Meggyőződésem szerint
a sorkatonaság ötlete nem a háborús helyzetre adandó válaszról szól, sokkal inkább az egyes tagállamok nemzeti szuverenitásának a lopakodó felszámolásáról. De időközben rájöttek a javaslattevők, hogy az uniós választás előtt ez nem segítené a globalista oldalt. Most aztán úgy tesznek, mintha nem is történt volna semmi.
Olaf Scholz kancellár szerint a saját hadügyminisztere hiába beszélt az önkéntes és kötelező sorkatonaság bevezetésének szükségességéről, igazából ő sem akarja. Sőt, Manfred Weber sem beszélt uniós kötelező sorkatonai szolgálat bevezetéséről. A kancellár szerint Németország nem áll be a sorba, soha nem is akarták a sorkatonaság újbóli bevezetését. Úgy szeretnék hinni neki, csak hát annyi mindent és annak az ellenkezőjét is mondta már a háború kitörése óta, hogy ez nem megy. Csak védelmi felszerelést küldünk, csak fegyveralkatrészt, csak pénzt, csak kézifegyvert, csak védekezésre alkalmas fegyvert, csak harckocsit, csak rakétákat…
Ami a legfontosabb, hogy a sorkatonaság alapvető nemzeti szuverenitási kérdés, amit feladnunk nem szabad. Nem véletlenül mondták a márciusi ifjak a tizenkét pont követelései között:
»A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.«
Milyen érdekes, néhány nap múlva lesz harminchárom éve, hogy az utolsó szovjet katona is elhagyta hazánkat. Krisztusi kor, szoktuk mondani. Talán ennek a szimbolikus dátumnak is üzenete van. Ahogy annak is, hogy éppen húsz esztendeje volt az utolsó sorkatonai bevonulás hazánkban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!