Ezek a kommunisták azonban be akarják tiltani mindazok életművét, akik nem sorolhatók a baloldalhoz, mégpedig a nézeteik miatt. Így például Louis-Ferdinand Céline-t (aki egyébként Semmelweis Ignácról írta a diplomamunkáját). Lehet vitatni az ő munkásságát is, de úgyszintén a nézetei miatt akarják őt is soha meg nem történtté tenni. Mert őszerintük „rosszul gondolkodott”. Ők viszont úgy gondolkodnak, mint a tálibok, a gondolatok diktatúráját gyakorolják, a politikai korrektségét. 

 Nekik az olyan bambácska, de elkötelezett művészek a kedvenceik, mint Omar Sy vagy Jamel Debbouze, akik – tisztesség ne essék szólván – ugyan nem is franciák, ellenben itt élnek, és azzal töltik az idejüket, hogy köpködnek Franciaországra, sértegetik a franciákat, akik őszerintük egoisták, és nem engednek be elég migránst az országukba.

Alain Delon fiatalsága viharosra sikeredett, és nem is mindig bizonyult a legdicsőségesebbnek. Ugyanakkor nagy hazafi volt, egy szabad ember – halála éppen ezért váltott ki gyalázatos reakciókat a kommunistákból. Ezért is tagadják meg, hogy tisztességgel emlékezzünk meg róla, ugyanúgy, ahogy szerintük például az iszlamista térfoglalásról sem beszélhetünk. 

 Ugyanis tilalom alá vonta volna őt cenzoraival a mozis maffia, amely ma is irányítja a filmvilágot és a művészetet.

A szerző francia újságíró, a Riposte Laique publicistája