idezojelek

Roosevelt majdnem belebukott abba, amire Magyar Péter készül

A történelem ismétli önmagát – csak néha magyarul, néha angolosan, de mindig ugyanazzal a naiv hittel, hogy ha elég hangosan kiabálunk az „intézményekkel”, akkor azok majd szépen behódolnak.

 ifj. Lomnici  Zoltán avatarja
ifj. Lomnici Zoltán
Cikk kép: undefined
Fotó: Hatlaczki Balazs
0
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az elnök válasza drámai volt. 1937 februárjában benyújtotta a „bírósági reform” tervét. Hivatalosan a testület hatékonyságát akarta növelni: ha egy bíró betöltötte a 70. életévét és nem vonult nyugdíjba, mellé új bírót nevezhetett ki – akár hatot. A kilencfős Legfelsőbb Bíróság így akár tizenöt főre duzzadhatott volna. A cél nyilvánvaló: liberális, New Deal-barát többség kialakítása, hogy ne torlaszolják el a reformok előtt az utat.

A terv robbanásszerű ellenállásba ütközött. Nemcsak a republikánusok, de Roosevelt saját Demokrata Pártjának jelentős része is fellázadt. Szenátorok, mint William E. Borah, az alkotmányos egyensúly megsértését látták benne. A sajtó „diktatúrakísérletként” írta le. A közvéleményben gyorsan terjedt a félelem: ha ma a bíróságot pakolják meg, holnap mi következik? A javaslat a szenátusban megbukott. Roosevelt presztízse komoly csorbát szenvedett, bár a bíróság később – részben a politikai nyomás hatására – engedékenyebbé vált a New Deal-programokkal szemben.

Ez a kudarc is rámutatott arra, hogy erőskezű vagy annak tűnő vezetők gyakran hajlamosak a hagyományos intézmények radikális átalakítására, amikor azok az útjukba állnak. Ám amikor ez az ambíció az alkotmányos ellensúlyok lebontásában nyilvánul meg, a demokrácia hosszú távú léte  forog kockán. Roosevelt árnyéka ma Budapesten is figyelmeztet: az intézmények átalakítása könnyebbnek tűnik, mint amilyen ára van. És ez az ár gyakran politikai kudarc formájában érkezik.

A pikírt tanulság egyszerű: az olyan politikusok, akik „forradalmat” hirdetnek az intézmények ellen, előbb-utóbb szembesülnek azzal, hogy az intézmények nem csak a „régi elit” védőbástyái. Hanem a többség védelme is az egy-egy ambiciózus vezérrel szemben. Roosevelt majdnem belebukott. Magyar Péter még csak most kezd belefutni ugyanabba a falba – csak ő közben azt hiszi, hogy ezúttal majd más lesz az eredmény, mert „mi mások vagyunk”.

A történelem cinikusan mosolyog. Már látta ezt a filmet. Nem a magyar szinkron az, ami megváltoztatja a végét.

Borítókép: Magyar Péter (Fotó: Hatlaczki Balazs)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.