A földi mogyoróvajevők arra készülnek, hogy leigázzák egy másik bolygó – úgynevezett – sazzvajevőit – meséli Kurt Vonnegut amerikai író a Bajnokok reggelijében. Addigra a Föld-lakók (ők már csak ilyenek) nem csupán Nyugat-Virginiát és Délkelet-Ázsiát pusztították el, hanem minden mást is. Vagyis készen állnak új területek letarolására. Elektronikus kémkedéssel kiderítik, hogy a másik bolygó sazzvajevő lakói számosabbak, büszkébbek és életrevalóbbak annál, mint hogy csak úgy hagyják magukat leigázni. Ezért a földiek cselt eszelnek ki: beszivárognak a másik bolygón a sazzvajat hirdető reklámirodába, és meghamisítják a hirdetések statisztikáit. A diverzánsok olyan magas átlagértékeket állítanak be, hogy
a bolygón mindenki minden tekintetben alacsonyabb rendűnek kezdi érezni magát a nagy többségnél. Így, amikor a földi mogyoróvajevők seregei megindítják a nyílt támadást, a másik bolygó sazzvajevői „csak szórványos, tessék-lássék ellenállást tanúsítanak, mert annyira átlagon alulinak érzik magukat”. És ahogyan az ilyenkor lenni szokott, végül behódolnak.
Idáig a történet, ami egyben tanmese. (Fölteszem, Vonnegut mindehhez még hozzátenné: „És így tovább.”)
A kedves Olvasó talán joggal kérdezheti, mi ez az egész hablaty. Hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy bizonyos értelemben e fenti történet és annak tanulsága körül forog a magyar és oly sok más ország közélete. Itt húzódik a legfőbb törésvonal az egyes politikai pártok között. Tudniillik az önbecsülésnél. Van vagy nincs? Az önbecsülés adja a hitet ahhoz, hogy megálljunk a magunk lábán, és hogy tudatosítsuk magunkban: nem szorulunk korbácsos-mézesmadzagos idegenek gyámolítására, tanácsaira, pláne utasításaira, kioktatására. Legkevésbé pedig torz ideológiáikra, beteg társadalomképükre, elfuserált törvényeikre.
Az önbecsülés a legfőbb különbség egy hazafi meg egy birodalmi ember, egy patrióta és egy uniórajongó, egy szuverenista meg egy globalista között. Ha nem becsülöd, ami a tiéd, aligha szeretheted. Onnan pedig már csak egy lépés, hogy elkezdj ájuldozni a szebbnek, nagyobbnak vélt másétól.
Az önbecsülésfosztott emberek örök mottója: „A szomszéd kertje mindig zöldebb.” Vallásuk pedig a „mindensz…rizmus” (természetesen az LMBTQ mellett).
