idezojelek

Kiszabadulhatunk a kalodából

Az eurokolhoz nem szabadságot, hanem elnyomást és kifosztást hozott húsz év alatt.

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs
Cikk kép: undefined

2004. május 1. szomorú dátum a magyar történelemben. Ezen a napon lett tagja Magyarország az úgynevezett Európai Uniónak. Úgynevezett, mert valójában sem nem európai, sem nem unió. Hanem valami egészen más – hogy micsoda, azt mindjárt kifejtjük.

Az úgynevezett csatlakozás, valójában manipulatív és törvénytelen tőrbe csalás formáljogi alapja a 2003. április 12-én tartott népszavazás volt. Erről egy 2002 decemberében hatályba lépett, a csatlakozási dokumentummal hatályát vesztő alkotmánymódosítás rendelkezett. Ez kimondta, hogy „ügydöntő országos népszavazást kell tartani a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő, a csatlakozási szerződés szerinti csatlakozásáról. E népszavazás időpontja: 2003. április 12. A népszavazásra bocsátandó kérdés: Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?”

Íme, az arcátlan manipuláció: a kérdéses alkotmánymódosítás első mondata a csatlakozási szerződés szerinti, tehát egy bizonyos módon való csatlakozásról szólt, a népszavazásra bocsátott kérdésben ellenben csak általánosságban szerepelt a csatlakozás.

A népszavazást egyébként jogszerűen nem is tarthatták volna meg 2003. április 12-én, hiszen a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló, akkor hatályos 1998. évi III. törvény egyértelműen kimondta, hogy a népszavazást az elrendelését követő kilencven napon belül kell kitűzni. Mármost a népszavazást elrendelő alkotmánymódosítás 2002. december 23-án lépett hatályba, az attól számított kilencven nap 2003. március 23-án lejárt. De ha nem is járt volna le, akkor sem lehetett volna népszavazni a csatlakozási szerződés szerinti csatlakozásról, azt ugyanis csak négy nappal a népszavazás után írták alá. Addig legfeljebb tervezetről lehetett beszélni. Ezt ugyanakkor gondosan eltitkolták a nemzet elől, 

a törvénytelen és manipulatív népszavazást úgy írták ki és úgy kampányolt mellette a szocialista–liberális helytartóság, hogy karhatalmi erővel is üldözte az ellenzőket; a szavazók többségének – a fentiek miatt menthető okból – fogalma sem volt, miről is szavaz.

Nem kötötték ugyanis az emberek orrára, hogy az eurokolhozban a föld nem a haza elidegeníthetetlen fizikai alapja, hanem adható-vehető, külföldi tulajdonba adható áru. Azzal sem büszkélkedtek, hogy az utópisztikus euró az egyes nemzetek, országok pénzügyi szabadságának, mozgásterének elvesztését jelenti – hiszen a bevezetésével vége többek között a saját árfolyampolitikának. 

Azt meg pláne nem árulták el, hogy a más államok uralma alatt élő őshonos nemzeti közösségek – esetünkben a Trianonban elszakított országrészek magyarjai – nem érik el a brüsszeli ingerküszöböt, ellenben a transzvesztiták vagy a harmadik világból idezúdított emberek úgynevezett jogaiért még a szerződések alapján járó jogos jussunkat sem adják ide. 

Pedig ez csak csekély kompenzáció, a hazai nemzeti össztermék átlagosan mintegy három százaléka, miközben ennek majdnem tízszeresét talicskázzák ki innen a nyugati cégek.

Nem véletlen, hogy az Európai Parlament már 2003. április 9-én jóváhagyta a csatlakozási megállapodást – azt, amiről elvileg három nappal később népszavaztatták a magyarokat, és amit egy héttel később írt alá hazánk nevében a dicstelen D–209-es Medgyessy Péter és a nemzetvesztő „merjünk kicsik lenni” létfilozófia atyja, Kovács László.

Nem véletlen, hogy a teljesen fölösleges népszavazástól a választásra jogosultak több mint fele távol maradt, a részvétel csak 45,60 százalékos volt, a megjelentek 83,76 százaléka azonban sajnálatosan legitimálta szavazatával hazánk nehezen kivívott függetlenségének újbóli elvételét. Mert 

hiszen az eurokolhoz a szuverenitás számos fontos elemének feladását jelenti, a papíron megmaradt nemzeti jogok tiszteletben tartására pedig nincs semmilyen garancia, amint azt a Brüsszelben mára kiépült jogtipró liberális-globalista diktatúra bizonyítja.

E sorok szerzője egyébként a 2003-as népszavazáson nemmel szavazó 16,24 százalékhoz tartozik.

Engedtessék meg még egy személyes, de az akkori közállapotainkra jellemző emlék! 2004. május 1-jén hajnalban a szerb uralom alatt álló Délvidékről többedmagunkkal hazatérőben arra lettünk figyelmesek, hogy a trianoni demarkációs vonalról eltűntek a Magyarországot jelző piros-fehér-zöld táblák, csak az eurokolhoz csillagjai éktelenkedtek előttünk. Ez a szervilis magyarellenesség jól példázta a szocialista–liberális adminisztráció kisstílűségét, globalista szolgalelkűségét. Szerencsére a közfelháborodás nyomán idővel visszakerültek a nemzeti színeink.

Lássuk most már, hogy micsoda is az eurokolhoz! Először is,

 ez a politikai konglomerátum nemhogy nem azonos Európával (hiszen a kontinens számos országa nem tagja), de egyenesen Európa-ellenes, hiszen Európa lényegét, a hellén filozófia, a római jog és a keresztény etika hármasságából épülő ethoszt tagadja, támadva és pusztítva az európai kultúrákat, hagyományokat, sőt most már a puszta nemi identitást is. 

Teszi mindezt nyíltan diktatórikus módon, saját, papíron létező jogrendjének brutális tiprásával, gyarmatosítva, zsarolva, fosztogatva a renitens tagállamokat. Vagyis unióról sem beszélhetünk, hanem elnyomó szuperállamról, a szabadság ellenségéről.

Ezért igaza van Fricz Tamásnak, aki e hasábokon is már többször felvetette, hogy egyáltalán nem ördögtől való alaposan elgondolkodni a kalodából való szabaduláson. Valóban, ha nem sikerül az utolsó vagy talán az utolsó utáni pillanatban félretaszítani a mindannyiunkat a pokolba rántani igyekvő sátáni figurákat a brüsszeli kormányrúdtól, ha nem sikerül merőben új irányt szabni nemzeteinknek, akkor nem lesz más választás, mint leugrani a szakadékba száguldó vonatról. Amit, miként Fricz Tamás is helyesen megállapította, már a kezdetekkor rossz vágányon indítottak el. Nem véletlen, hogy az egyik úgynevezett alapító atya, Jean Monnet hozta létre az Akcióbizottság az Európai Egyesült Államokért nevű háttérszervezetet. A kísérlet nem is nagyon titkolt célja az első perctől az, hogy felszámolják az európai nemzeteket és szuverén államokat, arra a hamis narratívára hivatkozva, hogy ezek léte véres konfliktusokhoz vezet. Ez hazugság, hiszen ilyen konfliktusok a mai értelemben vett nemzetállamok létrejötte előtt is voltak, nagyjából az ősközösségekig visszamenően.

Az eurokolhoz tehát mindent egybevetve zsákutca. 

Ami az EU-ban jó, például a szabad mozgás, ahhoz semmi szükség elmebeteg brüsszeli bürokráciára, ahhoz elég a részes államok közti többoldalú megállapodás. Ezért radikális változásra van szükség. Európának ugyanis szüksége van a valódi egységre (nem pedig egyesülésre), ennek hiányában béna kacsa az egyre gyorsuló tempóban változó világban. Ehhez azonban lelki, erkölcsi alapok, közös ethosz kell. 

Ez pedig a hellén szellem, a római jog és a keresztény etika oly sokat emlegetett hármassága, amely nagyjából a XVI. században, a muszlim hódítás és a vallásháborúk zűrzavarában megbomlott, az így kialakult szellemi űrbe benyomult a magát felvilágosodásnak hazudó sötétség, amely mostanra érte el legsűrűbb, legmélyebb állapotát. Ez jó hír, mert innen szükségszerűen egyre közelebb van a józanodás.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Zarándokok szabadsága

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Tőkés László ismét célkeresztben

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Az igazság ideát van, csak meg kell érte küzdeni

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Életen innen, halálon túl

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.