Gyakorlati életvédelem

Tanulságos az a gyűlöletcunami, ami a Novák Előd által A gyermek áldás címmel fotópályázat formájában meghirdetett kismama-szépségverseny bejelentését követte. A Mi Hazánk Mozgalom alelnöke, országgyűlési frakcióvezető-helyettese egyévi jövedelmét ajánlotta fel „a legszebb női hivatás, az anyaság megbecsülése, a várandósság szépségének bemutatása” céljából kezdeményezett szépségverseny díjainak fedezésére. A beérkező fényképeket tiszteletre méltó zsűri értékeli: a Fölszállott a páva 2015-ös gyerekkiadását megnyerő Haraszti ikrek tízgyermekes szülei, Haraszti Gáborné és férje; Téglásy Imre hétgyermekes életvédő, az Anya-Ország Alapítvány alapítója és felesége; az ország jelenlegi déli határait megfeszített erővel védelmező ásotthalmi mezőőrség egyik tagja, a nyolcgyermekes Nagy Sándor; a négygyermekes Pécsi Rita, a neveléstudományok doktora; az ötgyermekes Simó József, a Czegei Wass Alapítvány elnöke, valamint felesége.

Hogy e felhívás jó eszköz-e a gyermekvállalás népszerűsítésére, különös tekintettel a titokban is beküldhető képekre, azon akár vitatkozni is lehet, igaz, az álságosan fölvetett jogi aggályokat világosan eloszlatta Novák Előd, amikor kijelentette, hogy a nyilvánosságra hozni szándékozott fotók megjelentetéséhez minden esetben engedélyt kérnek az azokon szereplőktől, és hozzájárulásuk nélkül nem teszik közzé őket.

Ez azonban részletkérdés, sokkal fajsúlyosabb és jellemzőbb az életellenes liberális infernó fullasztó gyűlölete, amivel a magyar jövő e kendőzetlen ellenségei rátámadtak Novák Előd kezdeményezésére, illetve a politikus személyére.

Volt, aki húspiacnak minősítette a fotópályázatot, más a nők tárgyiasításáról delirált – szóval elővezették a szokásos feminista badarságokat, amelyeknek az égvilágon semmi közük a valósághoz.

Az egyik támadó egy ByeAlex (polgári nevén Márta Alex) nevű ember volt. Mint némi kutatómunkával kiderítettük, ő egy úgynevezett énekes, aki valamilyen érdektelen popzenei vetélkedőn előadott egy úgynevezett dalt, amiben azt énekelte, hogy „a kedvesem, a kedvesem, a kedvesem”, és ettől állítólag nagyon népszerű lett. Ebből kifolyólag bekerült egy másik popzenei vetélkedő zsűrijébe, ahol a Wikipédia szerint még híresebb lett, minekutána általa ismerhette meg az ország Ruszó Tibit, Manuelt meg Stolen Beatet. Hogy melyik ország, arról sajnálatos módon nem tájékoztat a Wikipédia – bizonyosan nem Magyarország, hiszen hazánkban nevezett popelőadók egyáltalán nem ismertek, hacsak nem valamilyen belterjes asztaltársaság körében.
Mindenesetre a ByeAlex nevű popénekes szerint a Novák Előd által meghirdetett kismama-szépségversennyel „triggerelik” a nőket; ez egy sajátos liberális szleng, amivel azt fejezik ki, amit a való életben a magyarok ösztökélésnek neveznek. Alex popénekes helyesírási hibákban gazdag Facebook-borzongásában a kismama-szépségversenyt azon nők kirekesztésének véli, akik akár biológiai okból, akár a felelősségvállalásra való képtelenség miatt nem tudnak gyermeket vállalni. „Én pl. úgy érzem, talán nem is nekem való”, jegyezte meg Alex híresség; reméljük, hogy nem azért, mert nőnek érzi magát. Manapság sose lehet tudni az ilyesmit.

No de a lényeg az, hogy az állítólag nagyon híres Alex popénekes hazudik és csúsztat, hiszen senki nem rekeszti ki azokat, akiknek biológiai okból vagy valamilyen egyéb szerencsétlen körülmény miatt sajnálatosan nem lehet gyerekük. A felelősségvállalásra való képtelenség más tészta, ez általános társadalmi probléma, ugyanakkor nem olyasmi, amit a felelősséget nem vállalókat is hátukon hordozó felelősségvállalóknak hamis empátiából fakadóan mélységesen tisztelni kellene.

Legyen világos: a felelősségvállalók fontosabbak, közösségi szempontból értékesebbek, mint azok, akik nem vállalnak felelősséget.

Alex híresség valamilyen furcsa feminista indíttatásból azt is hozzáfűzte a kismama-szépségversenyt átkozó szövegébe, hogy „valljuk be, a férfi bármikor lelép a p…ba, ha úgy akarja… és akkor ott marad egyedül a karrierjét, az egzisztenciáját feláldozó nő.” Nos, ilyen valóban megesik, bár aligha nevezhető férfinak az, aki megszökik a felelősség elől (lásd a felelősséget vállalók és az alól kibújók közti nyilvánvaló különbséget), másrészt ez a jelenség nem ok arra, hogy az anyaság nagyszerűségéről ne essék szó. Épp ellenkezőleg, a gyermekvállalás jelentőségét hangsúlyozó kampány bár a várandós nőkre fókuszál, de nemcsak nekik szól, hanem éppenséggel a férfiaknak is. Ki tudja, talán egyszer a nagyon híres Alex is elérkezik a felelősségvállaláshoz.

Aminek bizony híján van beteg korunk. Nagyon jellemző például, hogy miközben a részben korlátolt, részben gonosz életellenes liberálisok felhorgadnak az anyaság és egyébként az apaság, sőt egyáltalán, a normális család intézménye ellen, egyetlen szavuk sincs a tudatos gyermektelenség szemérmetlenül nyílt propagálásáról. Igen, már ilyen is van, a gyermek-, tehát jövőellenesség mára része lett a normalitást minden szinten pusztító liberális kánonnak.

Félreértés ne essék, a gyermektelenségnek valóban számos oka lehet, biológiai éppúgy, mint valamely fájdalmas élethelyzet. Megbélyegzésnek ilyen esetekben nincs helye, keresztényként egyébként is alapvető tulajdonságunk kell legyen az együttérző, tapintatos odafordulás. A gyermekáldás tudatos elutasítása azonban nem ide tartozik.

Joggal tehetjük fel ebben az esetben a kérdést, hogy milyen alapon vesznek ki ezek az emberek ugyanannyit a közösből, mint azok, akik be is tesznek a közösbe többek között a gyermekvállalással.

Az anyaság nagyszerűségének megmutatását célzó kezdeményezést zsigerből támadóknak azonban a gyermekellenes propagandával szemlátomást az égvilágon semmi bajuk sincs. Ugyanígy nem emelnek szót a valóságshow fedőnéven zajló nyílt színi prostitúciófolyamok ellen, és az olyan, egyre inkább elterjedő reklámok sem zavarják felettébb híres mivoltukat, amelyekben kifejezetten csúnya férfias, heges bőrű, eltorzult nőkkel és taszítóan feminin férfiakkal reklámoznak különféle termékeket. Egy plakáton két fiatal lány kapaszkodik össze félreérthetetlenül bizalmasan, egy reklámfilmben egy szőkére hidrogénezett hajú fiú körmét lakkozza egy nő, néhány jelenettel később pedig egy idős asszony csókolgatja egy másik idős nő nyakát, ráadásul az efféle arcátlan LMBTQ-propagandát az esetek jelentős hányadában az erőltetett, ideológiailag kívánatosnak tartott etnikai keveredést célzó multikulti érzékenyítéssel színesítik. Szó szerint.

Ha valami, hát ez szégyenteljes „triggerelés”. Erről azonban szavuk sincs azoknak, akik a magyarság egyik legfőbb sorskérdésében, a népesedésben a maguk eszközeivel fordulatot elérni kívánó embereket bárgyú liberális toposzokkal gyalázzák, megpróbálva ugyan titkolni, de végső soron mégis leleplezve magyarellenes, keresztényellenes, tehát életellenes létszemléletüket.

„Úgy vettem észre, hogy mindenki, aki az abortusz pártján áll, már megszületett” – szól a Ronald Reagannek tulajdonított szellemes mondás. Nos, ugyanez igaz azokra is, akik bármilyen okból a gyermek, a család ellen uszítanak.

Hogy ők így tesznek, azon persze nincs semmi csodálkoznivaló. Nem adhatnak mást, csak mi lényegük. Mi viszont joggal tesszük föl a kérdést, hogy hol van ilyenkor a liberális médiából ömlő gátlástalan, kártékony LMBTQ-propagandát a jogszabályok, így az alaptörvény betartatásával elfojtani hivatott Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság. Sokszor leírtuk már, hogy minden jogszabály annyit ér, amennyit betartatnak belőle.