Persze nem tökéletes a párhuzam a Gyurcsány–Gergényi-tandem rendőrnek beöltöztetett pribékjei által 2006-ban Budapest utcáin válogatás nélkül összevert diákok, nyugdíjasok és a keménykötésű brit falusiak között. Utóbbiak adnak is legalább olyan keményen, ahogy kapnak. És persze, természetesen szolidárisak vagyunk azokkal a rendőrökkel, akik a munkájuk végzése közben megsérülnek. 

A felháborodás és az ebből fakadó tüntetések nem álltak meg Southportban, átterjedtek Anglia számos további településére, köztük Liverpoolra is. És persze az online térben is felbolydult a lakosság. És – micsoda meglepetés! – erre is lecsapott a kiváló brit rendőrség. Ez persze nem újdonság, online gyűlöletbeszédért már korábban is vonultak ki családi házakhoz. Ezúttal egy 55 éves nőt tartóztattak le Chesterben. A hivatalos vád: hamis információkat közölt a gyilkosság elkövetőjének személyazonosságáról a közösségi médiában. Ízlelgessük csak: rosszul írta le Axel Rudakubana nevét (mert azóta hivatalosan is közölték, hogy így hívják a három kislány gyilkosát), és ezért vette őt elő a rendőrség.

De ez csak egy eset a rengetegből: több mint ezer letartóztatás történt az országszerte kitört zavargások kapcsán, köztük például egy 12 éves fiú Manchesterben, aki megrúgott egy buszt, és egy követ adott át egy másik fiúnak, hogy az dobja meg egy migránsok elszállásolására átalakított hotel bejáratát. Állítólag hasonlóra szólított fel a közösségi médiában egy helyi konzervatív képviselő felesége, akit az sem érdekelne, ha valaki felgyújtaná ezeket a szállodákat… és akinek szintén bíróság előtt kell most ezért felelnie. Egy 69 éves, nyugdíjas özvegy még náluk is veszélyesebb bűnöző: 

Persze akkor is létezik a garázdaság vagy a közösség elleni izgatás bűncselekménye és jogi tényállása, ha az jogos frusztrációból születik, vagy történetesen szimpatizálunk az üggyel, aminek a nevében elkövetik. És ezekkel szemben jogos lehet a hatósági fellépés. De egyrészt, 

Másrészt, valahogy a George Floyd-zavargások kapcsán (amik átterjedtek az Egyesült Királyságra is) valahogy senkit sem tartóztattak le kődobálásért. Persze nem mindegy, ki dobja a követ, milyen a bőrszíne. Vannak jó és rossz kövek. Jó kődobálók és rossz kődobálók. S aki ilyet le merne írni Nyugaton, azt ugyanúgy megvádolnák fajgyűlölet szításával.

Pedig szó nincs semmiféle fajgyűlöletről. Az angolokat sem mások bőrszíne zavarja. Hosszú évtizedek óta egy multikulturális társadalomban élnek. Az zavarja őket, hogy az országukba özönlő idegenek nemhogy a törvényeiket, de az alapvető társadalmi normákat, egyáltalán, az emberi viselkedés legelemibb elvárásait nem tartják be, és ezt büntetlenül tehetik meg. A hatóságok nem lépnek fel ellenük, a kisebb bűncselekményeknek semmilyen következménye nincs. Ami természetesen egyre súlyosabb bűncselekményekhez vezet. Persze a gyilkosságért elfogták a ruandai elkövetőt, de ez már a palackból rég kiszabadult szellem esete.

A média viselkedése pedig egészen felháborító – bár csak a szokásos formájukat hozzák. Van képük még mindig leírni ilyeneket, hogy „a gyanúsított egykori szomszédjai le vannak sokkolva és el vannak keseredve”, meg hogy „mindig is introvertált fiú volt, aki a kedves és keményen dolgozó családjával élt együtt”. Ugyanez a média, a BBC-től a Guardianen át a Financial Timesig egyként követeli a közösségi oldalak cenzúrázását. Elon Musk az első számú célpontjuk, aki – szerintük – a demokráciára leselkedő legnagyobb veszély, mivel az X platformon „engedi a dezinformáció terjedését”. Ízlelgessük ezt is kicsit: 

Végül, ami talán még a médiánál is felháborítóbb, vagy inkább aggasztóbb, az a hatóságok reakciója. Nemcsak a tüntetőkkel szembeni fellépések, a letartóztatások, hanem az is, amit például Neil Basu, a brit rendőrség terrorizmusellenes részlegének korábbi vezetője mond. Szerinte „a migrációellenes tüntetéseket terrorcselekményekként kellene kezelni”. 

Na, itt tart ma sajnos a Nyugat. Nemcsak hogy önként, lehajtott fejjel megy a guil­lotine alá vagy a gázkamrába, hanem ha valaki ki akar törni a sorból, és azt mondja: „nem hagyom magam”, akkor a kápók épp őrá támadnak, hogy ugyan már, ne rendetlenkedjen.