Hogy mi következik ebből? Az, amiről Orbán Viktor is beszélt több kampányeseményen: ezúttal nem kell a bizonytalanokat vagy a másik oldalra szavazókat meggyőzni, elég, ha azokat a szavazókat sikeresen mozgósítják, akik a Fidesz–KDNP biztos bázisához tartoznak. És ez nem kampánystratégia-változtatás, mint ahogyan azt a balliberális sajtó írja, hanem a bevett forgatókönyv. Minden EP-választáson és minden önkormányzati választáson ez szokott lenni a kampánystratégia.
Mindez azt is eredményezi, hogy június 9-én az a politikai erő tud sikeresen szerepelni, amelyiknek szervezett országos hálózata van és rendelkezik aktivistákkal. Ezt láttuk a 2019-es EP-választás esetében is, ahol azok a pártok szerepeltek jobban a közvélemény-kutatásokban mért támogatottsági szintnél, amelyek rendelkeztek országos hálózattal. A mostani választással kapcsolatban emellett azt is érdemes kiemelni, hogy míg az EP-választáson főként a nagyvárosokban szokott az átlagnál többen elmenni szavazni, az önkormányzati választáson a kisebb településeken is megugrik a részvétel, így ezúttal az EP-választáson annak kedvezhet a nagyobb részvétel, amelyik párt kiterjedt vidéki bázissal rendelkezik.
Hogy mindez mit jelent? Azt, hogy a közvélemény-kutatási adatokhoz képest lényegesen eltérő lehet majd a végeredmény június 9-én este, ugyanis a részvételi arányok és az egyes pártok eltérő szervezettsége érdemben befolyásolja a végeredményt akkor, amikor a biztos szavazó pártválasztók mozgósításáról van szó. És hogy kik ennek a nyertesei, illetve a vesztesei? A Fidesz–KDNP például híres arról, hogy magas fokú szervezettséggel rendelkezik, illetve a vidéki beágyazottsága is erős, ráadásul hatalmas aktivistahálózattal rendelkezik. A balliberális oldalon a DK is elmondhatja ezt magáról, de még az MSZP is rendelkezik hasonlóval. Az utóbbi években a Mi Hazánk is elkezdte ezt kiépíteni, de például az LMP, a Jobbik vagy a Momentum semmi ilyesmivel nem rendelkezik, ők kizárólag a médiában léteznek. Nem meglepő, hogy a legrosszabb eredményt ezektől a szereplőktől várjuk.
És itt kell megemlíteni a Magyar Péter-féle jelenséget. A Tisza Párt pár hete jött létre, értelemszerűen nem rendelkezik országos szervezettel, még megyei listát sem tudtak állítani. A felmérésekben sokkal inkább érdeklődőket és kíváncsiskodókat tudnak felfedezni, nem pedig elkötelezett szavazókat. Így nem lenne meglepő, ha Magyar Péter esetében rosszabb eredményt látnánk június 9-én este, mint amit a közvélemény-kutatások jeleznek neki előre.
A mozgósítási verseny fontos eleme a békemenet. Június elsején Európa legnagyobb békepárti menete várható Budapesten, ami a békepárti szavazókat egyértelműen mozgósítani tudja. Ha visszaemlékezünk, a 2021. október 23-i békemenet is hasonló lelki támaszt nyújtott a jobboldali szavazóknak, ugyanis az azt megelőző időszakot a balliberális oldal tematizálta az előválasztási folyamattal.
A békemenet ereje azonban mindent megváltoztatott: lelki erőt adott a jobboldali szavazóknak, a baloldalnak pedig egyértelművé tette, hogy melyik oldalon van a többség.
Mint azt a fentiekben is említettem, a mozgósítási verseny azoknak a szereplőknek a legkönnyebb, amelyek országos hálózattal rendelkeznek és sok aktivistájuk van. Magyar Péter mellett a kisebb pártok egyáltalán nem rendelkeznek ilyennel, sem a Momentum, sem az LMP, sem pedig a Jobbik nem tud ilyet felmutatni, a többiekről pedig ne is beszéljünk. Abban elemzői konszenzus van, hogy a mostani választás legnagyobb vesztese várhatóan a Momentum lesz, amely elveszítheti a helyeit az Európai Parlamentben, illetve a fővárosban sem szerez pozíciókat, egyedül Soproni Tamás VI. kerületi polgármester újrázhat. Ebben az esetben az egész párt léte kérdőjeleződne meg, egyáltalán nem lenne meglepő, ha kilépési hullám indulna meg. Donáth Anna ráadásul igen gyengén szerepel a vitákon, ami szintén rontja a liberális párt pozícióit.
Ezen a ponton ki kell emelni a Kutyapártot is, mely ugyancsak katasztrofálisan szerepel a vitákon. A Partizánban a listavezetőjük ki sem tudta használni a rendelkezésre álló időkeretet, kellemetlenül gyengén szerepelt, ahelyett pedig, hogy a közmédia vitáját értelmesen használták volna fel, egy humoristát küldtek be. Ezzel a Kutyapárt azt kockáztatja, hogy nem ugorják meg a bejutási küszöböt, a mostani teljesítményük alapján ez egyre valószínűbb.
Az LMP esetében Vitézy Dávid jelentheti az utolsó reményt. Ha Budapesten Vitézy viszonylag jó eredményt ér el, és ez megjelenik az LMP fővárosi listáján is, akkor erre hivatkozva tudnak sikerről is beszélni a zöldpártnál.
A Jobbik esetében ilyenről nem beszélhetünk, ők várhatóan teljesen eltűnnek.
A Jobbikból kivált Mi Hazánk azonban esélyes egy EP-mandátumra, ami sok más ellenzéki párttal szemben mindenképpen életben tartja őket 2026-ig.
És a végén beszéljünk a Fideszről! Jelenleg a ciklus közepén vagyunk, minden kormánypárt számára ez a legnehezebb időszak. Főleg a háború okozta gazdasági nehézségeket követően.
Ehhez képest az, hogy a közvélemény-kutatók 45 százalék körülre vagy afelett várják a kormánypártok eredményét, hatalmas győzelem lenne. Európában a kis szigetországnak számító Máltát leszámítva ugyanis sehol nincsen ilyen erős párt.
Egy ilyen eredménnyel minden bizonnyal ismét Európa legerősebb pártja lenne a Fidesz. Ha megnézzük például Németországot vagy Franciaországot, a legerősebb pártok ott legfeljebb a harmincszázalékos szintet ugorják meg, de közelébe sem kerülnek a negyven százaléknak, a 45-50 százalékról pedig ne is beszéljünk.
Ehhez az eredményhez természetesen részt is kell venni a választáson. Csak a leadott szavazat számít, június 9-én el is kell menni szavazni. A mostani EP-választásnak hatalmas a tétje, az dől el rajta, hogy sikerül-e változtatni Európa politikáján, véget tudunk-e vetni a háborús őrületnek. Ezért részt kell venni a szavazáson, azt önmagától nem lehet megnyerni. Ehhez ad komoly erőt és mozgósító képességet a békemenet, amelyen százezrek mutatják meg a világnak: Magyarország a béke pártján áll!
A szerző a XXI. Század Intézet vezető elemzője, a Megafon tagja
