Határon túli magyarok: technikai kérdés vagy közösségi felelősség? 

A Tisza Párt láthatóan mindent el akar kerülni, ami „fideszes nemzetpolitika-szagú”. Ezzel azonban az ő politikájuk vákuumot teremt a nemzet helyén. A programból hiányzik minden olyan elem, amely identitást, megmaradást, a szülőföldön boldogulást, közösségi víziót vagy érzelmi kötődést kínálna.

Ki kell mondani: a Tisza Párt gyakorlatilag elhallgatja a nemzeti kérdést. A nemzetpolitika – ha létezik egyáltalán – nála adminisztratív kérdéssé zsugorodik a jogállamiság, kisebbségi jogok, európai normák kérdéskörében meghúzódva. 

Hiányzik az érzelmi, szimbolikus és történeti dimenzió, s enélkül a határon túli magyarság ügye puszta kisebbségpolitikai kérdéssé silányul. A nemzetpolitika azonban nem csupán jogi védelemről, hanem közösségi összetartozásról, kulturális folytonosságról és hosszú távú demográfiai, oktatási, gazdasági stratégiáról is szól. A Tisza Párt programja ezekre nem ad választ. Európa egyelőre a nemzeti kisebbségek ügyeit tekintve nem a megoldás, hanem a probléma része. 

Van kínálat is, vagy csak kritikai megjegyzések?

Érezhető, hogy a Tisza Párt nemzetpolitikája helyenként kritikus – részben a jelenlegi kormányzat nemzetpolitikai gyakorlatával szemben. Azonban a probléma ott kezdődik, hogy nincs koherens alternatíva.

A nemzeti kérdések depolitizálásáról beszélni ürességet jelez, hiszen a nemzet mindig politikai kérdés is, mivel erőforrások elosztásáról, intézményépítésről és a felelősségvállalás mértékéről szól. Ezt a Tisza Párt tudatosan üresíti ki, a korábbi balliberális hagyományokat tudatosan követve és folytatva maszatol, taktikázik. 

A Tisza Párt nemzetpolitikájában az „európaiság” gyakran pótlékként jelenik meg. Mintha az EU-tagság önmagában kiváltaná a nemzeti stratégia szükségességét. Ez éles ellentétben áll a Fidesz gyakorlatával, amely az európai színtéren is karakteresen képviseli a magyar nemzet érdekét.

A program erősen európai orientációjú, ami a nemzetpolitikában úgy jelenik meg, mintha az európai keret a nemzeti sajátosságból fakadó konfliktusokat automatikusan feloldaná. Ez az út már bizonyíthatóan nem járható, hiszen ez legfeljebb eszköz lehetne, de soha nem pótolja az identitás megőrzése érdekében folytatott nemzeti érdeket és küzdelmet.

A Tisza Párt nem ad választ arra sem, hogyan képzeli el a magyar nemzeti érdek artikulálását egy sokszor versengő, értékvitákkal terhelt európai térben. Másként fogalmazva: a probléma az, hogy nem világos, mit kíván magyarként képviselni Európában.

Szabad visszalépni a 2010 előtti megosztó, kirekesztő balliberális politikai világba? 

A Tisza Párt nemzetpolitikája jelenlegi formájában kidolgozatlan és hiányos, bizonytalan és talányos. A nemzetpolitika egy olyan keret, amelyben a történelmi felelősség, a társadalmi szolidaritás és a stratégiai jövőkép összeér. 

A Tisza Párt nemzetpolitikája nem alternatíva, hiszen elhallgatja, mit kíván tenni, és lehet ez politikailag kényelmes megoldás, azonban így rájuk bízni a nemzetet több mint bűn. Hiba!

A szerző a Kárpát-medencei autonómiatörekvésekért felelős miniszterelnöki főtanácsadó