A nyugati konzervatívoknak – azaz a jobboldali liberálisoknak – rendkívül nehéz felfogniuk a posztliberális kulturális és politikai rendünk valóságát. Továbbra is hitvallásuk, hogy az állam szinte mindig téved, és hogy a magánintézmények szabadságát védeni kell vele szemben.
Ez a meggyőződés érthető módon a jobboldalon – legalábbis az angol–amerikai jobboldalon – a háború utáni időszakban, a közigazgatási állam centralizált hatalmának növekedésével alakult ki. A konzervatív dogma klasszikus kijelentése ez a sor Ronald Reagan 1981-es beiktatási beszédéből: – Ebben a jelenlegi válságban nem a kormány a megoldás a problémánkra; a kormány a probléma.
A kulcsszó az, hogy a „jelenlegi válságban”. Négy évtizeddel később mit mond a jelenlegi válság a kormányzat megfelelő szerepéről? Egyértelmű, hogy a régi konzervatív megoldás nemcsak hogy nem hasznos, de időnként még hátráltatja is a felelősségre nem vonható magánszereplők liberális, sőt elnyomó cselekedeteinek visszaszorítására tett kísérleteket.
Az Egyesült Államokban például a konzervatív politikusok és kommentátorok riadtan vették tudomásul az intézményi körök növekvő radikalizálódását, de általában nem tettek kísérletet arra, hogy jogszabályokkal megállítsák vagy visszaszorítsák az egyetemeken tapasztalható liberális baloldaliságot – annak ellenére, hogy szinte minden főiskola és egyetem, még a magánegyetemek is állami finanszírozásban részesülnek. Az ok egyszerű: ellenállnak a magánintézményekbe való kormányzati beavatkozásnak.
Ez a megközelítés a múlt évtizedekben védhető, sőt dicséretes volt. De ma? A felmérések azt mutatják, hogy a negyven évvel ezelőtti felmérésekkel ellentétben a konzervatívok ma már csak egy apró és egyre fogyatkozó kisebbséget alkotnak az oktatók között.
A diákok viszont sokkal liberálisabbak, mint generációs elődeik voltak. Miután a woke, a liberális baloldali ideológia, amelynek középpontjában a faj, a nem és a gender áll, rabul ejtette őket, az amerikai egyetemek gyűlöletes és destruktív eszméket és gyakorlatokat termelnek ki.
Gondoljunk a magánalapítványok szerepére a közéletben! A City Journalban a Danube Instiute korábbi vendégkutatója, N. S. Lyons véleményvezér részletesen leírja, hogy egy rendkívül gazdag és befolyásos magánintézmény, a Ford Alapítvány milyen szerepet játszott a közélet néhány legrosszabb eszméjének kialakulásában. A Henry Ford, a névadó autógyár alapítójának örökösei által létrehozott alapítvány több mint 16 milliárd dolláros alapítványi tőkén ül, és évente mintegy egymilliárd dollárt oszt szét jellemzően baloldali, sőt radikális célokra.