Másodszor, nevezzük néven az ukrán propagandát, amit a dollárbaloldal és a dollármédia terjeszt immár a leggátlástalanabb módon. A baloldalon elfogadott téveszméken, csúsztatásokon és bődületes hazugságokon alapuló történet lényege, hogy Ukrajna háborúja a mi háborúnk, az agresszor Putyin egész Európát fenyegeti, ezért kutya kötelességünk fegyverrel és pénzzel, de ha úgy hozza a sors, akár katonákkal is segíteni az ukránok hősies küzdelmét. Ebből az egészből egyetlen elem tényszerű, valóban Oroszország kezdett el egy általa különleges katonai műveletnek nevezett akciót Ukrajna ellen. Ám ennek kiváltó okai, tényleges célja és feltételezett végeredménye sem ismert, már csak azért sem, mert Trump elnök hivatalba lépéséig erről senki nem kérdezte meg az oroszokat. Következésképpen csak az ukrán narratíva zeng az éterben, ami szerint ők honvédő háborút vívnak a gaz betolakodó ellen Ukrajna területi integritásának és szuverenitásának helyreállítása érdekében.

Csakhogy Ukrajna esetében mind a területi integritás, mind a szuverenitás régóta értelmezhetetlen, kiüresedett fogalom. A Majdan hírhedt forradalmát követően olyan kormány alakult, amiben több volt a CIA-ügynök, mint a született ukrán, azóta pedig elcsatolták a Krímet, külföldiek kezére került a termőföld javarésze, a lakosság csaknem fele pedig elmenekült a háború borzalmai elől.

A balliberális mantra persze igyekszik elhitetni a világ közvéleményével, hogy megszületett, majd tűzben és vérben megerősödött az ukrán nemzeti identitás, de ennek némileg ellentmondanak a kényszersorozások brutális képei és azok a közvélemény-kutatások, amelyek világosan megmutatják, mennyire elegük van már az ott élőknek az értelmetlen öldöklésből. De ezen ellentmondások ellenére sem vitatja el senki a jogot az ukránoktól, hogy higgyenek ebben a valóságértelmezésben és harcoljanak a végsőkig, ha van mivel és kivel.

Csak az a helyzet, hogy a szuverén Ukrajna már rég elveszítette ezt a háborút. Az állam csődben van, a nyugati fegyverek nélkül pedig semmilyen ellenállást nem tudnának kifejteni a fronton. A befektetőcégek, a bankárok és a fegyvergyárosok úgy foglalták el Ukrajnát, hogy közben azt az illúziót keltették az ukrán népben, hogy az oroszokkal harcolnak. A jövő történészei az emberiség történelmének leggusztustalanabb átveréseként írják majd le mindazt, ami Ukrajnában a Majdan orvlövészeinek gyilkosságaival indult, és több százezer ukrán és orosz holttestének halmán tapicskol mind a mai napig.

Ám ha meg is értjük az ukránokat, akkor sincs semmi mentségük az ukrán propagandát terjesztő balliberális politikusoknak és megmondóembereknek. Sürgősen fel kellene adni azt az ostoba fantazmagóriát, hogy Putyin nem áll meg Kijevnél, hanem egyenesen az Atlanti-óceánig menetel, ha hagyják. 

Azt is hiába tagadják, nagyon jól tudjuk, Európának nincs pénze az oroszok ellen győztes háborút vezényelni ukrán földön. Ezért irgalmatlan összegű hitelt akarnak minden európai ember nyakába varrni, aminek árát még ükunokáink is fizetni fogják. Ilyen adósságteher mellett kiüresedett, értelmezhetetlen fogalom a szuverenitás. Ugyanakkor a létrejött adósságközösség megteremti amerikai mintára a feltételeket az Európai Egyesült Államok föderalista lázálmának megvalósításához. Ezért erőltetik Ukrajna gyorsított csatlakozását az unióhoz, mert ez óriási lépéssel vezetne közelebb minden nemzetállam szétbomlasztásához.

Dehogyis a nagy ukrán honvédő háborút támogatják ők! Kit érdekel Ukrajna amúgy is csak nyomokban létező szuverenitása? A háború támogatásainak feltételei egyben a tagállamok maradék szuverenitásának elvonását is elősegítik. Közös adósságpolitikát csak közös adópolitikával, közös védelmi politikát csak közös külpolitikával érdemes véghezvinni, és innen már csak egy lépés minden érdemleges önrendelkezés elvonása, korlátozása. Az Európai Egyesült Államokban a tartományi vezetés majd eldöntheti, káromkodásnak minősül-e a teringettét kifejezés, vagy büntetés nélkül használható, de lényeges kérdésekbe nem lesz beleszólásuk.

Még inkább undorító ez az önfeladó politika, amikor egy idegen ország szuverenitásának védelmét hazudja magyarázatként arra, miért mond le a sajátjáról. A Weber kesztyűbábjaként funkcionáló hazudozó ukrán propagandát terjeszt, de tulajdonképpen Dobrev mellett az Európai Egyesült Államok létrejöttének legádázabb támogatója. Ezért tűrte, hogy beépüljön pártjába az ukrán titkosszolgálat, ezért emelte maga mellé az ukránokat dicsőí­tő volt vezérkari főnököt, és ezért támadja a legnemtelenebb eszközökkel a szuverenista, patrióta kormányt az élet minden területén. Mert egyelőre Orbán Viktor az egyetlen, aki minden birodalmi ármánykodással szemben foggal-körömmel védelmezi hazánk önrendelkezését, aki nem engedi belerángatni országunkat a fentebb körülírt hazug háborúba, és az erős nemzetállamok szövetségén alapuló Európai Unió megmentéséért küzd.

De lássunk tisztán! Az ezzel szembeállított ukrán propaganda még az ukránok érdekeit sem szolgálja, de Magyarországot mindenképpen romba döntené. Tehát mindenki jól fontolja meg, melyiknek hisz, melyik mellé áll. Mindenesetre hazáját szerető patrióta részt vesz a Voks 2025 szavazáson, és a nemet ikszeli be.