolnak ennek is, ahogyan szoktak.

Vezényszóra a magyar „woodstocki” hippiből kardcsörtető háborús hiéna lesz. Csoda.

Ugyanez történt Sorosék népvándoroltatási projektjénél is. Ha Horn, Medgyessy vagy akár Gyurcsány országlása idején megkérdeztek volna egy baloldali átlag Pistát, akarja-e, hogy több tízezer afrikai analfabétát, közel-keleti dzsihadistát telepítsenek a hazájába, kikérte volna magának. Aztán 2015-ben a Soros-blog tájékoztatta őt: „Az a baj, hogy továbbmennek.”

A baloldali átlag Pisták tekintélyes része pedig ezt is benyelte. S bár lelkes híveivé nem váltak a betolakodó hordáknak, mégis: 2018-ban és 2022-ben – orrukat befogva – azokra a pártokra szavaztak, amelyek a határkerítés lebontását ígérték, s támogatják a kötelező brüsszeli migránskvótát. Lám, oly erős a baloldali szavazó Fidesz-fóbiája, annyira képtelen szabadulni önnön démonaitól, hogy saját és családja biztonságát is kockára tenné.

Pepitában ugyanezt látjuk a szivárványos őrületnél. Két évtizede még baloldali ismerőseink b…ziztak a leghangosabban. (Egyébként most is, de már csak a fideszeseket.) Aztán megérkeztek a sorvezetők Washington–Brüsszelből, s varázsütésre mindegyikük Facebook-profilképe szivárványos lett – amikor épp nem ukrános, freeszfe-s vagy CEU-s. (Mert ők mind egyéniségek.) Két évtizede a szemét kivájta volna annak, aki fölveti, hogy az óvodás gyerekének drag queenek tartsanak mesedélutánt – ma meg ugyanő a vállát vonogatja.

Esetleg ugyanazt ismételgeti, amit a migránsinvázió idején: „álprobléma”, „Orbán riogat”, „a fejlődés nem állhat meg”. Az ultima ratio, a végső érv: „Lényegtelen. A Nyugat akkor is jobb, mint Észak-Korea, úgyhogy ezt a békát le kell nyelnünk! S minthogy a nyugati fizetések magasabbak, mint nálunk, ebből az következik, hogy mindenben szolgaian másolnunk kell őket!”

A gyerekét persze nem viszi ki a pride-ra, mert jellemzően nincs is neki. Virtigli baloldali ma nem szül, mert a Föld túlnépesedett, a gyerek nyűg. Meg aztán: esze ágában sincs Orbánnak szívességet tenni. Inkább duzzogva kihal.

Mindeközben Nyugaton a haladás megállíthatatlan. Egyre több amerikai iskolában gyakorlat, hogy a gyermekeket – a szülők tudta, beleegyezése nélkül – nemváltásra buzdítják, és ellenkező neműként kezelik. A helyzet súlyosságát jelzi: március végén az amerikai törvényhozás alsóháza jogszabályt fogadott el arról, hogy az iskolák nem sumákolhatnak tovább, kötelességük tájékoztatni a szülőket arról, ha – mondjuk – fiuk bekéredzkedett a lánycsapatba, a lánymosdót és a lányöltözőt használja. Vagy fordítva.

Minthogy az amerikai woke-baloldal vonatából a féket kiszerelték, az őrület fokozódni fog, s hamarosan itteni megbízottaiknak, a magyarországi baloldalnak is hangosabban kell majd bégetnie a jelszavakat: „a biológiai nem idejétmúlt”, „mindenki az, aminek gondolja magát” és így tovább. Szavazóik meg majd tapsolnak ennek is.

Bármit és annak az ellenkezőjét is megetetik velük. Egyik nap még a legförtelmesebb, legmegbocsáthatatlanabb bűnnek tekintik a NER kiszolgálását, a jachtozást, a milliós karórákat – másnap meg már ott tapsolnak a valaha volt legirritálóbb NER-lovagnak, aki havi négymilliót nyalt föl, és puccos karórában jachtozott. A kávéház üvegét is betörik, ha úgy óhajtja a messiásuk. Fura. Azt gyanítom, átmenetileg azért imádják őt, mert saját frusztráltságukat, zilált idegállapotukat látják megtestesülni az ő Péterükben. S közben nem tűnik föl nekik, már megint mennyire megalázták őket.