A labdarúgó Európa-bajnokság árnyékában javában zajlik az olimpiai felkészülés, ám esélylatolgatások, bizakodó nyilatkozatok helyett egyelőre inkább két sértett klasszis történetétől zajos a sportsajtó. Kozák Danuta és Decsi Tamás esete különböző, a tanulságot tekintve viszont nagyon is hasonló.
Kozák Danuta ügye végre kezdett nyugvópontra jutni, mígnem a múlt héten Lucz Dóra drámai kinyilatkoztatása lehelt bele ismét életet.
„És a szövetség továbbra is ennek az edzőnek teljesíti az akaratát. Hogy lehet, hogy egy ilyen ügyet 2024-ben így eltussolnak mindenféle következmények nélkül? Mármint a bántalmazóra nézve, mert az áldozathibáztatás megy. És ez csak a jéghegy csúcsa…”
– a korábbi háromszoros Európa-bajnok kajakos – aki az olimpiára nem jutott ki – eme kommentár kíséretében osztotta meg Kozák Danuta közismert Facebook-bejegyzését, s a mondandóját angolul is megfogalmazta.
Lám, lám, tényleg szörnyűség, ami történt, hogy is léphetnénk túl rajta? A magyar sajtót megint csak elővette a kínzó lelkiismeret-furdalás, amit oknyomozással is lehetett volna enyhíteni. Néhány megjegyzés Lucz tirádájához. 1. A magyar és az angol szöveg nem egymás tükörfordítása: az „ennek az edzőnek” az angol változatban „alcoholic coach” alakban jelenik meg. A kettő nem ugyanaz. A már évek óta Németországban élő Lucz Dóra annyira azért nem bátor, hogy otthon is vállalja a sértés ódiumát. 2. Kozák Danuta posztja után először mindenki fizikai bántalmazással gyanúsította Csipes Ferencet, az ügy csak később szelídült verbális molesztálássá. Ha a hatszoros olimpiai bajnok nem fogalmaz nyilván szándékosan sejtelmesen, a Magyar Kajak-kenu Szövetség csupán trágár beszédért aligha függeszti fel az edzőt. Nem mindegy, hogy a sportból csinálunk woke-ot vagy a woke-ból sportot. 3. Csipkerózsika-álmából eszmélve Lucz Dóra miért éppen most szánta rá magát, hogy ő is véleményt nyilvánítson? Erre a legkönnyebb válaszolnunk.
A kajak-kenu szövetség véglegesítette az olimpiai csapatot, eldőlt, hogy a női kajakos szakágban a negyedik helyért Pupp Noémi és Lucz Anna versenyét előbbi nyerte. Nyilvánvaló, hogy Lucz Dórának ez fáj igazán, csak hát ezen nehezebb fogást találni, mint a leporolt molesztálási ügyön. Ha történetesen Lucz Anna kerül be a csapatba, a nővére minden bizonnyal le tudja nyelni a Csipes–Kozák-ügyet. Így viszont kibukott belőle.
Nyilván nehéz beletörődni abba, hogy bár hozzá hasonlóan a húga is roppant tehetséges kajakosként robbant be a sportág elitjébe, végül ő sem versenyezhet olimpián. Igen, a sport kegyetlen. Ha a válogatón Lucz Anna egyesben nem negyedikként, hanem csak egyetlen helyezéssel előrébb, harmadikként végez, vagy ha párosban Hadvina Dórával megelőzi a Fojt Sára, Pupp Noémi duót, akkor nincs versenyeztetés, Lucz Anna az olimpiai csapat tagja. Valószínűleg nem hiszi el, de ha ez esetben is kimaradt volna, az elsők között emeltem volna szót a döntés ellen. Arról már nem is szólva, Lucz Anna úgy is lendíthetett volna a saját sorsán, ha szerez kvótát, ám olimpiai számban tavaly sem jutott ki a világbajnokságra, s a pótkvalifikációs regattáról is lemaradt. Kozák Danutának annyi a szerepe az egészben, hogy Lucz Dóra felhasználja őt a családi bánat szétterítésében. Nem elegáns.
Kozák Danután persze lehet okunk szánakozni. Mindannyian szegényebbek maradunk egy heroikus történettel. Hatalmas szenzáció lehetett volna, ha harminchét évesen, kétgyermekes anyaként zsinórban az ötödik olimpiára is kijut, pláne, ha ott aranyérmet is szerez, és így a magyar ötkarikás örökrangsorban befogja Gerevich Aladárt. Nem így alakult. Sajnálhatjuk.
De akkor – éles váltásként – ne sajnáljuk másfél évtized távlatából is Benedek Dalmát? Aki, noha hétszeres világbajnok (egyesben is győzött az olimpiai távon 2006-ban), olimpiára egyszer sem jutott ki. Érdemes röviden felidézni a pekingi olimpia előtti csúnya heteket, amikor a legközelebb állt élete álmának beteljesítéséhez. Janics Natasát követve előbb Kovács Katalin, majd szinte az utolsó pillanatban Szabó Gabriella és Kozák Danuta is elhagyta Fábiánné Rozsnyói Katalint. Utóbbi kettő a nyilvánvaló alku jegyében: ők indulhattak a két olimpiai bajnok kiválósággal négyesben. Benedek Dalma 2004 után 2008-ban is hiába volt a harmadik legjobb női kajakos egyesben, megint csak lemaradt az olimpiáról. Ha nincs a zajos konfliktus, ő kirobbanthatatlan a négyesből. S tisztán szakmailag nézve: inkább Szabó Gabriellának dukált volna a negyedik hely, mert szemben Kozákkal, ő tényleg kora legjobb vezérevezőse volt.
Mindenkinek úgy kezdődik a pályafutása, hogy valaki másé viszont véget ér, de legalábbis kisiklik, az egyik elveszi a másik helyét. Csak amíg ezt fiatalon mindenki természetesnek, az élet rendjének tekinti, később, amikor ő kerül sorra, ugyanezt zokon veszi. Igen, hatalmas kegyelem, ha valaki – csak a legismertebb példaként: mint Egerszegi Krisztina – valóban képes a csúcson visszavonulni.
Decsi Tamásnak sem sikerült. Ha visszatekintünk a pályafutására, érthető, hogy negyvenegy évesen, már nyilvánvalóan túl a zeniten is hajszolta az olimpiai részvételt. A karrierje ugyanis roppant szerencsétlenül alakult. Az athéni olimpia évében ugyanúgy huszonkét éves volt, mint a most őt kiütő Rabb Krisztián. Csak éppen ő anno nagyobb ígéretként, junior világbajnokként, két felnőtt Európa-bajnoki részvétel rutinjával maradt ki a csapatból, mert az akkori szövetségi kapitány, Kovács Tamás – aki a jelenlegi szövetség leghangosabb kritikusa – vitatható döntésként végül őt hagyta ki. Decsi 2008-ban végre kijutott az olimpiára, ahol egyéniben az ifjú Szilágyi Áron állta az útját. (Aki 2007-ben csupán tizenhét évesen került be a csapatba, amelynek tagjaként mindjárt világbajnoki aranyérmet szerzett. Az már feledésbe merült, hogy a csapatversenyben az első asszóját elvesztette 5-0-ra, s az akkori kapitány, Nébald György le is akarta cserélni, ám bölcs tanácsra meggondolta magát, Szilágyi maradt, és a folytatásban mindenkit lekaszabolt, beleértve a korszak legnagyobb alakját, Pozdnyakovot.)
2012-ben Kovács Tamás Decsivel együtt a teljes férfikardszakágat páston kívülre helyezte: a fiatalítás jegyében az utolsó kvalifikációs versenyen kihagyta Nemcsik Zsoltot és Decsi Tamást is a csapatból, amely aztán lemaradt az olimpiáról. 2016-ban az olimpiai vetésforgó jegyében a férfikardcsapat maradt ki az ötkarikás programból… Decsi 2021-ben, immár harmincnyolc évesen kapott végre kárpótlást a csapattal szerzett bronzéremmel.
Úgy érezte, ennél több jár neki, ezért folytatta. Nincs is ezzel baj. Ám ha valóban komolyan gondolta, akkor többet kellett volna tennie érte. S nem csak a páston. A sértés szándéka nélkül: Decsi Tamás kinézetre nem a sportember mintaképe, s ez nyilván nem csupán alkati kérdés. Talán éppen a nyilvánvaló túlsúlya miatt sérült meg az Európa-bajnokságon. S ha nem jár így, Rabb Krisztiánt nem kell becserélni, soha nem derül ki, hogy a huszonkét éves ifjú ihletett formában vív a csapatverseny napján, s minden marad a régiben.
Kozák Danutának végképp minden oka megvan arra, hogy csak a szépre és jóra emlékezzen. Ha elülnek körülötte a hullámok, odakerül, ahová való: a legfényesebben tündöklő magyar sportcsillagok kivételes zodiákusába. Decsi Tamásnak sem a párizsi olimpiász miatt kell keseregnie, hiszen világbajnoki arannyal és ezüsttel, valamint két Európa-bajnoki arannyal gazdagította az éremkollekcióját.
Kozáknak és Decsinek is nyilván nehéz belátni, hogy vége. Mint ahogy nincs is vége. Nem csak visszatekinteni, előrenézni is van mire, van miért.
