Embernek kell maradni a gépi világban is

Miért nem képes a digitális oktatás a hagyományos, klasszikus, lexikális tudáson alapuló oktatást felváltani?

ChatGPT digitális oktatás MI 2024. 05. 29. 6:10

Egy amerikai véleményvezér édesanya állítólag kivette a gyermekeit az iskolából, és elmondása szerint otthon fogja őket oktatni a mesterséges intelligencia és az az alapján működő csevegőrobotok (mint amilyen a ChatGPT is) segítségével. Ha igaz ez a kacsának is beillő hír, vajon mitől fosztja meg gyermekeit az így döntő szülő? Miért nem képes a digitális oktatás a hagyományos, klasszikus, lexikális tudáson alapuló oktatást felváltani? Erre hosszas gondolkodás nélkül is azonnal legalább háromféle választ adhatunk.

További Vélemény híreink

A mesterséges intelligencia gyorsítja a munkát, de nem veszi ki az ember kezéből

A témával foglalkozó egyes szakértők szerint

a mesterséges intelligencia térnyerése felér azzal a hatással, amit korábban a könyvnyomtatás feltalálása, az elektromosság elterjedése és az internet megjelenése okozott. Tehát döntő kulturális változásokra kell felkészülnünk, és mindez nyilvánvalóan az oktatásra is hatással lesz. Már most látható, hogy a jelenlegi diákok másképpen viszonyulnak az információhoz, mint elődeik.

Az is sokat változtatott a tudáshoz való viszonyunkon, hogy az internetes keresők révén dokumentumok millióihoz, milliárdjaihoz férhetünk hozzá szinte másodpercek alatt. Ez még inkább változni fog, ha ezeket a dokumentumokat nem külön-külön keresőtalálatokként, egyesével kapjuk meg, hanem összesítve, szintetizálva, hiszen a ChatGPT kész szövegek generálására is alkalmas.

A nagy nyelvi modellek segítségével működő csevegőalkalmazások képesek arra, hogy többféle forrásból szintetizált válaszokat, sőt komplex elemzéseket hozzanak létre, többféle szövegműfajban és stílusban. Éppen ezért egyre több diák használja rendszeresen a szövegalkotó házi feladatok elkészítésére, illetve különböző munkahelyeken is alkalmazzák ezeket a lehetőségeket szövegek „tenyésztésére”.

Mivel a szövegtenyésztő alkalmazásokat valódi, emberek által alkotott szövegeken tanították, és azokból – a minta valószínűségeit elemezve – alkotják meg az új szövegeket, ezért nem saját gépi vagy robotnyelvet használnak, így kifejezetten megtévesztő tud lenni az olvasó számára, hogy ember vagy gép írta szöveget olvas-e.

A tanuló algoritmusok révén a tenyésztett szövegek minősége is folyamatosan fejlődik, egyre hitelesebb és hihetőbb a mesterséges intelligenciával generált szövegek stílusa és nyelvi minősége.

Mi ezzel mégis a probléma, különösképpen az oktatásban? A plágium, a szerzői jogok problematikus kérdései mellett a mesterséges intelligencia szövegei gyakran fittyet hánynak a tényszerűségre, azaz jellemző rájuk a hallucináció (más szóval konfabuláció): kitalálnak, összekapcsolnak olyan dolgokat, eseményeket, amelyek a valóságban nem vagy nem a leírtak szerint történtek meg. A rendszer nem mondja azt, hogy egy kérdésre nem tudja a választ: ehelyett úgy tesz, mintha tudná, és a felhasznált adatok kombinálásával fiktív, nem valós információkat „talál ki”.

Csak az tudja majd megvizsgálni, hogy a ChatGPT és társai által alkotott szöveg megfelelő nyelvi minőségű-e, illetve helytállók-e a szöveg állításai, akinek megvan a mérlegelő gondolkodáshoz szükséges lexikális tudása. Paradox módon éppen a mesterséges intelligencia fejlesztései értékelik fel (ismét) a lexikális, tényszerű tudás jelentőségét.

Az a köznevelésből kikerülő diák lesz képes ellenőrizni a szöveg hitelességét, aki – gépi információk használata nélkül – maga is rendelkezik az adott témakör alapvető, tényekre támaszkodó ismereteivel, átlátja a hagyományosan rendszerezett tudása segítségével az összefüggéseket, és képes az elsajátított lexikális tudása alapján döntéseket hozni.

A fenti példában szereplő anya megfosztja az otthon, a digitális eszközök segítségével oktatott gyerekeit a közösség pozitív hatásától is.

Az ember társas lény – meg kell tanulnia másokhoz alkalmazkodni, más személyekkel közös célok érdekében együttműködni, együtt dolgozni, közösséget alkotni és formálni.

A koronavírus-járvány időszaka alatt otthon, a digitális kommunikáció közvetítésével tanuló diákok pszichoszociális és tanulmányi fejlődésével egyre több tanulmány foglalkozik világszerte. Az elérhető kutatási eredmények alapján már most látható, hogy diákok tömegei szenvedtek a járvány alatt, a kizárólag a digitális eszközökre épített oktatás miatt nehezen behozható hátrányt mind a tanulási előrehaladásuk, mind pedig a szocializációs folyamat során.

Az iskolai közeg az oktatás mellett a nevelés, a társas és tanári példamutatás helyszíne is egyben. Egy kiemelkedő, karizmatikus oktató évekre, évtizedekre meg tudja határozni a diákjainak nem csupán egy adott témához, szakterülethez, hanem a közösséghez, a világhoz való viszonyát is.

Ehhez kapcsolódik a harmadik témakör is, mégpedig a hagyományok átadása. Egy közösséget – legyen az egy baráti társaság, család vagy éppen a nemzet – többek között a közös hagyományai határoznak meg és tartanak egyben. Az iskola lehetőséget ad a tradíciók megismerésére, megélésére, továbbörökítésére, tehát jelentős identitásformáló és -erősítő szereppel bír.

Amint látható, minden eddiginél fontosabb a tanárok hivatása, akik képesek arra, hogy megbízható tudással és értékekkel bíró fiatalokat neveljenek. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen 2025-től indítandó tanárképzés középpontjában éppen ezek az utóbbi időszakban megkérdőjelezettnek tekintett, azonban valójában kiemelt jelentőségű értékek állnak:

a kizárólag a kompetenciák erősítését hangsúlyozó oktatás helyett fontosnak tekintjük a készségeket megalapozó lexikális tudás átadását is, illetve a tanárképzésünk jelenleg készülő tanterveiben kiemelt hangsúlyt kap a társas közösség építő, összekapcsoló és a hagyományok identitáserősítő szerepe.

Ezekkel felvértezve lehetséges embernek maradni a gépi világban.