Nem tűnik túl bonyolultnak a kulcs a Tisza Párt vezérének népszerűségéhez a baloldalon. Egyrészt életbe lép nála a pártállami „a mi kutyánk kölyke” effektus, aki hazatalált a balos akolba. Másrészt minden gesztusa, megnyilatkozása a régi kommunista nómenklatúra vezető elvtársait idézi.
Éppúgy szemrebbenés nélkül hazudik, mint a vízfolyás, letagadva még az előtte öt perccel mondott szavait is, és ugyanúgy pokróc, durva, mindenkin átgázolós a stílusa, akárcsak a régi bunkó MSZMP-funkcionáriusoknak, megyei párttitkároknak.
A fiatalabb baloldal-szimpatizáns generációk számára pedig maga a megtestesült nyugatosság, hiszen azt a modort és politizálási stílust képviseli, mint ami Ursula von der Leyen európai bizottsági elnököt vagy Manfred Weber európai néppárti elnököt jellemzi.
Hogy utóbbiak elvben a jobbközép, kereszténydemokrata irányvonalhoz tartoznak? Ezt a kóbor és tájékozatlan jobboldali szavazók közül is csak a legalulinformáltabbak és legnaivabbak veszik be, olyannyira napnál világosabb, hogy az egykori kereszténydemokrata alakulat átment a nem is a bal-, hanem a szélsőbaloldalra. Olyan pártcsaládról beszélünk, amelyik minden kereszténységet megcsúfoló terrorakció fölött szemet huny és támogatja az ártatlan emberek megverésére, megsemmisítésére szakosodott legradikálisabb terrorbrigádokat, mint például az Antifa.
Könnyű belátni hát, hogy
Magyar Péter és a Tisza Párt mint folt a zsákját találta meg a nekik leginkább testhezálló internacionalista politikai közösséget az Európai Néppártban. A hazai baloldali politikai komplexum pedig úgy érezheti: vége a kényszerárvaságnak és a képletes hét szűk esztendőnek.
Végre egy olyan sztárolt támogatottja lehet, aki egyesíti magában mindazon tulajdonságokat, amiket egy igazi kommunista vezértől elvárhatnak.
Azt mondhatják erre sokan, hogy már Gyurcsány Ferenc is ezt a vonalat képviselte és a köpönyegéből kibújt további vezérjelöltek, Vona Gábortól Jakab Péteren és Karácsony Gergelyen, Fekete-Győr Andráson át Márki-Zay Péterig, Dobrev Kláráig is már csillogtattak hasonló reményekre jogosító erényeket. Csakhogy ilyen csúcsra egyikük sem járatta a skrupulusok nélküli hazudozást és semelyikük sem helyezett kilátásba ennyire kíméletlen, véres leszámolást a szélsőbaloldal által gyűlölt jobboldali Orbán-kormánnyal és az erőszakos liberálbalos nyomulásnak ellenálló, nem elég elfogadó konzervatív polgárokkal, közönséggel szemben. Bármilyen hihetetlennek tűnik,
a főként az amerikai demokrata párti vehemens, mániákus szélsőbaloldali szponzorok túl puhának tartották még az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulóját ünneplő tömegbe lövető, lovasrohamos, nemzetverető Gyurcsányt is, és ezért léptették le a tömegterrorizálásban perspektivikusabbnak ítélt Tisza párti gagyi vezér javára.
Hírhedt eset volt a rendszerváltás hajnalán, amikor 1989 januárjában az előtte egy-két hónappal még fehérterrorozó, az egypártrendszert éltető Grósz Károly MSZMP-főtitkárt, Kádár János utódját választották meg a Reform című hetilap által meghirdetett szavazáson az újság olvasói Az év reformemberének. Ez a végeredmény természetesen csakis ordas nagy csalás révén jöhetett létre, s a lap vezetése lelepleződött, ám enélkül is tudta mindenki, hogy meghamisították a voksolást az áhított pártállammegőrző magasztos cél érdekében.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!