Azt hiszem, a tumor mostanra teljesen fölzabálta korunk erkölcsi érzékét, túlélési ösztönét. Mással aligha magyarázható, hogy tájékunkon olyasmik válnak napi rutinná, bizonyos körökben ünnepelt hőstettekké, amelyeket korábban tűzzel-vassal irtott az emberiség. Irtott, mert szellemi, lelki talapzatát, létét veszélyeztetőnek gondolta – jó okkal –, ha azok netán elburjánoznának. Hát mostanra elburjánoztak.
Anno aki embert ölt, számolhatott vele, hogy cserébe őt is föl fogják lógatni. A rend, a társadalmi igazságosság és az elrettentés jegyében: aki szándékosan elveszi más életét, az idelent nem érdemel irgalmat, gondolták eleink évezredekig. Ma meg öt-tíz évnyi wellnessbörtönnel jutalmazunk egy gyilkosságot.
A „felvilágosodás”, a „humanizmus”, a „liberalizmus” gondoskodott róla, hogy tömeggyilkosságért is legfeljebb életfogytiglan szabható ki. (Amúgy ennek eltörlését már jó ideje pedzegetik a „civil jogvédők”, mondván, csúnya dolog elvenni a szabadulás reményét a tömegbe hajtó terroristáktól vagy a géppisztollyal járókelőket ritkító „igazhitűektől”.)
Sőt e gyilkos szörnyek nemcsak élhetnek, hanem kártérítési pereket indíthatnak és nyerhetnek az őket etető állam ellen, ha nem elég melegen szervírozzák nekik a reggeli szójalattét vagy ha penészfoltot vélnek fölfedezni a cellafalon.
Régebben nem jutott eszébe senkinek, hogy közterületi parádéval ünnepelje a szexuális ferdülést, a személyiségzavart, a magukat nőnek képzelő férfiakat, férfinak képzelő nőket. Ha mégis eszébe jutott volna, az illetőt rövid úton a sárga házba viszik élethossziglani beutalóval. Arról sem folyhatott volna nyílt színi eszmecsere, hogy szabad-e kisgyermekeket megbotránkoztatni bőrtangás férfiak vonaglásával, üzekedést imitáló szakállas nők vergődésével. Aki a legkisebbeket ilyesmivel akarta volna sokkolni vagy akár csak lehetőség szintjén fölveti a dolgot, azt minden bizonnyal szívlapáttal kínálja meg az első szemközt jövő.
Ma meg?
Elmeroggyantak százezrei hirdetik bőszen, hogy a gyermekeknek jót tesz az idejekorán (lehetőleg már az óvodában) történő szexualizálás „drag queenek” bevonásával, és a szivárványos vonulás is kedvezően hat rájuk. Némelyik LMBTQ-s oda is viszi a magáét, már ha van neki (ami persze nem jellemző). És a Csipke Józsika című „mesekönyvből” olvas föl neki lefekvés előtt. Aztán hőbörögve kivonul hidat lezárni, amiért a kormány alaptörvénybe foglalta a gyermekvédelmet, és a kicsik jogait előbbre valónak tartja a genderőrületnél.
Szebb korokban az sem fordulhatott volna elő, hogy pedofil szörnyek következmény nélkül fajtalankodhassanak árvaházi kisfiúkkal, például – mint egy napokban kelt rendőrségi dokumentum bizonyítja – egy tizenhárom évessel. Rögvest agyoncsapták volna az elkövetőket. Most viszont még tanúként sem hallgatják ki őket, mert állítólag elévült a gaztett. „Elévülés”? Ez is már ennek az átkozott, pusztulásra érett kornak a terméke, amely a bűnt, a bűnözőt, a sátánt mentegeti, nehogy igazság tétessen. Mit számít, mikor rontották meg azt a gyermeket? Ha huszonkét éve, attól még ugyanúgy meg kell (kellene) büntetni a pedofilokat, akár kasztrálással. Ám a szent jogállam miatt ilyesmire nincs lehetőség. Meg hát közismert balliberális celebecskék lehetnek ezek a Lakatos Márkék, akik jól fekszenek valakinél ott a jogszolgáltatási vonalon. Hányinger.
