Plinius pedig Émile Zolát megszégyenítő naturalizmussal számol be Claudius feleségének, Messalinának orgiáiról. Messalina szinte naponta kiszökött a palotából, s mint Lycisca, vagyis „farkasszuka” bevetette magát az első bordélyba, ahol minden kéjnőt megszégyenítő szorgalommal és buzgalommal feküdt össze bárkivel, aki arra járt. Egyszer pedig egész napos szexmaratonra hívta ki Róma leghíresebb prostituáltját, és ő nyert, miután 25 férfivel feküdt le 24 óra alatt.

Juvenalis így írja meg Messalina éjjeli kirándulásait:
„Mihelyt azt hitte, hogy a császár elaludt, a császári szajha fölemelkedett ágyáról, hogy a cézár ágyát a prostituált gyékényével cserélje fel. Egyetlen rabnő volt a kísérője. Ébenfekete hajára szőke parókát húzott s így sietett egyik forgalmas bordélyházba, melynek foltozott függönyét félrehúzta; elfoglalja az egyik cellát, mely az ő számára van fenntartva; meztelenül, csupán nyakát és arcát arannyal átszőtt fátyollal letakarva, a Lysiska hamis neve alatt adja át azt a testet a kéjelgésnek, mely téged hordozott, nemes Britannicus; csábító mozdulatokkal fogadja a belépőket és követeli tőlük a díjazást. S ezután a minden szégyenérzésből kivetkőzött nő számtalan férfinak adja át magát. Mikor végül a gazda hazabocsátja a lányokat, kénytelen ő is kielégítetlenül távozni, habár ő volt az utolsó, ki a házat elhagyta. Kimerülve ennyi kéjtől, de még se kielégítve, vonul vissza. Arca izzadtságban fürdik, szemének fénye tompa és a lámpa korma teljesen belepte; eképpen viszi a lupanár pestisleheletét a császári ágyba.”
És ehhez még kábítószert sem kellett szednie.

Igaz, a fasorban sem lenne ma, amikor „Bonnie Blue – vagy valódi nevén: Tia Billinger – feltehetőleg világrekordot döntött, amikor 12 óra leforgása alatt 1057 férfivel lépett szexuális kapcsolatba. A korábbi rekorder teljesítményét jócskán felülmúlta, ugyanis Lisa Sparks 2004-ben 24 óra alatt »csak« 919 férfival volt együtt.” Ugye, milyen szuper! És nagyon fontos, el ne felejtsük, hogy a mi kis Bonnie-nknak az anyukája segédkezett a „csúcsdöntésnél”, hordta a gumit és a törülközőt, miközben dagadt anyai keble a büszkeségtől.

Messalina gyenge kezdő volt…

A Historia Augusta pedig bőséges beszámolókat közöl Heliogabalus császár életéről, pontosabban fogalmazva, az eredeti művet idézve, Heliogabalus „kimondhatatlanul gusztustalan életéről”.

Azt hiszem, ma úgy mondanánk, hogy 

De ez semmi! Feljegyezték azt is, hogy hatalmas vagyont ajánlott fel annak az orvosnak, aki „megajándékozza őt egy női nemi szervvel”. Cassius Dio szavai szerint: annak, aki „egy hüvelyt helyez a testébe egy bemetszés segítségével”.

Na most mondd! Heliogabalus ma megkapná ingyen a hüvelyét, és ünnepelt zöldpárti képviselő lenne az Európai Parlamentben.

A másik ilyesféle, bizonyos Elagabalus – ezek a „gabalusok” mind keletről jöttek akkoriban –, azzal kezdett, hogy El-Gabal „napkirály” kultuszát tette kötelezővé Jupiter helyett – a ma keletről jövők Allahot akarják a keresztény Istenünk helyébe tenni, hát nem érdekes? –, majd a Vesta szűzek közül választott magának feleséget, nyilván nem véletlenül, hiszen a Vesta szűzek a rómaiak szerint érinthetetlenek voltak, aki őket megbecstelenítette, halállal lakolt. Na, hát ezért kellett ennek a „gabalusnak” egy Vesta szűz. Hogy jelezze, tökéletesen hidegen hagyja a birodalom minden tradíciója, magasról tesz rájuk. Pontosan úgy, mint a ma ide érkező (állítólag menekülő!) iszlamisták.

De hát sajnos, az még egy elmaradott kor volt, és a népharag – no meg Maesa – riadóztatta a pretoriánusokat, ami, mint tudjuk, nem jelentett jót. Tudta ezt Elagabalus is, aki a latrinába rejtőzött el az őt halálra kereső katonák elől. De rátaláltak. Felkoncolták, majd a sz…rtól csepegő tetemét egy henteskampóra akasztva hurcolták végig a városon a nép üdvrivalgása közepette.

Caligula sem ment a szomszédba egy kis „chemsexért”. Ő egyenesen a császári palotában rendezett be magának lupanárt – Dio Cassius így ír minderről:

„Miután Caligula a fajtalankodás minden formáját végigélvezte, palotájában bordélyházat rendezett be. Nagyszámú cellát építtetett a palota egyik szárnyában és a szokásos módon rendezte be azt. Férjes asszonyok és a nemesek leányai használták e cellákat. A császár az állami épületekre e nők nevével ellátott jegyzékeket függesztetett ki és ilyképpen hívott meg vendégeket bordélyházába.”

Mondom: nincs itt semmi látnivaló.

Talán még Aurelius felesége, Faustina, aki egy gladiátorba lett ellenállhatatlanul szerelmes. S hát mit lehet ilyenkor csinálni, Faustina lefeküdt a kiszemelt gladiátorral, majd aktus közben megkéselte, megfürdött a vérében, s mindjárt utána hazament szeretkezni a férjével.

De addig is, míg elérkezik az idő és a nép üdvrivalgása, marad nekünk Madách és Péter apostol monológja a Római szín végén – elég tanulságos:

PÉTER APOSTOL
Te nyomorú faj! – gyáva nemzedék,
Míg a szerencse mosolyog feletted,
Mint napsugárban a légy, szemtelen,
Istent, erényt, gúnyolva taposó.
De hogyha a vész ajtódon kopog,
Ha Istennek hatalmas ujja érint,
Gyáván hunyász, rútul kétségb'eső.
Nem érzed-é, hogy az ég büntetése
Nehezkedik rád. Nézz csak, nézz körül,
A város pusztul, durva idegen nép
Tiporja el arany vetésidet,
Szétbomlik a rend, senki sem parancsol
S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás
Emelt fővel jár a békés lakok közt,
Utána a halvány gond, rémület
S égből, földről se részvét, sem segély.
Nem bírod, úgy-e, kéjek mámorával
Elandalítni azt a szózatot,
Mely a kebelnek mélyét felveri
S jobb cél felé hiába ösztönöz.
Kielégítést, úgyebár, nem érzesz,
Csak undort ébreszt szűdben a gyönyör,
S aggódva nézsz körűl, ajkad rebeg:
Hiába mind, a régi istenekben
Nincs már hited, kövekké dermedeztek.
(Az istenszobrok szétporlanak.)
Elporlanak, s új istent nem találsz,
Mely a salakból újra fölemelne. -
Nézz csak körül, mi pusztít városodban
Hatalmasabban, mint a döghalál,
Ezren kelnek fel a lágy pamlagokról,
Hogy Thébaisznak puszta téreit
Vad anachorétákkal népesítsék,
Ottan keresve tompult érzetöknek
Mi még izgassa, ami még emelje. -
El fogsz pusztulni, korcsult nemzedék,
E nagy világ most tisztuló szinéről.

Bizony, de el ám! Alig várom!