Korábban meg egy húsvéti nyúlnak öltözött kabalafigura igazította útba, hasra esett a légierő akadémiájának végzősei előtt, elszundított egy nemzetközi tanácskozáson, lebucskázott az elnöki különgép lépcsőjén, illetve a felesége segítsége nélkül képtelennek bizonyult arra, hogy felvegye a zakóját. Mindez súlyos mozgáskoordinációs zavarokra utalt, amelyeket a kaján világ nemcsak látott, hanem számtalanszor újra lejátszott azóta az elektronikus eszközein. 

Így lett az új belső világában Macronból Mitterrand, Zelenszkijből Putyin, Harrisből Trump.

Biden tulajdonképpen remek, noha kéretlen reklámarca az amerikai háttérhatalomnak. Aki eddig nem hitt ebben, most már hisz. Jó kérdés, ki volt a legutóbbi amerikai elnök, aki ténylegesen maga irányította volna az Egyesült Államokat. George W. Bush már biztosan nem tartozott közéjük, Trumpnak pedig nem hagyták; nemcsak a kongresszussal és a bíróságokkal hadakozott folyamatosan, hanem a saját apparátusa is szabotálta a munkáját. De 

Kamala Harrisnek az ölébe pottyant az elnökjelöltség. Viszonylag későn, de talán nem túl későn. Az amerikai Demokrata Pártnak talán 1968-ban volt ennyire hektikus éve legutóbb. Lyndon Johnson elnök még az előválasztások alatt visszalépett, lehetséges utódát, Robert Kennedyt pár hónapra rá megölték. A beugró jelöltjüket a republikánus ­Richard Nixon jól elverte, és népszerű elnöknek is bizonyult egészen addig, amíg a Water­gate-botrány miatt – éppen most fél évszázaddal ezelőtt – lemondani nem kényszerült. Egyedüliként az amerikai történelemben. Tulajdonképpen ezt kellett volna tennie Bidennek is. 

Vezetőik féltik szenátusi többségüket és az esélyt, hogy visszaszerezzék a képviselőházat a republikánusoktól. Biden terhessé vált számukra és az országot a mindennapokban elirányítgató háttérhatalom számára is. Az elnöknek ezért mennie kellett.

Ahogy mennie kellett a napokban Bob Menendeznek is. New Jersey állam demokrata szenátora már legfeljebb a börtön felé menendez. Korrupció miatt ítélték el, több százezer dollár értékben találtak nála kétes eredetű aranyat és készpénzt. Ő az első amerikai szenátor, akit külföldi ügynökként ítéltek el. 

Igen, valójában Bidennek az elnökségről is le kellett volna mondania. Miért is ne? Láthatóan nemcsak további négy és fél évre nem alkalmas az elnöki tisztség betöltésére, de már most sem az. Ennyire keserű pirulát azonban nem akartak lenyeletni vele a párttársai, nem akarták Nixonnal egy szintre helyezni. Tulajdonképpen hálásak is lehetnek neki, hogy négy évre feltartóztatta Trumpot.

Ugyanis aligha nyerte volna meg az előválasztást. Ám így – miután az illetékesek megdolgozták Joe bácsit – a pártküldöttek már nem sokat vitatkoznak rajta, hanem örülnek, hogy van új jelölt. Az augusztusi demokrata konvenció formalitásnak ígérkezik. Ki van ez találva.