Erre a megfelelően elhelyezett X-re annál is nagyobb szükség van, mert ezt a közösséget, ezt a hazát manapság nagy, bár sokak számára ma még nem látható, nem érezhető veszélyek fenyegetik. Idegen erők, hatalmak jelentek meg a színen, amelyek pénzzel, fegyverrel, elektronikus paripával, agresszív médiabefolyással tönkre akarják tenni, el akarják süllyeszteni azt a természetes életközösséget, amelyet hazánknak nevezünk. Többszörös csavarral, a közember számára kevéssé látható módon akarják eltulajdonítani javainkat, természeti kincseinket; meg akarnak fosztani minket szokásainktól, örökségünktől, nyelvünktől, hitünktől.

S mégis miért? Mi végre? Hogy tagjai legyünk egy ízetlen, sótlan világközösségnek, amelynek nemzetközisége a látványelem szintjén az, hogy mindenütt ugyanazt a hamburgert majszolják, ugyanazokat az üdítőket hörpölik, ugyanazokkal a drogokkal kokettálnak, az utcákon ugyanazokat a semmitmondó reklámokat olvassák. S közben kenetteljesen és álszent módon szolidaritásról, emberi méltóságról, egyenlőségről és egyéb hangzatos frázisokról szónokolnak, számon is kérik, miközben maguk jogokat korlátoznak és tipornak, s ehhez minden nyelvi eszközt felhasználnak. 

A helyesen elhelyezett X jelek együttesen önvédelmi fegyverré válnak, mely képes arra, hogy védőpajzsa legyen a családoknak, hogy ne hulljanak szét, vagy a jobb megélhetés reményében ne kövessék az „ubi bene, ibi patria”, vagyis „ahol jól megy a sorom, ott van a hazám” amorális életelvét. Képes annak biztosítására is, hogy a családokat ne csak a kontraktusok, hanem a megbecsülés és a szeretet tartsák egyben. Képes kiszorítani a nemi aberráció megannyi, ránk kényszeríteni akart formáját. Ugyanakkor képes arra is, hogy megfelelő kereteket biztosítson a másfajta nemi orientációkhoz tartozók számára, még ha ők ma nem is érzékelik a közelítő veszélyek lehetséges formáit. Képes házat és hazát adni, hogy az ember ne egy futballcsapattal vagy egy multicéggel azonosuljon lelke legmélyéig, hanem a szűkebb és tágabb pátriájával. Végül pedig arra is képes, hogy az egyes ember saját közösségére büszke, ugyanakkor másokat is elismerő formában, nemzetek sokaságán át érje el az emberiség szintjét, ne pedig egy gigantikus Nutella-krém masszájaként.

De ez az X jel nemcsak a térben, hanem az időben is messzi hullámokat vet. S abban a kézben, amely behúzza, ott van a múlt, azok mozdulata is, akik hajdanán az ekeszarvat fogták, városokat építettek, fegyvert ragadtak a haza védelmében, vagy épp gyermeküket mentve menekültek a nádasok, lápok mélyére. Az idő láncolatát pattintjuk szét, ha hűtlenek leszünk hozzájuk, reményeikhez.

Az az apró jel a választási űrlapon ily módon nemcsak politikai, hanem teret és időt átölelő, metafizikai jelentőségű is. Olyan kiindulópont, amely a benne rejlő értelem kiteljesedésével világokat foghat át; végső soron csillagokkal, istenekkel, a jövő világokkal is érintkezhetünk általa. Másrészt akár földi csodának is nevezhetjük azt, hogy egy egyszerű választás során nem csupán a tudós vagy a művész, hanem egy traktoros gazda, ápolónő vagy a csaposfiú is történelmi léptékű dolgokba szólhat bele.

Nemcsak mindannak elvesztését jelentené, amit az utóbbi tizenhat esztendőben megteremtettünk vérrel-verítékkel, a kéz és az elme erejével, hanem, ami még súlyosabb, annak a jövőnek az elvesztését is, ami csak a kormánypárti győzelem esetén realizálódhat. Ha viszont a jelenlegi kormánypártok maradnak hatalmon, akkor, noha küzdelmekkel teli, mégis a további anyagi és szellemi gyarapodás lehetőségét is magában foglaló, saját jövő áll előttünk. S ez a jövő – talán ez a legfontosabb – egyedül a miénk, ennek alkotói mi vagyunk. Ahogy Petőfi múlhatatlan pontossággal megfogalmazta:

„Rabok legyünk, vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok!”

A jeleknek erejük van. Ha megfelelő helyre és módon visszük föl a jelet, a keresztet a választási űrlapra, vagyis – topológiailag nézve – nem úgy, mintha egy totószelvényt töltenénk ki, akkor a keresztény konzervatív, patrióta oldal ugyanúgy bízhat a győzelemben, mint ahogy Constantinus római császár. Előtte Kr. u. 312 őszén, a Milvius hídi csata előtti éjjelen látomásszerűen egy kereszt jelent meg az égen, az alábbi felirattal: 

Kedves választó! Ha a jelet a megfelelő helyre teszed, akkor „e jelben győzni fogsz”. De nemcsak te, hanem mi mindnyájan!

A szerző professor emeritus, a PBK tagja