A Tisza és a nemzet

Vélemény

A Tisza és a nemzet

A Tisza Párt gyakorlatilag elhallgatja a nemzeti kérdést.

Szili Katalin

nemzetpolitika kormány Tisza 2026. 02. 12. 18:33

Fotó: Katona Tibor

A kimondatlan nemzet üres tere áll a kormány következetes nemzetépítő munkájával szemben.

A magyar kormány nemzetpolitikája a nemzetépítést tűzte zászlajára 2010-ben, s ezt a nemzetegyesítő tevékenységet az elmúlt másfél évtizedben következetesen vitte végig. Ezzel szemben a Tisza Párt megjelenése sokakban az újdonság ígéretét keltette, azonban a programja a nemzetpolitika tekintetében egy üres halmaz.

A kormány koherens nemzetpolitikája

A Fidesz nemzetpolitikája világos, következetes, koherens, közmegegyezésen alapul. A határon túli magyarok ügyét a kormányzat következetesen politikája centrumába állította. A kettős állampolgárság, az ahhoz tapadó szavazati jog, az intézmény- és támogatási rendszer, a diaszpóra és a Kárpát-medencei magyarság egyesítése mind egy koherens stratégián alapuló nemzetpolitika elemei.

A Tisza Párt megjelenése a magyar politikai térben sokak számára az újdonság ígéretét hordozta. Ám a párt programjában – ahogy több más területen is – a nemzetpolitika kérdésében feltűnő hiányok, elnagyolt megfogalmazások és ezzel stratégiai bizonytalanságok rajzolódnak ki. Ez nem pusztán technikai probléma, hanem a politikai identitás és a közösségi jövőkép szempontjából is súlyos kérdéseket vet fel.

Nemzetpolitika mint alternatívahiányos mellékszál

A Tisza Párt programjában a nemzetpolitika láthatóan nem önálló, súlyponti terület, hanem csak más politikák melléktermékeként jelenik meg egy-egy sommás eleme. Ez a megközelítés egy olyan országban, ahol a határon túli magyarság helyzete, a nemzeti megmaradás és identitás kérdései évtizedek óta a politikai diskurzus középpontjában állnak, ez a semmitmondó hozzáállás egyben a párt politikai állásfoglalásaként értelmezhető.

A programból alapvető kérdésekre hiányoznak a világos válaszok: mit jelent a nemzet és a nemzeti közösségek a Tisza Párt számára? Kulturális közösséget? Politikai közösséget?

Hogy áll az állampolgárság kérdéséhez és a hozzá kapcsolódó jogokhoz? A nyílt definiálás elkerülése, a válaszok elnagyolása egy korábbi időszakra emlékeztet: a minden szenzitivitást nélkülöző, megosztó, kirekesztő hozzáállásra. Bár mit is várhatnánk az Erdélyt román földdel azonosító megnyilatkozás után?

Határon túli magyarok: technikai kérdés vagy közösségi felelősség?

A Tisza Párt láthatóan mindent el akar kerülni, ami „fideszes nemzetpolitika-szagú”. Ezzel azonban az ő politikájuk vákuumot teremt a nemzet helyén. A programból hiányzik minden olyan elem, amely identitást, megmaradást, a szülőföldön boldogulást, közösségi víziót vagy érzelmi kötődést kínálna.

Ki kell mondani: a Tisza Párt gyakorlatilag elhallgatja a nemzeti kérdést. A nemzetpolitika – ha létezik egyáltalán – nála adminisztratív kérdéssé zsugorodik a jogállamiság, kisebbségi jogok, európai normák kérdéskörében meghúzódva.

Ezek lehet, hogy szükséges, de egyáltalán nem elégséges feltételek, különösen az eddigi tizenöt esztendő sikeres kormányzati nemzetpolitikája tükrében! Egy nemzeti közösség ugyanis nem pusztán jogi konstrukció, hanem történelmi és kulturális valóság is.

Hiányzik az érzelmi, szimbolikus és történeti dimenzió, s enélkül a határon túli magyarság ügye puszta kisebbségpolitikai kérdéssé silányul. A nemzetpolitika azonban nem csupán jogi védelemről, hanem közösségi összetartozásról, kulturális folytonosságról és hosszú távú demográfiai, oktatási, gazdasági stratégiáról is szól. A Tisza Párt programja ezekre nem ad választ. Európa egyelőre a nemzeti kisebbségek ügyeit tekintve nem a megoldás, hanem a probléma része.

Van kínálat is, vagy csak kritikai megjegyzések?

Érezhető, hogy a Tisza Párt nemzetpolitikája helyenként kritikus – részben a jelenlegi kormányzat nemzetpolitikai gyakorlatával szemben. Azonban a probléma ott kezdődik, hogy nincs koherens alternatíva.

A nemzeti kérdések depolitizálásáról beszélni ürességet jelez, hiszen a nemzet mindig politikai kérdés is, mivel erőforrások elosztásáról, intézményépítésről és a felelősségvállalás mértékéről szól. Ezt a Tisza Párt tudatosan üresíti ki, a korábbi balliberális hagyományokat tudatosan követve és folytatva maszatol, taktikázik.

A Tisza Párt nemzetpolitikájában az „európaiság” gyakran pótlékként jelenik meg. Mintha az EU-tagság önmagában kiváltaná a nemzeti stratégia szükségességét. Ez éles ellentétben áll a Fidesz gyakorlatával, amely az európai színtéren is karakteresen képviseli a magyar nemzet érdekét.

A program erősen európai orientációjú, ami a nemzetpolitikában úgy jelenik meg, mintha az európai keret a nemzeti sajátosságból fakadó konfliktusokat automatikusan feloldaná. Ez az út már bizonyíthatóan nem járható, hiszen ez legfeljebb eszköz lehetne, de soha nem pótolja az identitás megőrzése érdekében folytatott nemzeti érdeket és küzdelmet.

A Tisza Párt nem ad választ arra sem, hogyan képzeli el a magyar nemzeti érdek artikulálását egy sokszor versengő, értékvitákkal terhelt európai térben. Másként fogalmazva: a probléma az, hogy nem világos, mit kíván magyarként képviselni Európában.

Szabad visszalépni a 2010 előtti megosztó, kirekesztő balliberális politikai világba?

A Tisza Párt nemzetpolitikája jelenlegi formájában kidolgozatlan és hiányos, bizonytalan és talányos. A nemzetpolitika egy olyan keret, amelyben a történelmi felelősség, a társadalmi szolidaritás és a stratégiai jövőkép összeér.

Ezt ma egyedül a kormánypártok képviselik.

A Tisza Párt nemzetpolitikája nem alternatíva, hiszen elhallgatja, mit kíván tenni, és lehet ez politikailag kényelmes megoldás, azonban így rájuk bízni a nemzetet több mint bűn. Hiba!

A szerző a Kárpát-medencei autonómiatörekvésekért felelős miniszterelnöki főtanácsadó