A szentév, vagyis az „Úr szent éve” egy különleges vallási időszak, amelyet a katolikus egyház hirdet meg időnként, és amelyet a hívők számára az isteni irgalomra való különleges figyelemfelhívásként és lelki megújulásként tartanak számon. Az ilyen évek célja, hogy az egyház tagjait elmélyítse a hitükben, megerősítse lelki életüket, és elősegítse a megbocsátás és a kiengesztelődés szellemét. De hogyan is alakult ki a szentév hagyománya? Miért fontos ez a vallási esemény a katolikus közösség számára?
A katolikus szentév első hivatalos meghirdetése 1300-ra datálható, III. Bonifác pápa nevéhez fűződik. Bonifác pápa úgy döntött, Jézus Krisztus születését százévente egy jubileumi évvel ünnepelteti meg, azaz minden századik év szentév, egy különleges alkalom lesz, amely az irgalom és a bűnbocsánat időszaka lesz, és amelyet minden hívő számára lehetőségként biztosít arra, hogy az egyház szent kapuin keresztül, bűneik elengedése érdekében visszanyerjék lelki tisztaságukat.
A pápa a Szent Péter-bazilikához vezető kaput megnyitva szimbolizálta a szentévet, és erre az időszakra való összegyűlést is meghirdette. Az első szentév tehát egy lehetőséget biztosított minden katolikus számára, hogy személyes lelki megújulást éljenek meg, és megtapasztalják a megbocsátás kegyelmét.
VI. Kelemen pápa 1343-ban már úgy rendelkezett, hogy a szentévet ötvenévenként kell megismételni. Nem sokkal később VI. Orbán pápa 1389-ben 33 évenként, végül II. Pál pápa 1470-ben 25 évenként rendelte el a jubileumi év ismétlését, amelyet Szent X. Piusz pápa is megerősített, így a huszonöt évente esedékes szentév rendje vált szabályossá.
A XV. és XVI. században, főként a római katolikus egyház intézményes reformjainak idején a szentévet kiterjesztették, hogy egy szélesebb közösség számára is elérhetővé váljon. Az egyház minden jubileumi évre különleges szertartásokat és szellemi gyakorlatokat hirdetett meg. A rendes menetrend szerint meghirdetett legutóbbi szentév az ezredfordulókor volt, a 2000. évben, de az egyházfők különleges alkalmakkor rendkívüli szentévet is kihirdethetnek. Ilyen volt, amikor Ferenc pápa 2015-ben meghirdette az irgalmasság szentévét.
A szentév bevezetése az egyházban nem csupán vallási hagyományt jelentett, hanem a katolikus hit mélyebb megélését és az isteni irgalom szemléletének erősítését szolgálta. A szentév kiemelkedő vallási jelentőséggel bír, mivel az emberi bűnök és gyengeségek ellenére az irgalom, a megbocsátás és a kiengesztelődés fogalmát hangsúlyozza. Az egyház tehát azt szeretné üzenni, hogy minden ember számára elérhető a kegyelem, ha őszintén törekszik a megbocsátásra, és hajlandó elfogadni azt a szeretetet és irgalmat, amelyet Isten ad mindannyiunknak.
A szentév különleges vallási gyakorlatokat és szertartásokat is magában foglal. Ezek közé tartozik a bűnbocsánat szentségének különleges ápolása, ami során a hívők feloldozást nyerhetnek a bűneik alól, és szorosabb kapcsolatba kerülhetnek Istennel.
Az ilyen évek során a templomok és szentélyek egyedi szakrális eseményeket tartanak, amelyek erősítik a hívők vallásos elkötelezettségét.A szentév másik kulcsfontosságú jellemzője, hogy lehetőséget ad a zarándoklatok és más vallási események szervezésére. A katolikus hagyomány szerint a szentév során a hívőknek lehetőség nyílik arra, hogy a különleges vallási helyekre látogassanak el, például Róma városába, ahol a Szent Péter-bazilika szent kapui a megbocsátás és a bűnök feloldozása szimbólumaként szolgálnak. Ez a zarándoklatok, imák és szentmisék révén erősíti a közösséget és a hívők lelki életét.
A szentév hatása a vallási közösségre nemcsak a szakrális szertartásokban és a szimbolikus tettekben jelenik meg, hanem abban is, hogy hogyan élik meg a hívők mindennapi életükben a kegyelmet és a szeretetet. A katolikus egyház mindig is arra törekedett, hogy a szentévet a hívők életének minden aspektusába beépítse. A szentévi időszakok idején az egyház által rendezett események és közösségi programok különösen nagy figyelmet kapnak, amelyek segítenek a közösség tagjainak lelki megerősítésében.
A hívők ilyenkor nemcsak bűnbocsánatért imádkoznak, hanem az egész közösség számára segítséget kérnek a béke, a szeretet és a jóság elterjedésében. A szentévek alkalmával az egyház különböző jótékonysági és szociális kezdeményezéseket is indít, amelyek célja, hogy a szegények és rászorulók számára is elérhetővé váljanak a szeretet és a támogatás formái.
A szentév tehát a vallásos megújulás mellett társadalmi és erkölcsi felelősségvállalásra is ösztönöz. A hívőknek arra is lehetőséget biztosít, hogy jobban odafigyeljenek egymásra és felelősséget vállaljanak közösségükért, legyen szó a családról, a szomszédságról vagy az egész társadalomról. Az egyház hangsúlyozza, hogy a szentév nem csupán egyéni lelki megújulásra ad lehetőséget, hanem közösségi szinten is elősegíti a szolidaritást, a megbocsátást és a szeretet gyakorlati megvalósítását.
A következő szentév, amelyet 2025-ben tartanak, különös jelentőségű, mivel ez lesz az első jubileumi esztendő, amelyet Ferenc pápa irányítása alatt hirdetnek meg. Ferenc pápa mindig is hangsúlyozta a szolidaritás, a szegények iránti felelősségvállalás és az egyház társadalmi szerepe fontosságát. Ezért valószínű, hogy a 2025-ös szentévben még inkább a közösségi összefogás és a világ különböző társadalmi problémáira való odafigyelés kerül előtérbe.
A világ egy igen nehéz időszakában hirdette ki Ferenc pápa bullája, hogy 2024. december 24-én, szenteste veszi kezdetét az előttünk álló szentév, és 2026. január 6-ig, Vízkeresztig tart. Ebben a nehéz időszakban különös fontossággal bír, hogy hitünk erős legyen és velünk legyen a megbékélés, a megbocsátás képessége.
Reményünket fejezzük ki, hogy végre véget ér a szomszédunkban dúló háború, amely nem csupán a két keresztény testvérnemzet, az orosz és az ukrán nép életét nyomorítja meg, hanem Európát is fullasztó homokként tartja bénultságban. Ebből a bénultságból pedig csak a mostani ellenségek kölcsönös kiengesztelődése jelenthet kiutat hosszú távon.
Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében úgy fogalmazott: „Mert ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, most, hogy kibékültünk vele, az ő életébe beoltódva még könnyebben megszabadulunk. Sőt még ezen felül dicsekszünk is az Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nékünk a kiengesztelődést.”
II. János Pál pápa több művében is a kölcsönös kiengesztelődésre buzdított: „A kölcsönös kiengesztelődés Krisztus megváltó tevékenységének gyümölcse, és csakis ennek a gyümölcse lehet. Ő azért halt meg és támadt föl, hogy legyőzze a bűn hatalmát, visszaállítsa az Istennel való közösséget és szövetséget, és ezáltal rombolja le azokat a válaszfalakat, melyeket a bűn az emberek közé emelt.”
A szentév tehát több, mint egy vallási hagyomány; egy olyan különleges alkalom, amely lehetőséget ad minden katolikus számára, hogy elmélyítse hitét, megújítsa lelki életét, és közösségi felelősségvállalásra buzdítja őket. A történelmi és vallási hagyományok alapján a szentév nemcsak az egyházi szertartások és vallásos rituálék ideje, hanem egy olyan korszak, amikor a keresztény közösség összegyűlik, hogy gyakorolja a megbocsátást, a szeretetet és az irgalmat, és ezek a szellemi értékek erősítik a közösség tagjainak életét. A jövőbeni szentév és annak szellemi és társadalmi hatásai továbbra is fontos szerepet játszanak a katolikus közösségekben és a világ vallási és erkölcsi életében.
A szerző a KDNP frakcióvezetője, országgyűlési képviselő
