A Kijev elleni orosz villámtámadás kudarca és háborúvá alakulása csak fokozatosan hozta léte a magyar kormányzat ódzkodását az EU-nak az oroszok elleni háborúba való lelkes beszállásával szemben. A hangsúly eleinte a hazai energiaellátás teljes mértékű oroszfüggése mellett alig érintette az oroszok geopolitikai érvelését, hogy csak Ukrajna semleges államként megmaradását akarják rájuk kényszeríteni, mert ebben állapodtak meg az Egyesült Államokkal Gorbacsovék 1989-ben. Az ország téli didergésének kilátása minden más aspektust elsöpört akkor, de az USA globalista szárnyával összefonódott, itthoni balliberális ellenzék is csak később kezdte hangoztatni a parlamenti többség kormányának az ukránokkal szemben szkeptikus és az oroszokat jobban megértő álláspontjával szemben az „’56-os vádat”:
„Hát miképppen dicsőíthetitek ti ’56-ot, ha most cserben hagyjátok az ukránokat az oroszokkal szemben?!”
Nos, ekkor kellett volna a hazai politológusi/geopolitikai szakértőknek komolyan belemélyedni a napi politikai perlekedéseken túl a tudományos összefüggések feltárásába. Nem hiszem, hogy elkerülte volna a figyelmemet egy ilyen konferencia az 1956 és 2022 közötti összehasonlításról, tudomásom szerint egyszerűen nem volt ilyen. A magam számára egyszerűbb volt a helyzet, mert én már 2008-ban írtam egy holland nemzetközi politikatörténész kutatásaira támaszkodva az 1990 utáni amerikai Európa-ellenőrzésről és eközben az Oroszország körbekerítési törekvéseiről egy tanulmányt. De hát Brzezinski 1993-as A nagy sakktábla című könyve után mindenki tudhatta, hogy az USA eminens törekvése Ukrajna kivonása Oroszország befolyása alól.
Az említett holland kutatótól én még annyival tudtam többet Brzezinski tanításához képest, hogy Ukrajna kiszakítása nemcsak egy vágyálom volt az amerikai stratégák fejében, hanem 1991-től – lényegében beözönölve erre a területre az ukrán és az orosz források megszerzésére – már tervek születtek a CIA tervező asztalain Oroszország felosztására, és egy kis orosz állam létrehozására a Moszkva körüli területekre korlátozva. Ez persze nem maradt titokban az orosz titkosszolgálatok és így az államvezetésük előtt, és az alkoholista Jelcin utódjaként elnöki székbe juttatott Putyin 1999 után kiebrudalta lassanként őket az országból, miközben Ukrajnában a legszilárdabban bent maradtak, összefonódva az állami vagyon privatizálásával oligarchiává vált helyi hatalmi csoportokkal.
