Az amerikaiak, pontosabban a Biden elnökségéhez köthető baloldali globalisták néhány éve eldöntötték, hogy kenyértörésre viszik a dolgot, igyekeznek végleg elszigetelni Oroszországot. Már régebben kitolták a NATO-t és az Európai Uniót Fehéroroszország és Ukrajna határaira, a balti államoktól Lengyelországon át Romániáig atlantista rezsimeket igyekeztek építeni, fegyvereket telepítettek a térségbe, oroszellenes hangulatot szítottak.
Putyin számára az a fejlemény, hogy Kijevnek NATO-tagságot, majd újabban uniós belépőt adnának, leplezetlen halálos fenyegetés. Oroszország tehát nem várta meg, hogy bekerítsék: először birtokba vette a Krím félszigetet, majd megtámadta Ukrajnát, hogy keleti részének megszállásával eltávolítsa a közvetlen katonai fenyegetettséget. A háború jelenleg zajlik, a majdani megegyezés azonban nagyjából körvonalazódik. Oroszország megtarthatja a Donbászt, és katonai sikereitől függően talán további területeket is Ukrajnából. Washington Nyugat-barát rezsimet épít majd Nyugat-Ukrajnában, a világnak pedig együtt kell élnie azzal a tudattal, hogy az amerikaiak és az oroszok Európában szomszédságot vállaltak a néhány évtizedet élt Ukrajna területén.
A 2024-es esztendő azonban számos olyan eseményt is tartogat számunkra, amelyekre biztosan nem készültünk fel.
Kétségtelen, hogy nagyobb bajban van a világ, mint a második világháború befejezése óta bármikor. Sokak számára úgy tűnik, hogy napról napra lopakodunk a világháború felé. A világ forrong, nincsenek felelős nagyhatalmi vezetők, a gazdasági és pénzügyi globalizmus megingott, minden rövid időn belül megbénulhat. A nyugati világ ráadásul olyan mértékben berendezkedett a bulitársadalomban, hogy már semmit sem ért a sokasodó jelekből, de nem ért másokat, sőt önmagát sem.
Kilátástalan a jövő, általános robbanás fenyeget a Közel-Keleten is. Az amerikai demokrata kormányzat képtelen elsimítani a globális nehézségeket ott, ahol befolyást szerzett. Az Európai Unió agóniáját éli, pár év alatt végezhet is magával, de a végjáték eltarthat talán még másfél−két évtizedig (tovább aligha).
A végjáték tehát közelebb van, mint hinnénk. Talán összeomlik az európai pénzügyi rendszer, az időközben meggyengített nyugati államok pedig képtelenek lesznek elhárítani a belső, polgárháborús fenyegetettséget. Valójában nem tudjuk, pontosan mikor és hogyan roppan majd össze az európai civilizáció, de – sajnos – kontinensünk nyugati felén eleget tettek azért, hogy véges határidőn belül önmagunk számoljuk fel mindazt, amit örökségül kaptunk.
Hogy a nyugati hegemónia még a mi életünkben látványosan meggyengül, hogy sorozatos terrorcselekmények, utcai összecsapások, anarchia dúl majd sok európai államban, szinte teljességgel biztos. Sorsukat csak azokat kerülhetik el Európában, akiknél nincs számottevő migráció, így a társadalom 15−20 százalékát kitevő bevándorlótömegben nem kell számot vetniük a szervezett bűnözéssel és a vallási fanatikusokkal, valamint a jelenleg is zajló, folyamatos bevándorlással.
Az 1945 óta tartó hosszú békeidőszaknak mindenesetre vége. Rövid időn belül döntő globális változásokra kell felkészülnünk, hosszú távon pedig minden bölcsességre, tudásra és türelemre szükség lesz ahhoz, hogy a háború, a járványok és az utcai összecsapások ne kényszerítsék végleg térdre országainkat. Ennek a súlyával, ennek a tudásával muszáj élnünk. Aki nem teszi: semmit sem ért a történelemből és nem gondolkodik, pusztán abban a hamis hitben ringatja magát, hogy ahogy eddig volt, úgy lesz ezután is. Valójában fel kell készülni a soron következő nehéz időszakra. Az európai vakációnak vége. A változások − láthatóan − már megkezdődtek.
