Az ellenzék kampánya undorító

A FELSZÍN ALATT – A Tisza és a DK a legaljasabb goebbelsi technikákat alkalmazza a kormánypártok ellen.

ellenzék gyűlöletpolitika kampány 2026. 02. 16. 4:40

A kampány kellős közepén vagyunk. Érdemes áttekintenünk: milyen az a kampány, ami most zajlik Magyarországon? Politikatudományi szempontból háromféle kampány létezik: önfelértékelő, ígérgető kampány, negatív, ellenségképző kampány és mocskos, aljas kampány.

Az első, önfelértékelő, ígérgető kampány legfontosabb jellemzője, hogy a politikai pártok, illetve a regnáló kormány elsősorban azt kívánja megmutatni a választóknak, hogy a végéhez közeledő ciklusban mit tettek a közjóért, az emberekért, illetve mit szeretnének tenni, ha kormányra kerülnének.

Ebben az esetben tehát a politikai versengő felek elsősorban önmagukról beszélnek a nyilvánosság, a média, a sajtó, az internet világában, önmagukat próbálják a lehető legjobb színben feltüntetni a múltat és főleg a jövőt illetően. És ez teljesen normális.

Máris gyorsan hozzáteszem a fentiekhez: természetesen a kedves olvasó is tisztában van vele, hogy a XXI. század húszas éveiben az ilyen típusú kampányok a nyugati demokráciákban már csak az árvalányhajas gondolkodásban vagy kóbor apácák fejében léteznek – igaz, a nem nyugati demokráciákban, egy teljesen más kultúrában, ahol még vannak következményei is a politikusok cselekedeteinek, még lehetséges ilyen, mint például Japánban. Európában vagy a tengerentúlon már régen túl vagyunk azon az időszakon, amikor – elavult szavakkal élve – tisztességes kampányok zajlottak.

Ebből a szempontból a magyar rendszerváltás után talán éppen a Fidesz volt az utolsó, amely megpróbált tisztességes, önfelértékelő kampányt folytatni,

mégpedig nem máskor, mint 2002-ben, amikor sikeres négy év volt az első Orbán-kormány mögött, s a kormánykoalíció vezető ereje, a Fidesz úgy vélte, hogy az általuk elért eredmények önmagukért beszélnek. Elég, ha ezeket felsorolják, elmondják néhányszor a nyilvánosság előtt, de nem foglalkoznak az akkori legfőbb politikai ellenféllel, az MSZP-vel (és az SZDSZ-szel), mert erre egyszerűen nincs is szükség, a győzelem már kézben van.

Nem számítottak arra, hogy éppen az MSZP és főleg Gyurcsány Ferenc lesz az, aki bőven él a negatív, ellenségképző kampány eszközeivel, sőt ezen túl is megy, és lényegében véve mocskos kampányt folytat (utóbbi jellemzőiről lejjebb). Egyfelől Gyurcsányék ott hazudtak a választóknak, ahol tudtak (áfacsökkentés, adócsökkentés, „nem lesz gázáremelés” stb.), beígértek már akkor fűt és fát – amit 2006-ban megismételtek –, de ezen még túl is léptek, és egyszerűen durva karaktergyilkosságot követtek el Kövér Lászlóval szemben az úgynevezett „köteles beszéddel”, gyakorlatilag egy héttel a választások első fordulója előtt.

Ezzel máris belevágtunk a negatív, ellenségképző kampány leírásába, amelyeket elsőként Gyurcsány vezetésével MSZP követett el a Fidesszel szemben 2002-ben, majd 2006-ban. A negatív kampány lényege, hogy a párt vagy kormány nem önmagáról beszél a kampány során, nem a saját céljairól és terveiről, hanem a politikai ellenfelének a lejáratása a fő cél, akár ellenzékből, akár kormányzati pozícióból. Ez esetben megengedett a hazudozás, a szemfényvesztés, a megtévesztés, az ellenfél vagy ellenség igaztalan, tisztességtelen lejáratása, az adatok, tények meghamisítása, és így tovább. Jól láthatóvá vált 2002-ben és 2006-ban az, hogy sajnos a módszer Magyarországon is működik, hat, és elvarázsolja az embereket, akik végül rossz és helytelen döntést hoznak a választási voksolás során.

De a legtisztességtelenebb mégis a mocskos, aljas kampány, ami nem pusztán a politikai ellenfél céljainak, terveinek, eredményeinek meghamisításából áll, nem csak hazugságokból ezzel kapcsolatban, hanem ezen túl is lépve a politikai ellenség vezetőinek, jelöltjeinek személyében való totális lejáratása, pellengérre állítása, megalázása, meggyalázása is a politikai eszköztárba került – más szóval a durva karaktergyilkosság –, sőt ez válik szinte a legfontosabbá.

zt a módszert manapság már szinte a nyugati világ minden szegletében megtalálhatjuk, de mégis, ha ki kellene emelnem egy példát, az az Egyesült Államok lenne, ahol mind 2016-ban, de különösen 2024-ben próbálták minden nemtelen eszközzel besározni, sőt meggyilkolni (!) az ellenzéki elnökjelöltet, Donald Trumpot.

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a negatív, de különösen a mocskos, aljas kampány vált manapság a „legnépszerűbbé” Európában és a tágabb értelemben vett Nyugaton. A 2025–2026-os magyar választási kampány sem nélkülözi ezeket a jellemzőket – az ellenzék „jóvoltából”. Ez sajnálatos, de ettől még tény. De én már egy sok kampányt látott és átélt, sőt azokat aktívan végigharcolt ember vagyok, aki 1990 óta mindegyik kampányt minimum nyomon követtem vagy éppenséggel aktív résztvevője voltam azoknak. Ezért talán joggal mondhatom, hogy van összehasonlítási alapom. Ebből kiindulva bizony azt kell mondanom, hogy olyan undorító kampányt, mint a mostani, én még nem éltem át itt Magyarországon. S minderről a Tisza Párt és a DK tehet.

A mocskos, aljas kampányoknak van egynéhány jellemzője, amelyek jól láthatóvá teszik, hogy ide jutottunk. Talán a legfontosabb és mindenekelőtt kiemelendő jellemvonás, hogy a szereplők mindig, mindenben és állandóan hazudnak a nyilvánosság előtt, hogy tudatosan megtévesszék a választópolgárokat, s hogy utóbbiak minden áron és minden módon rájuk szavazzanak. Fontos az is, hogy a hazugságokat az ellenségként kezelt pártokról, kormányról és politikusokról folyamatosan, megállás nélkül, naponta kell hangoztatni, hogy végül az „megüljön” a gyanútlan állampolgárokban.

Fájó, nagyon fájó kimondani, de ezt a módszert – a hazugságok napi szinten sulykolt, állandó szajkózását – nem más találta ki először, mint a nácik „jeles” propagandaminisztere, nevezett Joseph Goebbels.

Ő mondta azt, hogy a hazugságokat állandóan, notóriusan ismételgetni kell, míg végül azokat elhiszi a nép, és ennek megfelelően fog magának pártot, vezetőt, führert választani. Ez van.

A mocskos és aljas kampány fontos jellemzői még a következők. A politikai ellenségedről terjessz abszolút egyértelmű tévinformációkat. Ha kell, annak éppen az ellenkezőjét, amit az önmaga állít saját elképzeléseiről. Írd le, mondd el, hogy szerinted mit is akar a párt, s bizonyítsd azt, hogy ezzel az embereket teljes nyomorba taszítja. Az ellenséges párt vezetőit a lehető legmocskosabb módon jellemezd, például előnytelen testi adottságaikkal. Itt nem számít a valóság, csak a cél: állítsd be őket anyaszomorító gazembereknek, erkölcstelen útszéli csavargóknak, álságos, korrupt, gerinctelen szemeteknek, akik mindenre képesek a hatalomért.

Járasd le őket emberi mivoltukban, állítsd be őket a világ legaljasabb fickóinak, akik megcsalnak hazát, barátokat, párttársakat, mindenkit. Az is belefér, hogy még a külsejüket, egészségi állapotukat se kíméld, vágj át bátran a személyiségi jogaikon, tedd őket nevetségessé minden eszközzel, kíméletlenül, kegyetlenül. Hiszen a cél szentesíti az eszközt.

Használd fel a modern technikákat (MI, montázsok, hamisított felvételek stb.) az ellenséged lejáratására, egyben mindig és mindenkor őket vádold meg azzal, amit egyébként te csinálsz minden erkölcsi korlát nélkül. (Lásd a Tisza-párt MI-dolgait.) Valósítsd meg a post-truth világot, a valóságon túli virtuális teret, amelyben már semmi nem az, ami valójában, és Valóság nevű nagybátyánk tényleg tartósan távol marad tőlünk.

Csak egy aktuális példa. A Tisza Párt elnöke azt állította Bicskén, hogy a gödi akkumulátorgyárban foglalkoztatott Fülöp-szigeteki munkásokat pénz és élelem nélkül szállásolták el, emiatt pedig az állatkertből eltűnt kacsákat és aranyhalakat fogyasztották el, mivel éheztek. No comment.

Meg kell mondanom őszintén, szomorú és lehangolt vagyok emiatt. Látva mindazt, ami az ellenzék miatt jelenleg Magyarországon zajlik, féltem a hazámat, tudniillik van egy kis baj mindezzel: az, hogy ha ilyen kampány van, akkor ebből nagyon nehéz lesz kimászni, s egy tisztességes, nyugodt, egymást elviselni tudó országot nagyon nehéz lesz ismét felépíteni.

Az ellenzék viselkedése tehát elfogadhatatlan.

Lehet-e – Nagy Lászlót idézve – káromkodásból katedrálist csinálni? Vajon tényleg válhatunk nagy országgá, ha olyan pitiáner módon viselkednek egyesek, mint jelen pillanatban? Lehet-e aljas, mocskos kampány alapján emberséges, jólétre épülő hazát építeni? Kérdezem hangsúllyal: lehet?

A válasz világos: nem, most sem és később sem.

Komment

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Jelenleg nincsenek kommentek.

Felhasználónév

2024. január 1.

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat.