A lengyel alkotmánybíróság előző hét csütörtökön meghozott határozata után a nyugat-európai elit óriási felháborodásának lehettünk szemtanúi. „Újabb szög a lengyel demokrácia koporsójába” – gondolhatták sokan, miközben éppen csak arról feledkeznek meg, hogy az Európai Unió szerződései nem adnak korlátlan felhatalmazást az európai intézményeknek. Sőt egyértelműen meghatározzák, mely területeken érvényesül az uniós jog és melyeken a nemzeti alkotmányok.

A varsói taláros testület az előző hét csütörtökén kimondta, hogy az uniós szerződések egyes rendelkezései nincsenek összhangban a lengyel alkotmányos berendezkedéssel. A lengyel alkotmánybíróság többségi véleménye szerint ugyanis az uniós tagságból még nem következik, hogy az Európai Bíróság felülírhatná a nemzeti alkotmányokat vagy hogy Lengyelország teljes mértékben az Európai Unióra ruházta volna át szuverenitását. A balliberális véleményvezéreknek és „self-made jogászoknak” természetesen több se kellett, farkast kiáltottak, megkongatva a jogállamisági bajnokok vészharangját. Úgy tűnik azonban, közülük még senkinek se volt szerencséje közelebbről megismerni az Európai Unióról szóló szerződéseket.

Hiszen ha olvasták volna azokat, talán tisztában lennének vele, hogy a szerződés 1. cikke értelmében az Európai ­Uniót maguk a tagállamok hozták létre annak érdekében, hogy közös célokat valósítsanak meg. A célok hatékony megvalósítása érdekében ugyan a tagállamok bizonyos hatásköröket átruháztak az unióra, vannak mégis olyan hatáskörök, amelyeket a tagállamok megőriztek maguknak. Logikusan következik ebből, hogy az unió és az uniós intézmények nem vonhatnak el a tagállamoktól olyan hatásköröket, amelyeket a tagállamok soha nem is ruháztak át nekik. Tovább bontva így az is kijelenthető, hogy a tagállamok beleegyezése nélkül az unió és annak intézményei nem kreálhatnak maguknak új hatásköröket sem.

Ha pedig ez mind nem volna még elég ahhoz, hogy kipukkasszuk a balliberális politikusok kényelmes kis buborékát, ne felejtsük el, hogy nem elszigetelt esetről van itt szó. Tavaly a német alkotmánybíróság (­Bundesverfassungsgericht) is hasonló következtetésre jutott, amikor megállapította, hogy a hatáskörmegosztás elvét a demokrácia védelmének érdekében mindenképpen tiszteletben kell tartani. A német bíróság szerint az európai integrációs menetrend milyensége nem áshatja alá ezen alapelv alkalmazását. Az uniós jog alkalmazási elsőbbségéből tehát nem következik a ­szuverenitásról és az alkotmányos identitásról való lemondás.