Mindezt összefoglalva: a Ferencváros vezetői tehát nagyon akarták Dejan Sztankovicsot, s noha a konferencialigában az Olimpiakosz, majd a Magyar Kupa döntőjében a Paks elleni vereséget is csalódásként élték meg, ennek ellenére bíztak benne, azt szerették volna, ha a szerb edző marad. De nem maradt, s ennek ismeretében
nem állíthatnánk, hogy Sztankovics szerződtetése jó döntés volt. A legfontosabb célt, a bajnoki címet ugyan zsinórban immár hatodszor is teljesítette a klub, de a csapatépítés tapodtat sem jutott előre. Ha a Csukaricski vendégeként nincs Pesics 98. percben rúgott bravúros gólja, még ennél is gyengébb lenne a bizonyítvány. Populáris húrokat pengetve azt is mondhatnánk, ezt az idényt Máté Csabával is hozta volna a csapat.
Az igazán fontos kérdés persze az: hogyan tovább, Ferencváros? A kiindulópontot Hajnal Tamás rögzítette: „Nemzetközi keretünk van.” Pró és kontra ennek minden adottságával és következményével együtt. Az NB I-ben más klubokban nem futballoznak Abu Fanihoz, Marquinhoshoz, Adama Traoréhoz mérhető egyéniségek, ugyanakkor ebben a nemzetközi keretben mintha feloldódnának, elvesznének a magyar labdarúgók érdekei. Írjuk a csúfosan megbukott Csercseszov javára, ő nem csupán hiányolta, kereste, hanem támogatta is a magyar játékosokat; Dibuszt és Varga Barnabást leszámítva viszont Botka, Pászka és Lisztes – az először felmagasztalt, majd Fehérvárra menekült Sigérről már nem is szólva – aligha sírja vissza Sztankovicsot.
Véletlenül se keltsünk hiú ábrándokat, a nemzetközi kerethez nemzetközi, értsd: külföldi edző dukál. Koncepcióként ennél azért többet várnánk. Dollnál látható volt az elképzelés: válogatott magyar és az NB I nívóját remény szerint meghaladó külföldi játékosok elegye.
A nemzetközi porondon elszenvedett pofonok után a klubnál (vezetők és szurkolók egyaránt) annyira áhították a sikert, hogy Rebrov teljhatalmat kapott, neki a kétballábas Ihnatyenko favorizálását is elnézték Sigérrel szemben. Rebrovnak részben azért is kellett távoznia, mert Hajnal Tamás (a tisztségét tekintve érthetően) nem volt hajlandó alávetni magát az ukrán trénernek. Stöger kinevezése melléfogás volt, Csercseszov másfél év után kifulladt, Sztankovics, a „zöldséges” pedig csupán ugródeszkának használta a Fradit.
A Ferencváros még most is Rebrov hagyatékából él. A Bajnokok Ligája, valamint kétszer is az Európa-liga főtáblájának elérése anyagilag a többi hazai klubhoz mérten más dimenzióba emelte a Fradit. Továbblépni azonban nem sikerült. Rebrov ma is egyszerre mérce és álom, továbbá részben önámítás.
Kubatov Gábor idevágó nyilatkozatai is arról árulkodnak: a klub szeretne olyan edzőt találni, aki önmagában garancia a sikerre. Természetesen ma is akadnak ilyen mesterek. A legismertebbek: Pep Guardiola, Carlo Ancelotti, legfrissebb példaként Xabi Alonso. S persze sorolhatnánk az ellenpéldákat: a Manchester Unitednél és a PSG-nél például szinte törvényszerűen mindenki megbukik.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!