Az utóbbi idők egyik legérdekesebb híre kétségkívül az ötödik kontinensről érkezett, és így szól: egy ausztrál malac ellopott tizennyolc sört a táborozóktól, berúgott és összeverekedett egy tehénnel. Korrekt. Semmi kattintásvadászat, sőt semmilyen vadászat, a felek kijózanodtak, kibékültek, és minden ment tovább a régi kerékvágásban. Persze nem kell ennyire messzire menni, ha érdekes állatokkal szeretnénk találkozni, lassan a magyar köz- és politikai élet is annyira tele lesz velük, hogy legalább a nagy Brehm szükségeltetik az eligazodáshoz, de minimum egy rendes rovarhatározó. Azzal már el lehet indulni.
Mert amennyiben a prehistorikus időktől nagyvonalúan eltekintünk, kezdetben vala a poloska. Ez ugye egyértelmű. Bár azért némi pontosításra szükség lenne, ugyanis (szögezzük már le végre)
a kerti, avagy mezei poloskáról beszélünk, semmiképpen sem az ágyiról, bár az is igen kellemetlen jószág. Utóbbiról mindig egy archaikus hirdetés jut eszembe, miszerint poloska, csótány, svábbogár, angol gázhatású szerekkel, Hardy Jenő. Irtó jó a ritmusa.
A mezei poloska viszont baromi ronda jószág, totemállatként használhatatlan, még kitűzőként vagy profilképként is inkább nevetséges, a Je suis poloska kijelentés pedig felér egy önsanyargató beismerő vallomással. Már a családfája is rémes. A rovarok osztályának félfedelesszárnyúak rendjébe, ezen belül a poloskák alrendjébe és a vérszívópoloska-alkatúak alrendágába tartozó család, és ha megpiszkálják őket, iszonyú büdösek.
A poloska ezenkívül a harlekinkaticához hasonlatosan tájidegen, kártékony, invazív és agresszív. Nehéz védekezni ellene, de megéri, mert ha szabadjára eresztjük, felszámolja a paradicsomi állapotokat, kiszívja az életadó nedveket, a gyümölcs elpusztul, oda a meló és nem lesz mit elraktározni a zordabb időkre. A tetejébe még szapora is, nagyobb mennyiségű tojást rak a növények leveleinek fonákjára.
Bűzmirigyének váladéka és ürüléke kifejezetten visszataszító, az egész lényből árad valami szörnyen undorító, nem csoda, ha a normális emberekben első látásra viszolygást kelt, ami rendszeres felbukkanásával csak fokozódik. Amilyen kicsi, olyan ellenszenves. Pláne ha megjelenik a legszűkebb magánszférában, és bejön a házba, akkor már tényleg nincs mit tenni, a legjobb védekezés a támadás. Jó tudni, hogy kifejezetten vonzódik a sárga színhez, és bár a narancssárgához egy ideje már kevésbé, azért emiatt ne fessük át az egész lakást.