A valósággá vált abszurditások korát éljük, mondta Bogár László a minap egy rádióműsorban, és már fel sem kapjuk a fejünket, ha tobzódik a hülyeség a közelünkben. Ez pedig rendkívül veszélyes, mert épp ezzel élnek vissza a legaberráltabb elképzelésekből is alapjogokat fabrikáló haladárok, akiknek feltett szándéka a hagyományos emberi közösségek szétverése, az embert meghatározó identitások lerombolása. Az érzékenyítéssel kezdik, de hamar eljutnak mindazok egzisztenciális megsemmisítéséhez, akik fel merik emelni hangjukat elmebajos megnyilvánulásaik ellen.
Ezért nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy egy nyilván méltán híres sorozatszínésznőcske nemrég azt fejtegette bőszen, hogy csak a gyerekeknek van joga eldönteni, milyen neműek. Határozottan kiállt amellett, hogy a szülőknek nincsenek jogaik a gyerekeik felett.
Szerinte a gyerekeknek vannak jogaik, nekik van tudásuk és ismerik magukat, őket kell felhatalmazni arra, hogy eldöntsék, kik ők valójában és hogyan nevezzék magukat. Tatiana Maslany – ki ne ismerné ezt a nevet –, a Marvel stúdió She-Hulk című sorozatának sztárja az egyik kanadai tartományt próbálta kritizálni a maga sajátos módján, miután ott a hatóságok olyan oktatási törvényt léptettek életbe nagyon helyesen, amely előírja az iskolák számára, hogy értesítsék a szülőket, ha egy gyereknél nemi zavart tapasztalnak, beleértve azt is, hogy a gyermek különleges névmásokat szeretne használni az osztályban. Kapaszkodjunk meg, a szabályok azt is megakadályozzák, hogy az iskolák reklámozzák a transzneműséget az órákon, kivéve persze, ha ahhoz a szülők hozzájárulnak.
Eljött tehát a pillanat, amikor a futóbolondok Kanadában is összecsaptak a normalitás képviselőivel. Elég későn sajnos, mert a hülyeség ragályként terjedt idáig, és az említett szabályozás ellen tömegdemonstrációt sikerült szervezni azokból az idiótákból, akik már hatása alá kerültek a Tatiana kisasszony és számos híresség által közvetített beteg propagandának.
Az eset világosan rámutat, hogy hiába is tagadják, az LMBTQ- és genderpropagandisták célközönsége a kiskorú gyermekeink közössége, elérésük érdekében az első adandó alkalommal benyomulnak az oktatási intézményekbe, ahonnan aztán vasvillával sem lehet kikergetni őket. Ezért rendkívül fontos és támogatandó a magyar gyermekvédelmi törvény, ami előre deklarálta azt az egyedül elfogadható társadalmi követelményt ebben a kérdésben, hogy el a kezekkel a gyermekeinktől.
Tőlem imádhatják Tatiana kisasszonyt akárhányan, ez nem jogosítja föl ostobaságok terjesztésére. Bár nagyon okosnak képzeli magát, de jól kivehetően meg kell küzdenie alapvető törvényszerűségek megértésével és feldolgozásával. Szögezzük le, hogy annak eldöntése, ki milyen nemű, nem jogi, hanem biológiai kérdés. És alapvetően két nem van, normális ember pedig meg is van elégedve ezzel a mennyiséggel. Ezen kívül van persze játék, túlfűtött fantázia, no meg a színészet, ahol bárki belehelyezkedhet a másik nem szerepébe, kitalálhat magának ezerféle identitást, de még a gyerek is tudja, hol a játék vége, amikor visszatér mindenki a való világba, és nem vonja kétségbe annak törvényeit.
Aki erre nem képes, aki végzetesen összekeveri fantáziavilágát a valósággal, és nem tud kilépni felvett szerepeiből, az beteg. Ám szerencsére ma már kiváló módszerek és szakemberek állnak rendelkezésre a kezelésükre. Az őrület tobzódásának finanszírozása helyett inkább azokra a kutatásokra költhetnék pénzüket a társadalommérnökösködő hálózatok, amelyek ezeket a kezeléseket teszik még hatékonyabbá.
Azoktól az orvosoktól pedig, akik kiskorúakon képesek végrehajtani bármiféle nemátalakító beavatkozást, azonnal el kell venni örökre a praxisukat. Ma már tudományosan alátámasztott tény, hogy a gyermekkori identitászavar kinőhető, idővel elmúlik.
Kivéve azoknál, akiknél közben végzetes beavatkozásokat végeztek el embertelen pénzhajhász sarlatánok. Meg kell tehát fékezni mind a jogi, mind a tudományos köntösbe bújtatott természetellenes világmegváltást.
De térjünk vissza egy gondolat erejéig a jogászkodáshoz! A csepűrágó hölgy abban is súlyosan téved, hogy nincs joga beleszólni a szülőknek gyermekeik önmagukról hozott döntéseibe. Ezzel szemben az az igazság, hogy csak a szülőknek van joguk, viszont az aktivistáknak, propagandistáknak, aberráltaknak és Istent játszó őrülteknek egyáltalán nincsen. Normálisan működő családban még azt is megbeszélik a lánygyerekek a szüleikkel, milyen színűre festessék a hajukat, tegyen-e a fiú fülbevalót a fülébe. Ki talál ki olyan baromságot, hogy a szülő nem szólhat bele, ehet-e a gyerek visszafordíthatatlan károkat okozó hormonkészítményeket vagy sem. Nem engedjük, hogy vezessenek, igyanak és cigarettázzanak, de tűrjük tehetetlenül és némán, hogy genderbolondok zombivá alakítsák őket?
Hajrá, Kanada, hajrá, normalitás! Mi vagyunk többen, viselkedjünk is ennek megfelelően.
