Napjaink egyik, ha nem a legfontosabb közéleti kérdése a szuverenitás, vagyis a nemzeti önrendelkezés, az önálló döntési lehetőségek megőrzése. Ez volt a múlt heti Tranzit fesztivál központi témaköre is, ahol színvonalas vitákban és előadásokban szembesülhettünk azzal, hogy a politikusok, a társadalomtudósok és a szakértők különböző szempontok szerint értelmezik ezt a problémakört. A szkeptikusok szerint a globális világrendszerben nem is lehet igazán értelmezni a szuverenitást, vagy az csak korlátozott formában érvényesülhet.
Az Orbán-kormány gyakorlati megközelítése mindenesetre nehezen vitatható, hiszen azt mondják, hogy a nemzeti önrendelkezés alapja a szuverén gazdaságpolitika, az önálló, magyar érdekek szerint alakított külpolitika és az ütőképes haderő. A szuverenitás problémakörének azonban van egy másik fontos dimenziója is: a tudatformálás, a korszellem alakítása a globális hatalmi központok irányításával és az erre adott nemzeti válaszok.
Gőzerővel zajlik az emberek átformálása, az identitások szétzilálása, miközben a nyugati civilizációra brutális nyomást gyakorolnak a fizikai valóságban is az idegen kultúrkörökből milliószám Európába özönlő bevándorlók. A szuverenitásunk védelmének tehát fontos frontszakasza a tudatformálás, a kulturális tér, a szórakoztatóipar és a média, elsősorban már a közösségi platformok.
A nyugati világ és benne Magyarország ellen többfrontos háború zajlik. Az egyik támadási irány az emberek hagyományos kötődéseit érinti, a nemzeti és a keresztény identitást. Eközben csúcsra járatják a genderideológia esztelen, természetellenes propagandáját, ami a nemi identitásunk megkérdőjelezését szolgálja. A hitünk, a nemzeti identitásunk, a biológiai önazonosságunk mellett a természetes, évezredek alatt kialakult táplálkozási szokásaink feladásáért is hatalmas erők mozdulnak meg, az úgynevezett zöldek mögött dollár- és eurómilliárdosok állnak. Sőt a klímaharc szószólói szerint a tulajdonunkról is le kellene mondanunk, elég, ha szolgáltatásként bérbe veszünk ingatlant, autót, bármit.
Nyíltan zajlik már a tudatmanipulálás, ismerős a szlogenjük: „Nem lesz semmid, de boldog leszel.” A közösségi média hemzseg a „sokszínűséget” hirdető tudatrombolástól, hősként ünnepelnek olyan hírességeket, akik nyilvánosság elé tárják az azonos neműek iránti vonzódásukat, újra reneszánszát éli a „coming out”.
Az egyik ismert német portál a nyáron heteken át naponta tucatnyi Facebook-posztot közölt a volt Forma–1-es autóversenyzőről, Ralf Schumacherről és férfi párjáról, miután ország-világ elé tárták a kapcsolatukat. Megjegyzendő, hogy a súlyos síbalesete után ma is magatehetetlen beteg, hétszeres világbajnok Michael Schumacher öccse, Ralf látszólag boldog házasságban élt a feleségével, gyermekük is van, így még inkább sokkoló volt, amikor nyilvánosságra került a homoszexuális kapcsolata.
Egy másik német celeb, az RTL népszerű műsorvezetője, Lola Weippert szinte naponta tesz közzé a közösségi oldalán olyan bejegyzéseket, amelyek szintén a nemek közötti különbségek relativizálását és a hagyományos szexualitás avítt voltát hirdetik. Weippert nemrég „szexuális kutatókra és pszichoanalitikusokra” hivatkozva azt írta: „Úgy tűnik, mindannyian biszexuálisok vagyunk.”
Sajnálatos, hogy számos tudós, szakértő is szolgálja a globális tudatipar indentitást romboló tevékenységét és megalapozatlan, koncepciózus „tanulmányokkal” segítik a fiatalok indoktrinálását.
A nemzeti szuverenitás elleni támadás tehát kiegészült az egyének önazonosságát romboló ideológiák térnyerésével. Egy ország, egy társadalom viszont nem lehet önálló, ha a nemzet tagjai egyénekként nem képesek a természetszerű, valóságos önazonosságuk meghatározására.
A veszély elsősorban a fiatal nemzedékeket fenyegeti, hiszen ők még inkább formálhatók, befolyásolhatók. Ezért lenne kulcsfontosságú egyrészt a családokon belüli kohézió megtartása, az, hogy a szülők ne engedjék elidegeníteni maguktól a gyerekeiket, mert akkor helyettük mások fogják nevelni őket.
A másik lényeges frontszakasz az iskola. Az oktatásügy feladatává kellene tenni, hogy minden gyerek kapjon egy alapvető képet a világról, benne magunkról, emberekről, méghozzá olyat, ami a természet törvényszerűségeit érteti meg a diákokkal.
Egyértelműen ki kell mondani, hogy hazugság, szemfényvesztés a mindent viszonylagosnak nevező és a sokszínűséget szándékosan félreértelmező woke-ideológia. Egy megalapozott világképű fiatal helyt tud állni az életben, és képes lesz felmérni, mik a valódi értékek, illetve mi az, amit jobb messze elkerülni.
Nincs helye ma a sunnyogásnak, a hátrálásnak, a devianciákat nagyvonalúan elnéző attitűdnek. Ez is szuverenitásharc, ami talán a legnehezebb fegyvernemben zajlik, mivel itt az ellenségeink célkeresztjében az emberek lelke és szelleme áll.
