Ha azt gondoljuk, hogy Donald Trump egy az egyben meg tudja változtatni az Európai Unió álláspontját az orosz–ukrán háború kérdésében, akkor tévedhetünk. Pedig elsőre logikusnak és racionálisnak tűnik, hogy az EU követi Trumpot, mivel nagymértékben kiszolgáltatott az Egyesült Államoknak. És ez nagymértékben igaz is.
Gondoljunk az amerikaiak elsőbbségére, meghatározó katonai erejére a NATO-ban, arra, hogy Nyugat-Európa a jólétét még ma is nagymértékben az amerikaiak segítségének (kiindulópont a Marshall-terv) köszönheti vagy arra, hogy a mai napig sokkal nagyobb szerepet játszanak a nemzetközi kereskedelemben, a pénzügyekben, a globális intézményekben stb., mint mi, európaiak.
Ebből viszont valóban az következhetne, hogy akkor január 20-a, Trump hatalomra kerülése után az EU azonnal megváltoztatja a véleményét sok kérdésben, ideértve a háború vagy béke kérdését is. Mindannyian abból indulhatunk ki elsődleges megközelítésben: ugyan melyik uniós tagállam akar majd ujjat húzni az amerikaiakkal, ha ők bejelentik, hogy mától kezdve minden energiát a tűzszünet és a békekötés megteremtésére kell összpontosítanunk?
A helyzet azonban úgy áll, hogy nem számolunk egy tényezővel. Ez pedig nem más, mint hogy nem pusztán nagyhatalmak és nemzetállamok, uniós tagállamok döntik el a világ sorsát, háborúk elkezdését vagy éppen befejezését.
Van ugyanis a szemben álló nemzetállamok és nagyhatalmak mellett egy harmadik tényező is a világban, amelyiknek a befolyása talán még ezeknél a nagyhatalmaknál és nemzeteknél is meghatározóbb. És lehet, hogy az ő akaratuk számít igazán. Ez a harmadik oldal a globális elit.
Nevezhetjük háttérhatalomnak, deep state-nek, azaz mélyállamnak, teljesen mindegy. Az a lényeg, hogy számoljunk ennek a hatalomnak a befolyásával, mely egyáltalán nem nevezhető kicsinek.
Nem szeretnék most a korábbi sok cikkemre visszautalni, csak felsorolásképpen néhány: Council on Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa, alakult 1921-ben New Yorkban), Chatham House (Királyi Külkapcsolatok Tanácsa, alakult 1920-ban Londonban), Bilderberg Bizottság (1954), Tripartit Bizottság (1973), Külkapcsolatok Európai Tanácsa (Soros alapította 2007-ben több magyar résztvevővel) és a jelenlegi legfontosabb globális intézmény: World of Economic Forum, WEF (Világgazdasági Fórum, Klaus Schwab alapította 1971-ben, és ma is ő vezeti). Ez egyáltalán nem a teljes névsor, csak jelzése annak, hogy a globális elit intézményei létező intézmények és rendkívül befolyásosak. Zászlóshajójuk jelenleg egyértelműen a WEF.
A Világgazdasági Fórum óriási erőket összpontosít napjainkban, több száz gigacég és pénzügyi intézmény – többek között a világ legnagyobb vagyonkezelője, a Larry Fink által vezetett BlackRock – tartozik hozzájuk, ezenkívül politikusok garmadája, neves személyiségek a kultúra, a média, a tudomány területeiről és máshonnan is. Davosi elitnek is szokás őket nevezni.
Azt gondoljuk, hogy a WEF-nek nincs semmilyen véleménye az orosz–ukrán háborúról, a közel-keleti konfliktusról, Kínáról s persze más fontos világszintű ügyről, többek között a globális felmelegedésről, a pandémiákról, a CBDC-ről (digitális világpénzről), a készpénz megszüntetéséről, a migrációról és még számos egyéb jelenségről, kihívásról? Komolyan gondolhatunk erre?
Nem, erre nem gondolhatunk komolyan, ha meg akarjuk érteni a világ működésének alapelemeit, mozgatórugóit. A politikusok, akiket ismerünk – ideértem a magyar politikusokat is – biztosan tudják és értik ezt. Tudják, csak nem beszélnek róla. Azért nem, mert bizonyos értelemben ezekkel a szintekkel szemben tehetetlenek, illetve, ami a rosszabb, ezeknek a szinteknek már régen kiszolgáltatottak – vagy így, vagy úgy. Vannak persze kivételek, akik szembe mernek nézni a globális hatalmakkal, és legalábbis mernek róla beszélni – ilyeneket Magyarországon is találunk, én kettőt neveznék meg személy szerint közülük: Kövér Lászlót és Orbán Viktort. De vannak mások, más országokban is, méghozzá a mi régiónkban is. (Fico, Vucsics például.)
Csak muszáj megértenünk, hogy van egy határ, ami megszabja, hogy mit és miért lehet elmondani a széles nyilvánosságnak. Viszont vannak emberek (jómagam is), akik szeretik, ha beavatjuk a mindennapi embereket ezekbe a dolgokba, ha azt akarjuk, hogy tudják, mi és miért történik velük. Egyetlen példa, s ezzel máris a lényeg közelébe jutunk: Ursula von der Leyen, aki az Európai Bizottságnak elvileg még öt évig lesz az elnöke, Klaus Schwab, a Great Reset, a Nagy világátalakítás – vagyis világkormányzás – elkötelezett híve, a WEF kuratóriumának tagja, olyan emberek mellett, mint Bill Gates, Tony Blair, természetesen George Soros, Larry Fink és még számos globalista vezéregyéniség.
De menjünk egy lépéssel tovább, hogy megértsük, miért nem tudjuk, hogy az unió – pontosabban a brüsszeli elit – mit fog tenni Trump hatalomra jutása után. Ehhez csak az kell, hogy megnézzük az új Európai Bizottság összetételét, s elég gyorsan rájövünk, hogy ez a csapat nem jobb az előzőnél, mert velejéig globalista és háborúpárti. Említsünk meg csak két nevet! Az egyik Teresa Ribera, egy spanyol politikus, aki a Soros Györgynek teljesen elkötelezett, szocialista Pedro Sánchez kormányának tagja volt, s innen lett a bizottság második számú embere, aki mindenben a főnöke utasításait követi. Ez a hölgy nézeteit tekintve teljes egészében az ultrazöld (vagy méregzöld) ideológia képviselője, elkötelezett híve annak az elképzelésnek, hogy az emberi szén-dioxid-kibocsátást a nullára kell csökkenteni – miközben egyáltalán nem bizonyított tény, hogy ez okozza a klímaváltozást! Nos, ez a koncepció nem jelent mást, mint Európa tönkretételét, benne az iparát és a mezőgazdaságát. S mindezt úgy akarja, hogy Európa a világ szén-dioxid-kibocsátásának mintegy hét százalékát adja, amiből talán értjük, mi értelme van ennek a koncepciónak – semmi.
Teresa Ribera asszony egyébként abszolút globalista, Soros embere, az ő feladata, hogy a Mario Draghi-féle, föderalista, centralista, önsorsromboló, hitelek felvételére koncentráló versenyképességi paktumot megvalósítsa – miközben ott lenne az Orbán Viktor által kezdeményezett és elfogadott, a nemzetek önállóságára épülő budapesti nyilatkozatban megfogalmazott realista koncepció is.
A másik bizottsági tag, egyben szintén alelnök Kaja Kallas, a volt észt miniszterelnök, aki az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője lett (Josep Borrell utódjaként). Kallas is abszolút globalista, Soros köreihez tartozik szintúgy, mint az előzőleg említett hölgy. Rémisztő nézeteket vall az orosz–ukrán (pontosabban orosz–globalista elit) háborúval kapcsolatban. Azt hangoztatja, hogy nem békét kell kötni, hanem le kell győzni Oroszországot, s akkor jöhet az Ukrajna – pontosabban a globális körök – számára előnyös tűzszünet és békekötés. Tőle még az sem áll távol, hogy Oroszországot gazdaságilag tönkre kell tenni és fel kell osztani! Egyértelműen nem veti el annak a koncepcióját sem, hogy nyugati, akár NATO-katonákat is be kell vetni a háborúban a győzelem érdekében.
Talán ez is elég ahhoz, hogy világossá tegyem: Donald Trump békekötési terve nagyszerű, s számos európai ország, uniós tagállam lesz – elsőként természetesen mi, magyarok –, amelyik csatlakozik az elképzeléséhez. Igen ám, csakhogy az Európai Bizottság elképesztően nagy hatalomra tett szert az unión belül, s ez még akkor is így van, ha sikerül az Európai Parlamentben a szuverenisták javára megváltoztatni az erőviszonyokat.
A bizottságban olyan biztosok ülnek, akiknek a nagy része a globalista elitek fogott, fizetett, irányított embere, élén az elnök asszonnyal. Ők abban érdekeltek – gazdaságilag, katonailag, ideológiailag, geopolitikailag stb. –, hogy Oroszország vereséget szenvedjen a háborúban. Ők ebből akkor sem fognak engedni, ha Trump a sarkára áll, és elkezdi a békekezdeményezéseit.
Ezért veszélyes és nehéz a helyzet a világban. Ugyanis Donald Trump sem világmegváltó – bár az lenne a háború vagy béke kérdésében! Egy elmélet szerint ha nem két-, hanem háromszereplős egy képlet, akkor már a káoszelmélet lép életbe, s a végkifejlet megjósolhatatlan. Ezért is vegyük végre észre, hogy valóban minimum három erő vesz részt a világhelyzet alakításában. Jobb, ha ebben realisták vagyunk, és nem naivan hiszünk a békében, hanem elsősorban reménykedünk és cselekszünk, ami tőlünk telik.
