A nyugati konzervatívoknak – azaz a jobboldali liberálisoknak – rendkívül nehéz felfogniuk a posztliberális kulturális és politikai rendünk valóságát. Továbbra is hitvallásuk, hogy az állam szinte mindig téved, és hogy a magánintézmények szabadságát védeni kell vele szemben.
Ez a meggyőződés érthető módon a jobboldalon – legalábbis az angol–amerikai jobboldalon – a háború utáni időszakban, a közigazgatási állam centralizált hatalmának növekedésével alakult ki. A konzervatív dogma klasszikus kijelentése ez a sor Ronald Reagan 1981-es beiktatási beszédéből: – Ebben a jelenlegi válságban nem a kormány a megoldás a problémánkra; a kormány a probléma.
A kulcsszó az, hogy a „jelenlegi válságban”. Négy évtizeddel később mit mond a jelenlegi válság a kormányzat megfelelő szerepéről? Egyértelmű, hogy a régi konzervatív megoldás nemcsak hogy nem hasznos, de időnként még hátráltatja is a felelősségre nem vonható magánszereplők liberális, sőt elnyomó cselekedeteinek visszaszorítására tett kísérleteket.
Az Egyesült Államokban például a konzervatív politikusok és kommentátorok riadtan vették tudomásul az intézményi körök növekvő radikalizálódását, de általában nem tettek kísérletet arra, hogy jogszabályokkal megállítsák vagy visszaszorítsák az egyetemeken tapasztalható liberális baloldaliságot – annak ellenére, hogy szinte minden főiskola és egyetem, még a magánegyetemek is állami finanszírozásban részesülnek. Az ok egyszerű: ellenállnak a magánintézményekbe való kormányzati beavatkozásnak.
Ez a megközelítés a múlt évtizedekben védhető, sőt dicséretes volt. De ma? A felmérések azt mutatják, hogy a negyven évvel ezelőtti felmérésekkel ellentétben a konzervatívok ma már csak egy apró és egyre fogyatkozó kisebbséget alkotnak az oktatók között.
A diákok viszont sokkal liberálisabbak, mint generációs elődeik voltak. Miután a woke, a liberális baloldali ideológia, amelynek középpontjában a faj, a nem és a gender áll, rabul ejtette őket, az amerikai egyetemek gyűlöletes és destruktív eszméket és gyakorlatokat termelnek ki.
Gondoljunk a magánalapítványok szerepére a közéletben! A City Journalban a Danube Instiute korábbi vendégkutatója, N. S. Lyons véleményvezér részletesen leírja, hogy egy rendkívül gazdag és befolyásos magánintézmény, a Ford Alapítvány milyen szerepet játszott a közélet néhány legrosszabb eszméjének kialakulásában. A Henry Ford, a névadó autógyár alapítójának örökösei által létrehozott alapítvány több mint 16 milliárd dolláros alapítványi tőkén ül, és évente mintegy egymilliárd dollárt oszt szét jellemzően baloldali, sőt radikális célokra.




























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!