Megbocsátható, ha a kedves olvasó mindeddig figyelmen kívül hagyta, hogy június a pride hónapja: egy teljes harmincnapos időszak, amelyet minden queer dolog ünneplésének szentelnek. Ezek szerint nem minden nap pride-nap a Nyugaton? Lehetetlen elkerülni minden LMBTQ-dolog könyörtelen felértékelődését. Az Egyesült Államokban például 175 napot különítettek el a queerélmény valamely aspektusának megünneplésére. A kedves olvasó talán nem tartja meg a pánszexuális és pánromantikus tudatosság és láthatóság napját minden május 24-én? Ez hallatlan! Valaki írhatna az amerikai nagykövetnek, hogy feljelentse önöket.
David Pressman, egy meleg férfi, aki az USA vezető diplomatája Magyarországon, nem hagy ki egy alkalmat sem, hogy a magyarokat szidalmazza az LMBTQ-ügyekben való elmaradottságuk miatt. Az amerikai nagykövetség nagyszabású nyilatkozatot szervezett, amelyben támogatta az LMBTQ-jogokat Magyarországon és bírálta a magyar kormányt az e téren vélt mulasztásai miatt.
A nyilatkozatot számos európai ország aláírta (de Olaszország éppenséggel nem).
Ezen a hétvégén a nagykövet nagy Family pride pikniket is tartott a rezidenciáján. Amint arról a Politico beszámol, Pressman nagykövet „félreérthetetlen üzenetet küld Orbán Viktor konzervatív kormányának: Ne legyen többé undok azokkal, akik nem heterók”. Az „undoknak lenni”-t úgy kell érteni, hogy a magyar kormány nem hajlandó megadni az LMBTQ jogvédő szervezeteknek semmit, amit azok követelnek. A 2000-es évek elején az Egyesült Államokban a queer aktivisták felfedeztek egy zseniális stratégiát arra, hogy radikális ideológiájukat az iskolákban is érvényesítsék: a felkarolást és az ünneplést „a zaklatás elleni küzdelemként” bélyegezték meg. Azt gondolhatták volna, hogy a zaklatás elleni küzdelem legjobb módja, ha megtanítják, miért rossz az, és megbüntetik a zaklatókat – az LMBTQ-ideológia népszerűsítése nem szükséges. De ez tévedés! Aki ezzel nem értett egyet, azonnal a zaklatók oldalára állt – legalábbis ezt mondták az aktivisták.
Alig néhány éven belül, 2009-ben az ezt az irányvonalat hirdető fő aktivistacsoport – a Meleg, Leszbikus és Heteró Oktatási Hálózat (GLSEN) – összeállított egy listát azokról a könyvekről, amelyeket az iskolásoknak ajánlott. Ezek megdöbbentően pornográf jellegűek voltak. Az egyikben, a Reflections Of a Rock Lobster című memoárban a szerző, Aaron Fricke felidézi, hogy hatévesen orális szexet végzett osztálytársaival.
Egy másik fiúval való szexuális barátságra is visszaemlékszik. „Emberi lények voltunk, akik nem ismertünk társadalmi gátlásokat, és hajlandók voltunk a szexualitásunkat a legteljesebb mértékben felfedezni” – írta Fricke. Ő kilencéves volt akkoriban, fiú szeretője nyolc.