A német és a lengyel döntés egyaránt világos vélemény az európai uniós intézmények rossz gyakorlatáról. Sokadszorra sérül ugyanis a hatáskör átruházásának elve még annak ellenére is, hogy a korábban említett szerződések világosan meghatározzák, mely területeken rendelkezik az uniós jog primátussal és hol érvényesülnek mindenekelőtt a nemzeti alkotmányok. Eljött az idő, hogy végre az eurokraták is elfogadják: nincs korlátlan hatalmuk, és egy tagállamot se zsarolhatnak vagy hitelteleníthetnek csupán azért, mert az ragaszkodik saját nemzeti önazonosságához, kultúrájához és értékeihez. Az uniós jog kizárólag olyan területeken érvényesülhet, ahol arra a tagállamok felhatalmazást adtak. Ilyen példának okáért a belső piac, a környezetpolitika vagy a versenyjog. E hatásköri megosztásnak a keretei pedig mind le is vannak szépen fektetve az uniós szerződésekben.
Láthattuk, hogy az elmúlt időszak európai eseményeit a neomarxista hangok nemzeti törvények és értékek elleni példátlan támadásai uralták. Ennek a kampánynak a keretében ráadásul pont azon tagállamok, amelyek a valódi európai menetrendet követik és ragaszkodnak a szerződésekben foglaltakhoz, kerülnek a szégyenpadra és kiáltatnak ki rosszfiúnak. Mindeközben azok persze, akik az egyre szorosabb uniót és az uniós hatáskörök lopakodó átruházását szorgalmazzák, az európai értékek és a közösség egészének őrangyalaiként tüntetik fel saját magukat. Ezek után már csak egy kérdésünk maradt: ma, amikor közösségünk a világjárványoktól a digitális technológiáig oly sok kihívással néz szembe, vajon hogyan képzeli el az európai értékek védelmét a balliberális elit, ha az egyetlen mód ennek eléréséhez szerintük maguknak az értékeknek és a szerződéseknek az áthágása?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!