Ha tehetném, azt a kérdést tenném most fel Dejan Sztankovicsnak: milyen edzőnek tartja azt, aki három nappal a Partizan elleni rangadó előtt elhagyja a Crvena zvezdát? Nem tudom, hogy a mimikája akár csak egy pillanatra, szinte észrevehetetlenül elárulna-e bármit, vagy profi pókerjátékos módjára érzelemmentesen, robotpilóta-üzemmódban darálná a választ: ilyen a futball… Igen, ilyen, sajnos. Mégis nehezen tudom elképzelni, hogy mondjuk a Bayer Leverkusen a Bundesliga utolsó fordulója előtt jelentse be: Xabi Alonso elköszönt, mert elfogadta a Bayern München ajánlatát.
Csupán azért illik óvatosan fogalmaznunk a szokatlan, megmagyarázhatatlan időzítésű döntés miatt, mert
nem tudhatjuk, hogy a sokat emlegetett kivásárlási összeg, az edző négyhavi bére (ami állítólag kétszázezer euró) csak akkor jár-e a Fradinak, ha még a szezon vége előtt távozik az edző. Bár ebben sincs ráció, hiszen Sztankovics csak a következő idénytől veszi át a Szpartak Moszkvát,
a mögöttünk hagyott hét végén, az orosz bajnokság utolsó előtti fordulójában a Szpartak a megbízott edzőként ténykedő bosnyák Vladimir Szliskovics irányításával verte 3-1-re a Rubin Kazanyt. Sztankovicsot tehát látszólag senki és semmi nem sürgette.
Nagyon nagy bennem a tenni akarás, hogy megmutassam, bármilyen csatára készen állok, amit ezért a klubért meg kell vívnom. Az első pillanattól kezdve azt éreztem, hogy ez a megfelelő hely a számomra. Elöljáróban csak annyit ígérhetek, hogy a hűség, az őszinteség és a munka mindennél fontosabb. Szívemből fogok beszélni: ígérem a hűséget, a tiszteletet és azt, hogy soha nem adjuk fel. Higgyetek nekem: feladni soha. Hajrá, Fradi!
Sztankovics így mutatkozott be a fradistáknak tavaly szeptemberben. Nyolc hónappal később, amikor ugyanezt tette Moszkvában, csupán egy nappal a Magyar Kupa döntője után, már azt is elfelejtette, hogy egyáltalán dolgozott a Ferencvárosnál, egyetlen szóval sem utalt az FTC-re. Ennyit a szavakról, mindig a tettek beszédesek. Mondjuk az, ahogy
Sztankovics amúgy búcsúképpen megalázta az általa különben is jegelt Lisztes Krisztiánt, azt üzenve mindenkinek, ne ajnározzák már agyon a tizenkilenc éves játékost.
A Ferencváros vezetői mintha maguk sem tudták volna, hogyan is reagáljanak a szerb tréner távozására. Elsőként Hajnal Tamás sportigazgató szólalt meg szokás szerint a píszí jegyében, imigyen:
Jól dolgoztunk együtt, én azt éreztem rajta, tisztelte a klubot, tisztelte a munkatársakat. Jó tavaszt produkáltunk, az utolsó két meccset leszámítva persze, illetve azért az Olimpiakosz elleni hazai Ekl-meccs után is volt bennünk hiányérzet. Viszont beindult egy folyamat, a terv az volt a projekt szerint, hogy az első állomás a bajnoki cím, a fő cél pedig az európai kupában sikeresség. Ő erről lemondott.
„Ez nem vet jó fényt a klubra” – mondta ki Kubatov Gábor az Újpest elleni menetrendszerű győzelem után. Már annak ismeretében, hogy a Fradi-szurkolók nem tartottak szimpátiatüntetést Sztankovics mellett. Bizony nem vet jó fényt. Kubatov Gábor utalt rá, hogy korábban Thomas Doll-lal és Szergej Rebrovval is hosszú távra terveztek, s ugyanez volt a cél Dejan Sztankoviccsal is.
Amikor elmegy egy edző, minden másképp lesz, ráadásul költséges dolog edzőt váltani, és egy bonyolult probléma, amit most meg kell oldani
– tette hozzá az FTC elnöke, Peter Stögerről és Sztanyiszlav Csercseszovról viszont említést sem tett.
