A második Trump-adminisztráció felkészültebben áll neki a békekezdeményezések tető alá hozásához.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Ahhoz, hogy ezt a mérést elvégezzük, először górcső alá kell vonnunk az első, illetve a második Trump-adminisztráció (a T1 és a T2) külpolitikai alapelveit és mintázatait.
A második Trump-adminisztráció csupán néhány hete lépett hivatalba, és ez a tény némiképp aszimmetrikussá teszi az összehasonlítást az első Trump-ciklus külpolitikájával. Ennek az alig több mint egy hónapnak a performanszából már levonhatunk néhány következtetést.
Kontinuitás
Úgy tűnik, hogy
létezik egy nagyfokú kontinuitás a T1 és a T2 között a külpolitika terén, az alapelveket illetőleg mindenképpen. Az „Amerika először” elve, az egyenlőbb teherviselés elve a szövetségi rendszereken belül, a gazdasági nacionalizmus, a törekvés a konfliktusok lezárására, a szkepticizmus a nemzetközi szervezetekkel és a multilaterális folyamatokkal kapcsolatban,
az ellenfelekkel – elsősorban Kínával – való erősödő szembenállás, az indo-csendes-óceáni térség prioritása az euroatlanti térséggel szemben végigkísérték Trump elnök első országlását, és meghatározzák a második ciklus külpolitikáját is.
Módszereiben úgy a T1, mint a T2 a realista, érdekeken alapuló, tranzakcionális megközelítést tette magáévá. A diplomáciai stílus megmaradt bilaterálisnak, a személyes diplomácián alapulónak és a vezetők közötti direkt kapcsolatot hangsúlyozónak.
Változások
A kontinuitás mellett azonban már most be lehet azonosítani jelentős változásokat a célok, a stratégiák és az eszközök terén. Egy mondatban összefoglalva a különbséget: a T2 egy fegyelmezettebb, centralizáltabb és markánsabb változata a sokszor kaotikus és ellentmondásokkal terhelt T1-nek.
A második Trump-adminisztráció külpolitikája sokkal konfrontatívabb, mint az elsőé volt, és ez a fokozott nyomásgyakorlás nem kímélt se barátot, se ellenséget. Az új kormányzat már hónapokkal a beiktatása előtt előrevetítette árnyát, és ezzel jelentősen hozzájárult a Biden-adminisztráció évei alatt kátyúba jutott válságok enyhítéséhez – lásd Gáza és Libanon.
A beiktatása után a második Trump-adminisztráció igen világossá tette, hogy a célja nem a „szabályokon alapuló világrend” és az egypólusú világ restaurációja, hanem az USA szerepének megerősítése mint primus inter pares a szuperhatalmak között. A T1 defenzív realizmusát a T2 offenzív realizmusa váltotta fel, ami területi követelések megfogalmazásában és a félteke feletti amerikai dominancia megszilárdításában nyilvánult meg.
Az ukrán–orosz válsággal kapcsolatban a T1 precedensteremtő fegyverszállításait a T2 Oroszországgal kiegyezni vágyó politikája váltotta fel.
A Közel-Keleten a fáradt kétállami megoldás dogmáját – lásd a Trump-béketerv – Gáza kiürítése váltotta fel. Az ellenfeleivel, elsősorban Iránnal, a húszikkal és a terrorfenyegetéssel szemben a T2 Amerikája sokkal konfrontatívabb vonalat képvisel, mint a T1 első heteiben.
Mindezeknek a céloknak a megvalósítására a második Trump-adminisztráció az elsőhöz hasonlítva sokkal felkészültebben érkezett. „Urasságtól levetett” tábornokok és „hideg harcosok” helyett az adminisztráció sorait olyan lojalistákkal töltötték fel, akik teljes egészében el vannak kötelezve az elnök politikája mellett.
Ezek a politikaformáló személyzeti döntések nemcsak a Biden-lojalistákat és a régivágású republikánus „mocsárlakókat” zárták ki a döntéshozatali pozíciókból, hanem a MAGA-mozgalmon (Make America Great Again! – Tegyük újra naggyá Amerikát!) belül kisebbséget képviselő, de igen zajos izolacionistákat is.
Ellentmondások
A T2 külpolitika legnagyobb belső ellentmondását abban látom, hogy
egyrészt el van kötelezve egy erőn, illetve Machtpolitikon alapuló kül- és biztonságpolitika mellett, másrészt köti a MAGA „ne viselj felesleges háborúkat” tízparancsolata. Ennek az ellentmondásnak a feloldására számos eszköz áll az adminisztráció rendelkezésére.
A vámfegyver igen hatékony alkalmazása, amint azt Grönland, Mexikó és Kanada esetében láttuk. A technológiaátadás, amint azt az Izrael elleni Biden-embargó feloldásában láttuk. A légierő alkalmazása terrorcélpontok ellen, ami Eliot Cohen elhíresült mondása szerint magában hordja „az alkalmi kapcsolatok gyönyörét a hosszú távú elkötelezettség igája nélkül”. A proxy háború, illetve az azzal való fenyegetés, lásd Irán atomfegyverprogramja. A kriptohadviselés különböző formái, elsősorban a hírszerzés és a kiberhadviselés.
Amint a fentiekből kiderült, a trumpi külpolitika nem a patás ördög szüleménye, de nem is egy univerzális gyógyír a rohamosan átalakuló nemzetközi rendszer rákfenéire. Az első Trump-adminisztráció számos sikert ért el a békekezdeményezések terén ott, ahol politikai elődei és a „mértékadó” szakemberek évtizedeken át kudarcot vallottak. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ezek a sikerek aránylag alacsonyan lógó gyümölcsök voltak, és a tény, hogy Trumpig senkinek sem sikerült leszakítani őket, az nem a probléma komplexitásának, hanem a hivatásos békecsiszárok hitványságának és ideológiai szemellenzőinek tudható be. Végül, de nem utolsósorban szembe kell nézni a ténnyel, hogy Trump elnök sem képes vízen járni, és a valóban kemény diókat nem sikerült feltörnie.
A második Trump-adminisztráció látszólag sokkal felkészültebben, összefogottabban áll neki a jelenlegi békekezdeményezések tető alá hozásához. Az az igen ritka képességük, hogy még azt is képesek elviselni, hogy a „fősodrú” kövületmédia és a twittercsörtető „érzelmiség” csúnya dolgokat ír róluk, határozott előnyökkel ruházza fel őket.
A valós világból bevont üzletemberek és technológusok valószínűleg kevésbé fogják megsüvegelni a több évtizedes külpolitikai dogmákat, mint a washingtoni mocsárlakók, az egyenruhás és titkosszolgálati bürokraták vagy az elöl-hátul doktorok. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy a tabuk megdöntése, az ikonoklazmus, a szent tehenek levágása önmagában még nem stratégia. De azért kezdetnek nem rossz.
A szerző biztonságpolitikai szakértő, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója, lapunk főmunkatársa
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Kinek is kell szégyellnie magát?
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!