Arra a kérdésre, hogy mit kezdjünk az ukrajnai vérontással, valamint hogyan számolhatnánk fel a százezrek életét követelő erőszakot, nem könnyű válaszolni. Arról azonban meglehetősen sokat tudunk, miért tört ki a háború és milyen feltételekkel lehet vége, ha Moszkva és Washington végre elszánja magát a békekötésre.
Ez a háború pontosan azért indult meg, amiért az idők kezdete óta mindig elharapóznak a konfliktusok. Két egymással szemben álló erőközpont teret, hatalmat, befolyást óhajtott szerezni a másik rovására.
Esetünkben az Egyesült Államok és Oroszország csatájáról van szó, azzal a megjegyzéssel, hogy a harmadik nagy, Kína is hallgatag szereplője az összecsapásnak.
Annak idején a hidegháború úgy zárult, az új világrend pedig úgy alakult ki, hogy Oroszország kivonult Kelet-Európából, saját szövetségi rendszere, a Szovjetunió pedig időközben felbomlott. Cserébe az amerikaiak nem exportálták a NATO-t Oroszország határaira, Putyin felbukkanása után pedig nem jelentek meg gazdasági, politikai, katonai befolyásukkal a szűkebb orosz érdekszférában. Az első számú ütközőállam, Ukrajna szerepe azonban óhatatlanul felértékelődött. Észrevette ezt már Samuel Huntington is, aki világosan leírta harminc évvel ezelőtt, hogy a feloldhatatlan civilizációs különbségek miatt súlyos konfliktus robbanhat ki Ukrajnában.