Miközben Orbán Viktor miniszterelnök szerint a magyar gazdaság, köszöni, jól van, addig az ellenzéki politikusok, valamint a közgazdász-társadalom jelentős részének vélekedése alapján a valóság az, hogy a magyar gazdaság pocsék helyzetben van. Kinek van igaza? Elintézhetnénk annyival a kérdést, hogy az igazság ismét középen van. Szó sincs államcsődről, gazdasági-pénzügyi katasztrófát vizionálni pedig teljesen felesleges – ugyanakkor a költségvetési hiány magas voltával, továbbá a kisebb gazdasági növekedéssel kapcsolatos kritikák jogosak.
De mi is történik a gazdaságban?
A költségvetésről szóló törvényben a kormány a 2024-es gazdasági növekedést négy százalékra kalibrálta be, ennek a fele jöhet össze végül, sőt a Magyar Nemzeti Bank szakértői gárdája szerint jó esetben 1,8 százalék lehet a bővülés üteme. Közben a költségvetési deficit is nagyobb lesz a tervezettnél, de a módosított 4,5 százalékos – GDP-arányos – hiánycél nem tűnik tarthatatlannak.
Szó se róla, járt ez némi áldozattal: tudniillik a lyukak befoltozására bizonyos állami vállalati körben – ahol az állam száz százalékban tulajdonos – lefaragtak az éves bérköltségből és elhalasztottak tervezett beruházásokat. Érdekes módon ennek nem különösebben örültek a kritikusok, pedig az állam most ténylegesen magán kezdett spórolni, keményebben fogalmazva: kénytelen volt kiadást vagdosni.
De folytassuk ott, ahol abbahagytuk: amennyiben a költségvetési hiányt sikerül mérsékelni, akkor az államadósság rátája is kisebb lehet, jelen állás szerint az éves gazdasági teljesítmény 75 százaléka körül alakul. Persze utóbbi lehetne kevesebb is, de ez még a nyugati uniós tagállamok adósságrátájához viszonyítva sem túl magas.
Az elmúlt évek „közellensége” pedig, vagyis az infláció már csak moderáltan maradt itt velünk, legrosszabb esetben is – éves alapon számolva – négyszázalékos lehet.
A pénzromlás idei alakulásáról még annyit, hogy az elmúlt hónapokban az többször is a jegybank úgynevezett toleranciasávjába került, ami teret adhatott az alapkamat folyamatos csökkentésének.
A munkaerőpiac pedig igazi sikerágazattá vált: a négyszázalékos, legutóbbi munkanélküliségi rátával számos fejlett ország is cserélne, innét már csak egy ugrás a teljes foglalkoztatottság elérése, mely háromszázalékos mutatónál „indul be”. S miután a hazai munkaerőpiac feszes, a munkáltatók kénytelenek emelni a béreket, s ezt az állam is tudja koordinálni.
Mindenekelőtt a minimálbér-emeléssel, a garantált bérminimummal, továbbá a közszféra fizetésének rendezésével. A legutóbbi, júliusi átlagkereset 637 ezer forint volt, és ezzel párhuzamosan a reálkereset is nőtt.
Tegyük még azt is hozzá, hogy közben számos állami kedvezményes konstrukció él – kamatstop, babaváró hitel, otthonfelújítási program –, igaz, ezek lehetnének hatékonyabbak. A problémát valójában az okozza (egyébként erről maga Orbán Viktor is beszélt az Országgyűlésben), hogy
a jelenlegi, 6,5 százalékos jegybanki alapkamat változatlanul magas, ami gátolja a banki hitelezést. Egy alacsonyabb kamatkörnyezet serkentőleg hatna a gazdasági növekedésre is.
Gondot okoz még, hogy baj van az ipari termeléssel, azon belül a feldolgozóipari megrendelésekkel. Persze lehet ezért is hibáztatni a kormányt, csakhogy ez egy örökség: a magyar gazdaság évtizedek óta a nyugat-európai exportból élt, de a legfontosabb kereskedelmi partnereinknek sem megy túl jól. Olyannyira, hogy a németek autógyárak bezárását tervezik, ezzel szemben nálunk teljes kapacitással működik például az Audi, a Mercedes, a BMW debreceni gyára pedig a következő évtől kezdi meg a termelést.
Szögezzük le azt is, hogy
a nyitott magyar gazdaság nagyban függ a külgazdasági helyzettől. Leszámítva az Egyesült Államokat, a külpiacaink egyáltalán nincsenek jó formában.
Ebben sincs semmi meglepő, a második világháború óta átlagosan hat-hét évente van úgynevezett „medvepiac”, amely gazdasági lassulást, csökkenő tőzsdei árfolyamokat jelent. Húszévente pedig beüt egy mindent elsöprő válság, amelynek negatív következményeit mi, magyarok is átérezhettük az elmúlt időszakban. Csekély vigasz, hogy ezek a kellemetlen időszakok nem tartanak sokáig.
Vagyis felettébb hullámzó, hogy a dolgok jól mennek-e vagy éppen rosszul, hiszen mind a növekedési ciklusoknak, mind a recessziós, csökkenő időszakoknak vannak sajátosságaik. Jó hír, hogy a Nemzetközi Valutaalap, továbbá a hitelminősítők bíznak a magyar gazdasági kilátásokban. De hogy mindenki megnyugodjon, végezetül nyomatékosítsuk: a magyar gazdaság működik. Igaz, kicsit lassabban, mint ahogy eltervezték.
A szerző gazdasági újságíró
