Na ugye. Hogy egy klasszikus mondást idézzek. Jelen sorok írásakor fogalmam sincs, hogy a skótok elleni győzelem elegendőnek bizonyult-e a továbbjutáshoz vagy sem, de ez bizonyos szempontból momentán mindegy is. Jelenségekről lenne szó. Először is,
aki azt gondolja, hogy a foci egy a sportágak közül, véleményem szerint valószínűleg téved. A futball maga az élet, misztikus elemekkel sűrűn pöttyözve. A szellem- és a hullámvasút különös ötvözete. A menet a letargiától a rituális törzsi üvöltésig tarthat.
Varga Barnabás (aki egyébként úgy megy bele a fejpárbajokba, mint egy szamuráj a darálóba) borzalmas sérülése és a döbbenet percei után azonnal felmerült a kérdés, hogy most akkor mi lesz. Sokkot kapnak a srácok vagy harciasabbá válnak a borítékolhatóan adok-kapokká fajuló végjátékban? Mindeközben látjuk azt is, hogy Szoboszlai nincs teljesen rendben. Tehát nem nézünk ki valami jól. És aztán a századik perc mindent elsöprő eufóriája, simán ki lehetne osztani tíz sárgát mezlevételért, de mezfelmutatás következik. Varga Barnabásé.
Azt gondolná az ember, hogy mindenki érti, mi történik éppen. Az ordítás a Holdon is hallatszik, és percekig tart. Az enyém bizonyosan, de ez nem újdonság, ismét fotelultrához méltón viselkedem, ám mellettem, körülöttem és gyaníthatóan szerte a hazában tisztességes, normális családanyák pattannak fel a székekből, mert a nehezen megmagyarázható történet magával ragadja őket, mert a lesszabályt ugyan lehetetlen elmagyarázni nekik, de ez itt most valami egészen más.
Hajnalodik, mire leülök még egy kicsit a Facebook elé, tartson tovább még a közös öröm, virtuálisan is. Hiszen egészen hihetetlen módon győztek a honfitársaink, és egyikük kis híján életét áldozta a küzdelemben. Lehet hát köszönetet mondani, közösen imádkozni, elemezni, reménykedni, bármit csinálni, ami jó. Az, hogy néhány beteg román rákezd a röfögésre Varga sérülése kapcsán, nem lep meg túlságosan, és különben is látom, hogy az egészséges románok rögvest a helyükre teszik őket. De
amit a magyar állampolgárok egy részétől tapasztalok újra, az egyenesen elborzaszt. A károgástól a totális lealjasodásig terjed a skála. Mer a Zorbán. Orvost! És még lopnak is. Na de ember, mi most itt konkrétan a Sallaiéknak örülnénk felhőtlenül, bár kissé (nagyon) azért aggódva, ha nem borítanád már megint ránk az összes fóbiádat, frusztrációdat és gyűlöletedet.
Elgurult gyógyszerek pattognak lefelé a lépcsőn. Ki is kapcsolom hamarost a gépet, kihajítva őket az aurámból, és egyre erősödik bennem az elhatározás, hogy ki is szállok ebből az egészből, ebből a közösséginek nevezett posványból, hörögjenek tovább nélkülem. Még idejében tenném, teszem, mielőtt végképp elfajulnának a dolgok. Már most sem lehetünk ugyanis biztosak benne, hogy a kedves kommentelő egyáltalán létezik-e vagy inkább nem, hogy a képnek van-e köze a valósághoz vagy inkább nincs, és hogy a filmen azt látjuk-e, amit látunk.
Készült például egy dokumentumfilm, a címe Egy másik test.
A műben egy amerikai diáklány viszontagságait kísérhetjük figyelemmel, akiről deepfake technológiával pornóvideókat töltöttek fel az internetre, majd ezek után ismeretlen férfiak üzeneteket küldözgettek neki a közösségi oldalain, mire értesítette a rendőrséget. Nekik azonban halvány fogalmuk sem volt arról, hogy mi a teendő egy ilyen esetben, majd megvilágosodtak.
Kiderítették, hogy bár a dolog „helytelen”, az elkövető nem követett el jogsértést a feltöltéssel, ezért aztán nem történt bűncselekmény. Világos. Legfeljebb személyazonosság hamisítása, esetleg képmással való visszaélés miatt lehetséges eljárást indítani. Nincsenek szabályok, nincs felelős, egy frusztrált iskolai vagy egyéb bosszúálló, netalántán egy perverz pszichopata tönkreteheti egy fiatal lány életét. Vagy bármelyik nőét. Ehhez képest egy titokban készített hangfelvétel smafu, elavult vacakolás, elmaradott sunnyogás.
A deepfake videók készítése rohamosan terjed, az „alkotók” pedig nem mást használnak céljaik elérésére, mint a technokraták által körülrajongott mesterséges intelligenciát. Ami állítólag még benne álldogál a gyerekcipőjében, a tojáshéj a fenekén, majd csak ezután szabadul el mindannyiunk épülésére, a határ a csillagos ég.
Valami azt súgja, hogy a következő generációk visszasírják majd azt a kőkorszaki állapotot, amikor ezt a csodálatos találmányt még „csak” munkahelyek eltüntetésére és nők tönkretételére használták.
