Kezdetben volt az öröktől létező teremtett rend, amelyben az ember teremtményként pontosan tudta, hogy micsoda és kicsoda. E tudás az egyházi és világi elöljáróknak éppúgy biztos sajátja volt, mint a társadalom legszélesebb, legkevésbé iskolázott rétegeinek, legfeljebb másként fogalmazták volna meg ugyanazt, ha léteztek volna a középkorban és még előbb efféle felméréseket készítő szociológusok.
Az ember tehát, legalábbis a keresztény világ embere, pontosan tudta, hogy nem ő a létezés ura, hanem van egy – pontosabban egyetlen – igazodási pont, éspedig a Teremtő, akinek törvényei igazgatják a teremtett világot és a benne létezők egymáshoz való viszonyát.
A bűn ugyan végigkíséri az emberiség történetét, ám annak elkövetésével nem volt szokás büszkélkedni, különösen nem az égi törvények helyére erőszakolva mértékké emelni. Egyszerűbben fogalmazva létezett egykor a normális világ, amely a szakralitásban gyökerező fentről kormányzottsága által a legsúlyosabb életsértéseket is gyógyítani tudta, helyreállítva a rendet.
Ezt az anomáliáival együtt is biztonságot adó, szervezett világot dúlták fel a legkülönfélébb modern ideológiák, melyek őseredője és máig létező kerete a liberalizmus. E kifejezést gyakran fordítják szabadelvűségnek, holott pontosabb szabadságelvűségnek magyarítani. És értelmezni. Ha így teszünk, világossá válik, hogy
a liberalizmus gyökere a szabadság elvont, önmagában értelmetlen fogalma. Hiszen a szabadság vagy totális, és akkor mindenki azt tesz, amit akar, de ebben az esetben nincs norma, nincs korlát, nincs törvény, csak a puszta erő – vagy a szabadság nem is szabadság, csupán valamilyen újfajta rend, amit az eredeti, a hagyományos, a fizikai világnál magasabb rendű szakralitásban gyökerező valódi rend helyébe erőszakolnak az ideológiagyártó társadalommérnökök.
Itt keresendő az egész problémakör kulcsa. Visszaáshatnánk egészen a reneszánsz koráig, de most elégedjünk meg azzal, hogy liberalizmus kijegecesedett politikai ideológiává és gyakorlattá válásának kezdetét a racionalista őrület elhatalmasodásának, a hamis narratívával felvilágosodásnak nevezett elsötétedés idejére tesszük.