Ezzel máris belevágtunk a negatív, ellenségképző kampány leírásába, amelyeket elsőként Gyurcsány vezetésével MSZP követett el a Fidesszel szemben 2002-ben, majd 2006-ban. A negatív kampány lényege, hogy a párt vagy kormány nem önmagáról beszél a kampány során, nem a saját céljairól és terveiről, hanem a politikai ellenfelének a lejáratása a fő cél, akár ellenzékből, akár kormányzati pozícióból. Ez esetben megengedett a hazudozás, a szemfényvesztés, a megtévesztés, az ellenfél vagy ellenség igaztalan, tisztességtelen lejáratása, az adatok, tények meghamisítása, és így tovább. Jól láthatóvá vált 2002-ben és 2006-ban az, hogy sajnos a módszer Magyarországon is működik, hat, és elvarázsolja az embereket, akik végül rossz és helytelen döntést hoznak a választási voksolás során.

 zt a módszert manapság már szinte a nyugati világ minden szegletében megtalálhatjuk, de mégis, ha ki kellene emelnem egy példát, az az Egyesült Államok lenne, ahol mind 2016-ban, de különösen 2024-ben próbálták minden nemtelen eszközzel besározni, sőt meggyilkolni (!) az ellenzéki elnökjelöltet, Donald Trumpot.

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a negatív, de különösen a mocskos, aljas kampány vált manapság a „legnépszerűbbé” Európában és a tágabb értelemben vett Nyugaton. A 2025–2026-os magyar választási kampány sem nélkülözi ezeket a jellemzőket – az ellenzék „jóvoltából”. Ez sajnálatos, de ettől még tény. De én már egy sok kampányt látott és átélt, sőt azokat aktívan végigharcolt ember vagyok, aki 1990 óta mindegyik kampányt minimum nyomon követtem vagy éppenséggel aktív résztvevője voltam azoknak. Ezért talán joggal mondhatom, hogy van összehasonlítási alapom. Ebből kiindulva bizony azt kell mondanom, hogy olyan undorító kampányt, mint a mostani, én még nem éltem át itt Magyarországon. S minderről a Tisza Párt és a DK tehet.

A mocskos, aljas kampányoknak van egynéhány jellemzője, amelyek jól láthatóvá teszik, hogy ide jutottunk. Talán a legfontosabb és mindenekelőtt kiemelendő jellemvonás, hogy a szereplők mindig, mindenben és állan­dóan hazudnak a nyilvánosság előtt, hogy tudatosan megtévesszék a választópolgárokat, s hogy utóbbiak minden áron és minden módon rájuk szavazzanak. Fontos az is, hogy a hazugságokat az ellenségként kezelt pártokról, kormányról és politikusokról folyamatosan, megállás nélkül, naponta kell hangoztatni, hogy végül az „megüljön” a gyanútlan állampolgárokban.

Ő mondta azt, hogy a hazugságokat állandóan, notóriusan ismételgetni kell, míg végül azokat elhiszi a nép, és ennek megfelelően fog magának pártot, vezetőt, führert választani. Ez van.

A mocskos és aljas kampány fontos jellemzői még a következők. A politikai ellenségedről terjessz abszolút egyértelmű tévinformációkat. Ha kell, annak éppen az ellenkezőjét, amit az önmaga állít saját elképzeléseiről. Írd le, mondd el, hogy szerinted mit is akar a párt, s bizonyítsd azt, hogy ezzel az embereket teljes nyomorba taszítja. Az ellenséges párt vezetőit a lehető legmocskosabb módon jellemezd, például előnytelen testi adottságaikkal. Itt nem számít a valóság, csak a cél: állítsd be őket anyaszomorító gazembereknek, erkölcstelen útszéli csavargóknak, álságos, korrupt, gerinctelen szemeteknek, akik mindenre képesek a hatalomért.

Járasd le őket emberi mivoltukban, állítsd be őket a világ legaljasabb fickóinak, akik megcsalnak hazát, barátokat, párttársakat, mindenkit. Az is belefér, hogy még a külsejüket, egészségi állapotukat se kíméld, vágj át bátran a személyiségi jogaikon, tedd őket nevetségessé minden eszközzel, kíméletlenül, kegyetlenül. Hiszen a cél szentesíti az eszközt.

Használd fel a modern technikákat (MI, montázsok, hamisított felvételek stb.) az ellenséged lejáratására, egyben mindig és mindenkor őket vádold meg azzal, amit egyébként te csinálsz minden erkölcsi korlát nélkül. (Lásd a Tisza-párt MI-dolgait.) Valósítsd meg a post-truth világot, a valóságon túli virtuális teret, amelyben már semmi nem az, ami valójában, és Valóság nevű nagybátyánk tényleg tartósan távol marad tőlünk.

Meg kell mondanom őszintén, szomorú és lehangolt vagyok emiatt. Látva mindazt, ami az ellenzék miatt jelenleg Magyarországon zajlik, féltem a hazámat, tudniillik van egy kis baj mindezzel: az, hogy ha ilyen kampány van, akkor ebből nagyon nehéz lesz kimászni, s egy tisztességes, nyugodt, egymást elviselni tudó országot nagyon nehéz lesz ismét felépíteni. 

Lehet-e – Nagy Lászlót idézve – káromkodásból katedrálist csinálni? Vajon tényleg válhatunk nagy országgá, ha olyan pitiáner módon viselkednek egyesek, mint jelen pillanatban? Lehet-e aljas, mocskos kampány alapján emberséges, jólétre épülő hazát építeni? Kérdezem hangsúllyal: lehet?

A válasz világos: nem, most sem és később sem.