Meg lehet magyarázni persze, ám a valóság az – tovább parafrazeálva az őszödi klasszikust –, hogy Brüsszel végighazudta az utolsó másfél-két évtizedet. Teljesen világos volt, hogy amit mondtak, az nem igaz. Annyival vannak túl a kontinens lehetőségein, hogy az korábban elképzelhetetlen volt. Igaz, azt legalább nem mondhatja Brüsszel, hogy „nem csináltunk semmit négy évig”. Hiszen csináltak – bár ne tették volna! Csupa olyasmit, ami az uniót a szakadék felé rúgta. 

 És mindeközben és főleg: Afrika és Ázsia analfabéta, de legalább dolgozni nem óhajtó barbár hordáinak gyorsított betelepítése és ajnározása. Mondom, dolgoznak Ursuláék. A sírásók. Megdolgoznak a Soros-obolusokért.

Tehát Európa válsága elsősorban civilizációs természetű. 

 – hangsúlyozzák az amerikaiak. És ebben is tökéletesen igazuk van. Hozzáteszem: már most sem nagyon lehet Európára ráismerni. Akinek volt szerencséje, láthatta, hogyan festett Párizs, Bécs, Brüsszel vagy London harminc éve – és hogyan fest most. No-go zónák, migránsgettók, megszűnt közbiztonság, bandaháborúk, késelések, savas támadások, terrorcselekmények. Közben az őslakosság fülét-farkát behúzva vidékre menekül. Akinek meg nem tetszik a rendszer, és az illegális migrációt kárhoztatja, azt hamar elviszi a rendőrség.

Két éve például egy 87 (azaz nyolcvanhét) esztendős német nénit ítéltek nyolc hónap szabadságvesztésre néhány migrációellenes internetes hozzászólásért. A napi rutin része a „fejlett” Nyugaton, hogy néhány komment miatt kopogtat a rendőrség. Az internetes „véleménybűnözést” lassan jobban üldözik, mint a csoportos nemi erőszaktevőket. Franciaországban és Németországban is gyakori jelenség, hogy a Soros-érzékenyített bíróságok szabadon engedik a nőket meggyalázó migránsokat. „Sajátos kultúra”, „Nem tudta, hogy itt nem szabad”, „Nem úgy gondolta.” 

Tucatnyi ilyen hírt tudnék idemásolni. Az egyik legvérlázítóbb: 

Ez ma Európa. Brüsszel legfőbb gondja eközben, hogy szanaszét büntesse Magyarországot, amiért nem akar ilyen véglényeket beengedni.

Az amerikai stratégiai jelentés szerint Európának csak akkor van jövője, ha „visszanyeri civilizációs önbizalmát”, és szakít a brüsszeli szabályozás gyakorlatával, amely megfojtja az európai gazdaságot. Továbbá hangsúlyozza: 

Tiszta, világos beszéd.

És akkor nézzük, mit szólnak mindehhez az elkövetők, Európa sírásói! Von der Leyen asszony egyelőre hallgat, a fölháborodást kiszignálta mamelukjaira. Friedrich Merz német kancellár közölte: az amerikaiak bírálatai elfogadhatatlanok, nincs szükség arra, hogy az Egyesült Államok megmentse az európai demokráciát, mert ha lenne mit megmenteni, azt maguktól is képesek lennének megtenni. (Na ja: „ha lenne mit”. De már nincs mit, ebben akár egyetérthetünk Merzcel.) Végül közölte: Európának nagyobb függetlenségre van szüksége Washingtontól. Üzente mindezt Rajna-vidék–Pfalz tartományból, ahol több tízezer amerikai katona állomásozik…

 – Washingtonnak tudomásul kell vennie, hogy a transzatlanti együttműködés nem fenyegetésekre, hanem kölcsönös tiszteletre épül. A szövetségesek nem avatkoznak be egymás demokratikus folyamataiba, és nem próbálhatják befolyásolni a másik fél belpolitikai ügyeit. Európa szuverenitása nem képezheti alku tárgyát – így Costa. Jé, ezek szerint a brüsszeliták mégiscsak ismerik a szót: „szuverenitás”? Ilyenkor jól jön nekik. Bezzeg, amikor a mi szuverenitásunkba rontanak ajtóstul az unió által fizetett fölforgató szervezetek, akkor nincs gond. Vagy amikor Manfred Weber közli: „Magyar Péter a jövő.” Az nem beleugatás a magyar belpolitikába. Csak ha Trump aggódik.

Josep Borrell korábbi külügyi biztos is megszólalt, csak nem tudom, minek. Szerinte Trump politikai háborút hirdetett az EU ellen, egy nemzetekre osztott „fehér Európát” akar. (Tényleg? Eddig úgy tudtam, Európa mindig is fehér volt és nemzetekre osztott, mígnem a sátánista Borrellék el nem kezdték szétverni.) A volt külügyi tintanyaló leszögezte: az európai vezetőknek nem szabad úgy ten­niük, mintha Trump nem az ellenségük lenne.

Apró módosítással én is majdnem így látom: 

 Mert azok. És eszerint is kell velük bánni.