A lankadatlan fegyvercsörtetés, a zebrákkal és letolt gatyákkal ránk törő kommentháború jelzi, hogy agypusztító, nehéz évünk lesz. Bő egy évig ontjuk még a beleket, de nem olyan fennkölt módon, mint azt Hunyadi János teszi a (kusza kezdet után egyre zseniálisabb) szupersorozatban, hiszen
ezúttal nem Murad meg Mehmed szultánt kell leverni, hanem I. Országegyesítő Csodaszarvas Pétert, hogy megint egy ambrózyzmussal éljek. A poros orrú gumitarzant, a kamukéró bájgúnárt, a két lábon járó stand up comedyt, ami eleve méltatlanná teszi az egész küzdelmet.
Szerény pályafutásom során ez lesz a nyolcadik, esküszöm, unom. Már az 1998-as kampányt is végigtoltam a Napi Magyarország kötelékében, huszonegy éves fejjel. Nézett is rám megrökönyödve Pető Iván a választás éjjelén, amikor a diktafont szorongatva csak odaszegeztem neki a G. Fehér Péter napos szerkesztő által határozottan rám ruházott kérdést: „Örülnek-e, hogy az SZDSZ végül bejutott a parlamentbe?” Annyit tudott mondani: „Magát meg honnan küldték?”
Szóval irigylem a rendes embereket, akik végzik a rendes munkájukat, és a politikával csak úgy foglalkoznak, mint például a focimeccsel vagy az egzotikus szigetre kihelyezett veterán celebekkel, azaz megnézik, hogy ma este ki ver le kit, és hozzá felpisszentenek egy patront az élet habjából.
Nem tudom, a lövészárkon túl miként vannak evvel a kollégák. Nem unják-e magukat, miközben ezredszerre is lemennek kreténbe és tüzelik az arra hajlamos híveiket, most éppen a független-objektív sajtó végnapjainak drámai hírével.
Hogy már varratják is a szivárványszín skarlátbetűket, amiket majd kötelezően viselniük kell, s éjt nappallá téve zsaluzzák az új börtöncellákat, melyekben majd élete hátralévő részét tengetheti Panyi Szabolcs és Ács Dániel, ítéletüket a TEK által hazahurcolt Bartus László cellatársaságával súlyosbítva.
Pedig ahogyan a pride-tiltással is csak a bránerüket (vagy ami annak helyén van) a járókelők arcába lóbáló eszementek és a kiskorúak megrontását nyíltan propagáló genderaktivisták lesznek kiszorítva a közterületekről, úgy a beharangozott magyar Magnyickij-törvény sem az ötödik zsidótörvény lesz, hiába keltik a hisztériát.
Hetek óta ugyanis olyan hangulatú nyitó- és címoldalakkal fárasztanak bennünket, mintha a szabad sajtó utolsó, félve kinyomtatott lapszámait olvasnánk 1956 novemberében. Így szól például a Telex sikolya:
A kormány egyre keményebb eszközökhöz nyúl: a szabad sajtót külföldi ügynöknek bélyegzi, a kritikus hangok elhallgattatására készül. A putyini Oroszországból ismerős jelszavak és módszerek – de az igazságot nem lehet betiltani.
A 444 pedig ekként buzog: „El a kezekkel a sajtótól! A szabad magyar sajtóért közösen vívott harc mindannyiunk jövőjéről szól.” Hasonlóképp lázítanak az alacsonyabb rendű lerakatoknál is, érdemes végigkattintgatni az ágensportfóliót, ha szórakozni akar az ember. Persze mindegyiknél némi donációval lehet enyhíteni a putyini nyomáson.
Pedig valójában semmi más nem történik, mint hogy a kormányfő és a kormánypárt igyekszik olyan témákat felvetni, amelyeknek tétje és súlya van. Mégsem szólhat a közvita egy hosszú éven át Magyar Péter bögyörőjéről, akármennyire is szeretné ezt az érintett.
Talán az sem újdonság, még a hivatásos és amatőr rettegőknek sem, hogy a világban nagy változások zajlanak, hovatovább az Egyesült Államok népe a Nap felé fordult, és a nagy fényességben az eddig volt dolgokat is áttekintik.
Így derült ki például végérvényesen, amit persze régóta tudunk, hogy a balliberális oldal nem magától ennyire hülye, hanem temérdek dollárért és euróért. Oknyomozó cikkek és hiteles források sorából kiderült, hogy a balliberális sajtó majd minden tagja részesült kisebb-nagyobb külföldi támogatásokban,
a propaganda-zászlóshajók pedig a forrásaik jelentős részét – immár bizonyítottan, nagyobb részét pedig gyaníthatóan – olyan mecénásoktól kapták, akiknek a célja a magyarországi politikai erőviszonyok átrendezése, azaz beavatkozás a szabad választásba, nemzeti szuverenitásunk és alaptörvényünk megtaposásával.
Orbán Viktor ezért tavaszi nagytakarítást jelentett be, ettől a nagy jajongás. Lássuk, mit is mondott valójában abban a nagyot robbanó ünnepi beszédben?
Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében, pénzért a birodalom szekerét tolják.
A korrupt dollárokból vásárolt újságírókat számolják fel, ugyebár, nem pedig a másként gondolkodókat, ellenzékieket, 444-eseket és a többi. Érvényt szereznek annak az elvárásnak, amely minimum a civiltörvény óta jog szerint is világos: megbüntetni azokat, akik külföldi pénzből manipulálják a hazai politikát. Arról is beszélt Orbán Viktor a Harcosok klubja csoportból kiszivárgott üzenetében, hogy a tervezett kitiltási törvényt a Soros György-félékre szabják. Most, hogy a USAID-botránynak köszönhetően végérvényesen lebukott a Soros-család, miért is kellene őket beengedni az országba? Persze Európába sem kellene, de ez egy másik téma.
Kocsis Máté is hozzátette a magáét a hétvégén:
Ne szépítsük: külföldi pénzből érvényesítették itthon más államok politikai és ideológiai érdekeit, illetve külföldi pénzből befolyásolták a közvéleményt vállalatok és tőkéscsoportok gazdasági érdekei mentén. Durva beavatkozások ezek Magyarország belügyeibe, ezért talán az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem lehetne külföldről finanszírozni médiát. Ideje lenne ezt a szabályt is meghozni.
Lát ebben bárki olyat, hogy az ellenzéki oldalt akarnák elhallgattatni?
A jövő évi választás mégiscsak a magyar hazafiak és a kollaboránsok között fog eldőlni, még akkor is, ha másodsorban sok valódi kampánytéma is a felszínre kerül majd, az egészségügy állapotától az élelmiszerárakon át a korrupción keresztül az anyák adómentességének sorsáig.
Természetes, hogy a kormányzat egy ilyen helyzetben felveszi a kesztyűt és érvényesíteni próbája a patrióta-nemzetállami gondolkodás alapvetéseit.
Pár éve csak, hogy totálisan összeforrtak a washingtoni, a brüsszeli és a Soros-féle alapítványi finanszírozási rendszerek a médiában. Ezek a kisebb részben nyíltan, nagyobb részben titokban, harmadrészt gyaníthatóan a mikroadomány-vető szoftverek révén küldött pénzek megmételyezték a balliberális sajtót, szerte Európában. Pedig öt-tíz évvel ezelőtt még valódi verseny volt a baloldali nyilvánosságban, sokszínű tulajdonosi háttérrel. Azóta majdnem az egészet gyarmatosította a hálózat.
E hasábokon, bármilyen furcsának is hat, nemzeti érdekünk a baloldali média függetlenségének helyreállítása. És nem csak azért, mert személy szerint már a Klubrádió hiányával is alig bírok megbirkózni, hiszen az ATV csak gyönge kültelki másolata drága Bolgár úrék bolsevik panoptikumának, hiába töri magát Egri Viktor olyan hevesen. A szórakozás most legyen másodlagos!
Baloldali média mindig is volt és ezután is lesz. Ha ezt az alávaló ügynökhálózatot Magyarországról némiképp kiszorítják, attól még az újságíróiknak nem sok bántódásuk fog esni.
Esetleg Dubajt majd le kell cserélni a Balatonra, na bumm!
