Ez az írás ma, két nappal karácsony előtt a várakozásról szólt volna. Annak a lelkiállapotnak a tökéletességéről, amit már Pilinszky János is megfogalmazott: aki a szívében jól váltja ki az idő monotonitását, lassú haladását, aki el tud mélyülni abban a gondolatban, hogy az ajándék nem az, amit adunk vagy kapunk, hanem az átadásig bejárt lelki út, a készülődés, annak lesz igazi öröm az, amire vár. Ilyenformán pedig, ahogy ő írja, „az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel”.
Ez az egy gondolat tűpontosan fogalmazza meg, mit jelent advent, mi a veleje a szentestét megelőző négy hétnek, és tulajdonképpen a keresztény ember hitrendszerét is jól írja körül: a hit egyik fontos tétele a várakozás, ami nem lehet tétlen egyhelyben ülés. Az igazi hitnek a szürke hétköznapok egyhangúságában kell kezdődnie, átlagos január hetedikéken és március nyolcadikákon, amikor nincs karácsony, nincs húsvét, nincsen pirosbetűs ünnep, nincs szentmise és roráte, nem tudjuk mutogatni, hogy mi többet és jobban imádkozunk, és a körmeneten is az első sorban állunk.
A hit és a várakozás átlagos napokon kezdődik el, a legfontosabb krisztusi tanítás gyakorlásával: szeresd felebarátodat, ahogy tenmagad szereted. Erről pedig a templomból kijövet szeretünk megfeledkezni. Mert igen, akit könnyű szeretni, és jó szeretni, azt szeretjük, persze. De ez nem mindig van így. Akkor is jószándékkal fordulni az emberek felé, amikor kiszámíthatatlanok, barátságtalanok, elutasítóak, nem úgy működnek, ahogy szoktak, nem azt csinálják, amit elvárnánk tőlük, nem azt a választ adják, amire számítunk, elmennek, pedig maradniuk kellene, kiabálnak, nem értenek egyet, nem hajlanak a kompromisszumra – Krisztus tanítása ilyenkor kezdődik el igazán. Nem a bejgliillatban, nem az ajándékvásárláskor. A január hetedikék és március nyolcadikák a keresztény ember örök adventjének apró építőkockái.
Így érkezünk el, egyesével lépdelve 2024. december huszadikához. Amikor már szinte mindenki letette a lantot és átadta magát az ünnepi készülődés mámoros zűrzavarának, ki-ki a maga ízlése szerint. Amikor már majdnem elhittük, hogy idén karácsonykor kicsit megnyugszik a világ, halkul a puskaropogás, akkor Madgeburgban megtörténik a borzalom, és mindannyiunk gyomra összeszorul.