idezojelek

A békemisszió és a háború mákonya

ŐRZŐK LÁZADÁSA – Orbán Viktor világpolitikai tényező, európai riválisai tátott szájjal figyelik tárgyalásait.

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó
Cikk kép: undefined
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

Kijev, Moszkva, Peking. Majd utána Washington. A békemisszió legfontosabb állomásai, és még csak egy hét telt el azóta, hogy Magyarország átvette az unió soros elnöki tisztségét. Igen, tudjuk, nincs felhatalmazás, nincs hatáskör, a soros elnöki tisztség önmagában nem tesz lehetővé tárgyalásokat az Európai Unió nevében. Tisztában van ezzel Orbán Viktor is, ahogy ő fogalmazott, nem is tárgyal, csak megismeri a felkeresett ország vezetőjének álláspontját és ismerteti a sajátját. Mert háborúban a béke ügyének képviselete nem felhatalmazás és hatáskör, hanem szándék és akarat kérdése. Mivel azokban, akik rendelkeznek hatáskörrel, egyik sincs meg a háború kitörése óta, súlytalan a kritikájuk a számukra váratlan békemisszióval kapcsolatban.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

A legdurvább reakció David Pressmantól, az ideiglenesen hazánkban állomásozó, nagykövetnek látszó politikai aktivistától érkezett. Azt nyilatkozta a misszióról, hogy az nem a békéről, hanem a haszonról szól, és ez óriási kárt okoz a magyaroknak és Magyarország szövetségeseihez fűződő kapcsolatainak. Nemes egyszerűséggel megfenyegette hazánkat, hogy szövetségesi kapcsolataink látják kárát, ha a béke erőltetésével veszélyeztetjük azt a hasznot, amit az általa kiszolgált háborús uszítók húznak az öldöklésből. 

Nem lehet másként értelmezni, milyen haszonra gondolhatott a fékezhetetlen agyvelejű vacsorakirály, hiszen Európának, benne Magyarországnak kifejezetten árt a háború, az eszement szankciós politika, a versenyképesség romlása, az inflációs nyomás.

Az okozott kárt csökkentené a mielőbbi béke, haszonról csak a háború kiprovokálói és folyamatos támogatói, tehát elsősorban az amerikai magánpénz-birodalom esetében van értelme beszélni. Nem árt tisztázni annak a békefelfogásnak a hamisságát is, amit Pressmanék erőltetnek. Ő ugyanis azt állítja, hogy amíg Orbán nem követeli, hogy Putyin Ukrajna szuverenitását és területi integritását tiszteletben tartó feltételekkel fejezze be brutális háborúját, addig nem fog békét teremteni. Ez a követelőzés nem a békéhez vezető útról, hanem Oroszország legyőzéséről szól, vagyis a háború elhúzódásáról, ami teljesen ellentétes a békepárti szándékkal.

A magyar miniszterelnök viszont nem követel egyik érintett féltől sem semmit. Úgy fogalmazott, lassan Magyarország az egyetlen olyan ország Európában, amelyik mindenkivel tud beszélni. Ezt kihasználva hallgat meg minden érintettet, és próbál közvetíteni annak érdekében, hogy legalább a feltételei minél előbb megteremtődjenek a tárgyalások megkezdésének. Erről szólt az ukránok részéről eléggé félvállról kezelt javaslat a határidőhöz kötött fegyvernyugvásról. Sajnos nem a fiatal életek megmentésének, a további pusztítás megakadályozásának lehetőségét látták meg benne, hanem az ellenség előtt megnyíló utat sorai rendezésére egy újult erővel indított támadáshoz.

Ez azért is álságos, mert ugyanez a felkészülési idő adott lenne a megtámadott fél számára is, de teljesen világos, hogy a háborús uszítók Putyin győzelmével tették egyenlővé az öldöklés befejezését, és csak az ukránok végső győzelmét tartják békének. Így viszont csak olyan abszurd békekonferenciákra van esély, mint a legutóbbi, ahová Oroszországot meg sem hívták. Bár valamelyest reménykeltő, hogy Orbán Viktor látogatása után Zelenszkij annyit módosított álláspontján, hogy bizonyos feltételekkel hajlana egy olyan konferencia megszervezésére, ahol ott lehetnének az oroszok is. Arról, hogyan illeszkedik a békemisszió forgatókönyvébe a kínai látogatás, Szijjártó Péter fogalmazott a legegyértelműbben Pekingbe érkezve: Kína azon államok élmezőnyébe tartozik, amelyek a leghatározottabban, a leghangosabban és a legelkötelezettebben lépnek fel a béke ügye mellett.

A magyaroknak fontos, hogy Kína szorgalmazza a békét a világban. Nyilván ez sem fog tetszeni a háborúpárti brüsszeli elitnek, mert ők azoknak az érdekeit szolgálják, akik Kínával szemben is az ellenségeskedést tekintik a jövő útjának. Teljesen nyilvánvalóan körvonalazódott mára, hogy az amerikai birodalom komoly kihívóra lelt Kínában. 

Több szakértő egybehangzó véleménye szerint az Ukrajna területén Oroszország ellen vívott proxyháború célja az, hogy egyszerre gyöngítse meg és ezáltal iktassa ki a gazdasági versenyből Európát és az oroszokat. Putyin legyőzésével pedig ellenőrzést szeretnének a hatalmas orosz nyersanyag- és energiahordozó-készletek felett oly módon, hogy vagy egy Jelcin típusú gyenge elnököt ültetnek a Kremlbe, vagy darabokra szabdalják a nagy birodalmat, és a kis részek fölött már könnyedén basáskodhatnak bábkormányaik segítségével. 

Ha ez sikerülne, akkor egyedül Kínával kellene megküzdeniük a világuralmi státus megőrzése, megszerzése céljából.

Kelet és Nyugat összecsapásának előszobája az, ami a szomszédunkban zajlik, és mi ebben a küzdelemben eleve veszteségre vagyunk ítélve. Ezért lenne nagyon fontos, ha Európa elárulóival szemben azok kerülnének többségbe a fontos döntéseket hozó szervezetekben, akik értik a magyar soros elnökség szlogenjét, és maguk is érdekeltek abban, hogy Európa ismét naggyá váljon. Mindent meg kell tennünk, hogy visszaszerezzük versenyképességünket, és ne kiiktatott versenytársai, hanem közös sikerekben érdekelt partnerei legyünk mind a Nyugatnak, mind a Keletnek. Ez az egyetlen esélye Európának, ehhez viszont alapfeltétel a béke minél előbbi megteremtése. Ezért támadják oly bőszen a háborúpártiak Orbán Viktort.

A legutóbbi választások után kaptam egy gúnyos üzenetet, amelynek írója azt firtatta, most, hogy győztek a kormánypártok, kitört-e a béke Ukrajnában. Sokáig tűnődtem, végtelen ostobaság, velejéig romlott gonoszság vagy a kettő együtt okozza a megértés teljes hiányát az Orbán-fóbiásokban. Aztán rájöttem, ezek bennünket néznek annyira hülyének, hogy feltételezik, mi úgy értelmezzük a békepártiságot, hogy a választási győzelmünk esetén varázsütésre kitör a béke is. Frappáns, meggyőző választ adott idétlenségeikre az elmúlt hét.

Orbán Viktor kijelentette, a béke nem jön el magától, azért dolgozni kell. Sokat és fáradhatatlanul. De nemcsak beszélt erről, hanem el is indult, elsőként Kijevbe, aztán Moszkvába.

Akik most fennhangon kritizálják, hónapok, évek óta nem csinálnak semmit. Még azt sem mondhatjuk, hogy beszélnek csak a békéről, mert ők ukrán győzelemről hadoválnak, és öntik a pénzt a háborúba, küldik az egyre pusztítóbb fegyvereket, és nem érik föl ésszel, hogy ezzel csak olajat öntenek a tűzre. Vagy nagyon is értik, de már régen nem érdekli őket, mi lenne a rájuk bízott ország, az unió, a kontinens érdeke, csak a testüket-lelkület felvásárló pénzbirodalom utasításait hajtják végre. Egyszerűen felfoghatatlan, miért teszik ezt, hogyan merik ezt csinálni.

Közvélemény-kutatások bizonyították, hogy Európa polgárainak legalább kétharmada békepárti, és a többségnek mindenütt elege van már abból, hogy Ukrajna támogatása sokkal fontosabb saját hazájának sorsánál. Egyre nagyobb minden országban a felháborodás, amiért minden pénz, minden erőforrás egy másik állam területi integritásának védelmére megy el, miközben Európa feladta saját külső határait. 

Ez a felháborodás egyáltalán nem érzéketlenségből, nem a megtámadott f­él iránti szolidaritás hiányából fakad. Ukrajnát úgy is lehet, sőt kell támogatni, hogy segítünk azonnal befejezni az öldöklést, tárgyalóasztalhoz ültetjük a feleket, hogy kezdjék el kidolgozni egy tartós béke feltételeit, és az újjáépítéshez kínáljuk fel erőforrásaink egy részét, nem a pusztításhoz.

Ez a mentalitás sokkal jobban együtt érez szegény sokat szenvedett ukránokkal, mert azok szenvedéseit is látja, akik menekülnek a kényszersorozások elől, akik idegen országokban várják, hogy hazatérhessenek, és nem tekintik honvédő háborúnak a más pénzén, más fegyvereivel, mások érdekeiért, de ukrán fiatalok vérét ontó hadakozást. Ezt próbálja megértetni Orbán Viktor a világgal, erről szól a békemisszió. Ha ez haszon, Pressman úr, ám legyen!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Egy szabadkőműves önleleplezése

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

A valóság a patrióta erőket segíti

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Légy önmagad, Európa!

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Az öngólok Európa-bajnoksága

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.