Halálra gázolt egy biciklis futár egy 17 éves lányt Miskolc belvárosában 2021 nyarán. A tettes a járdán kerékpározott – ezt lakott területen kifejezetten tiltja a KRESZ, kivéve, ha az úttesten tilos biciklizni vagy az alkalmatlan rá. Ez utóbbi gumiparagrafus, az viszont tény, hogy ilyen esetekben is maximum óránként tíz kilométeres sebességgel szabad tekerni, márpedig a halálos balesetet okozó biciklista a vádirat szerint legalább tizenöt kilométeres sebességgel hajtott a járdán, amikor elütötte áldozatát, aki egy kapualjból lépett ki.
Sajnos a kerékpárosok döntő többsége vagy nem ismeri a KRESZ-t, vagy esze ágában sincs betartani a szabályokat: önfeledten tekernek a járdán, áthajtanak a zebrán, gyakran a piros lámpán, kifejezetten veszélyeztetve a gyalogosok testi épségét. Nem ártana egyedi azonosítóval ellátni a bicikliket és kiterjeszteni rájuk a kötelező biztosítást, hogy a szabálykövetést ki lehessen végre kényszeríteni.
A nagyvárosi biciklizés mára életformává, hogy ne mondjuk, szektává vált, aminek követői kóros felsőbbrendűségi tudat rabjaként úgy vélik, a szabályok rájuk nem vonatkoznak, és mindenkinek hozzájuk kell igazodni. A türelmetlen, arrogáns kisebbség diktálni vágyását jól ismerjük a történelemből, ezért ezt a jelenséget joggal nevezzük „biciklibolsevizmusnak”.
Ennek bicskanyitogató példáját adta 2020 májusában az budapesti nő, aki a XI. kerületi Bartók Béla úton a Gárdonyi térnél a piros jelzést figyelmen kívül hagyva öntudatosan tovább tekert, majd az őt emiatt megállító (sajnos ritka eset) rendőrök felszólítására nem volt hajlandó igazolni magát, sőt tovább akart hajtani. Amikor a járőrpár egyik tagja ezt megakadályozandó megfogta a biciklije kormányát, a megvadult amazon megpróbálta megütni a rendőrt. Ezután természetesen megkapta a bilincset, de a nő még tébolyodottabbá vált, és combon rúgta a rendőrt. Így aztán belátás, megbánás és némi pénzbüntetés helyett hivatalos személy elleni erőszak bűntettéért felelhetett.
A biciklibolsevizmus áldozata lett 2023 áprilisában az a szentendrei édesanya is, aki a helyi Bükkös-patak partján sétált négy kisgyermekével és három kutyájával, és szóvá tette egy arrogáns kerékpárosnak, hogy kis híján elütötte az egyik kisfiát. Azt is jelezte neki, hogy rossz helyen teker, mert a kérdéses útszakasz a gyalogosoké. A gazfickó ahelyett, hogy elnézést kér és nyeregből szállva tolta volna a kerékpárját, nekiesett az édesanyának, és brutálisan összeverte.
Ha ilyen szélsőséges esetek, hála istennek, nem is mindennaposak, a tudatos, kérkedő szabályszegés bizony az a biciklisták részéről, mint ahogy az öntudat felhorgadása is, ha valaki nem átallja szóvá tenni a jogsértő arroganciát. Amit a bicikliző Budapest liberális-sötétzöld hagymáza csak erősít. A főváros jelenlegi impotens vezetése Karácsonnyal az élen ragaszkodik „a bicikli über alles” ideológiájához, úgy téve, mintha Budapesten gyalogosok, tömegközlekedők, pláne autósok nem is lennének. Utóbbiakat megbélyegzik, üldözik, puszta létüket is büntetik. Költői kérdés, hogy az évtizedek óta megrendezett, a Hősök terén vagy a Margit-szigeten kerékpár-emelgetéssel végződő biciklis pride mintájára vajon lehetne-e Karácsony koszos, dugós, élhetetlen Budapestjén autós felvonulást rendezni az ő méltóságuk védelmében.