A vétó az unió javát szolgálja

Követeljük az egyenlőséget és az alapszerződések tiszteletben tartását!

Varsó, 2020. május 13. Mateusz Morawiecki miniszterelnök a parlament varsói üléstermében 2020. május 12-én. A lengyel alsóház megszavazta éjjel azokat az elõírásokat, amelyek lehetõvé teszik, hogy az eredetileg május 10-re kiírt, múlt héten elhalasztott elnökválasztást hagyományos és levélszavazás formájában bonyolítsák le. MTI/EPA/PAP/Radek Pietruszka Fotó: Radek Pietruszka

A mostanihoz hasonló krízis évszázadonként egyszer fordul elő. A koronavírus-járvány okozta veszteségek teljes mértéke később válik világossá számunkra. Már ma is látjuk azonban az emberek nehézségeit, a kárt szenvedett gazdasági szektorokat, a hozzátarto­zóik elvesztése miatt kétségbeesett családokat. És bár az oltóanyag felbukkant a horizonton, gondjaink nem fognak egyhamar megoldódni. Az európaiak még nem látják a reménysugarat, amelyre várnak. Az Európai Uniótól, annak erejétől, szolidáris erőfeszítésétől, valamint az államok hozzáértésétől függ, hogy az európai emberek visszanyerik-e jövőbe vetett hitüket.

A Covid–19 okozta világjárvány a legnagyobb válság a második világháború óta. Első alkalommal van lehetőségünk közösen, önálló és 1989 után egyesült Európaként válaszolni a krízis okozta kihívásra. Ez nagy esély. Ugyanakkor nagy kérdőjel is: eleget tudunk-e tenni e történelmi súlyú próbatételnek? Hiszem, hogy a történészek ezt a pillanatot majd úgy írják le, mint az Európa elé állított nagy tesztet.

Csakhogy ebben a döntő, kölcsönös szolidaritást követelő pillanatban a megosztás szelleme éledt fel Európában. Mintha a helyreállítási alap mögött álló óriási erőfeszítés megsemmisítésre volna ítélve azon okok miatt, amelyek mindig is kontinensünk gyengeségét jelentették: a vitatkozásra való hajlam, az, hogy mindig azt keressük, ami elválaszt, nem pedig azt, ami egyesít. Az a mód, ahogyan a jogállamiság területén érvényesítendő költségvetési feltételrendszert a rendeletekhez akarják csatolni, nemcsak komoly aggodalmakat kelt ennek a mechanizmusnak a jogi alapjait illetően, de aláássa az unió tagországai és intézményei közötti bizalom és lojális együttműködés alapelveit is. A jelenlegi, az alapszerződést megkerülő eljárások óriási jogi bizonytalanságot keltenek. Vajon ezt akarjuk felajánlani állampolgárainknak válaszul arra a drámai helyzetre, amelybe a pandémia taszította őket? Bizonytalanságot és politikai vitákat?

A jelenlegi EU komoly problémája és paradoxonja, hogy – jóllehet szüntelenül hangoztatja a sokszínűség jelentőségét – nem képes elfogadni a különböző országok hagyományaiban gyökerező jogi és alkotmányos rendszereinek különbözőségét. Az európai közösség különféle demokráciamodellekből áll össze, minthogy az európai nemzetek különböznek egymástól. A francia V. köztársaság és Németország nem hasonlít egymásra, ez természetes, mivel az egyik a francia nép akaratából jött létre, a másik pedig a német nép akaratából. Az olaszoknak vagy a lengyeleknek, a portugáloknak vagy a magyaroknak joguk van ahhoz, hogy különbözzenek. Az uniónak szolidaritásra kell törekednie a sokszínűségben, mert csak így lesz egysége alkotó jellegű és jótékony. Hiszen a sokszínűség európai gazdagság, nem pedig átok.

Követeljük az egyenlőséget és az alapszerződések tiszteletben tartását! Az unió nem áshatja alá saját alapelveit, nem is változtathatja meg azokat egyes tagországok politikai kívánságainak megfelelően. Az EU költségvetési érdekeinek védelmét szolgáló jog másodlagos jelentőségű az Európai Unió alapszerződéséhez képest, így hát nem kerülheti meg, nem helyettesítheti és nem is módosíthatja az alapszerződésben lefektetett alapelveket. A jogállamiság mechanizmusa a rendelet értelmében az alapszerződés megkerülése, mintegy „felülírása” az alapszerződésnek, konkrétan az EUSZ 7. pontjának. Világosan ki kell jelenteni: a tervezett mechanizmus, miszerint a tagállamoknak kell őrködniük a kormányok jogkövetése fölött, már önmagában az uniós jog megkerülése, vagyis veszélyezteti a jogállamiságot.

Az EU-n belül gyakran keletkeznek viták, eltérő álláspontok, vannak azonban mechanizmusaink, amelyek mindig megállapodáshoz vezettek. Hiszem, hogy képesek vagyunk olyan megoldást kidolgozni, amely tiszteletben tartja az alapszerződés betűjét és szellemét. Az is lehet, hogy mindez némely „aktorok” játéka, akiknek az az érdekük, hogy az Európai Helyreállítási Alap igazából ne is kezdjen működni, mert nem akarnak pénzt betenni a közös költségvetésbe, miközben nekik van a legtöbb hasznuk a közös európai piacból.

Manapság mindnyájunk előtt egy cél lebeg, és ez a cél – Európa gazdasági újjáépítése – kell hogy az útmutatónk legyen. A jelenlegi módon kialakított mechanizmus veszélyes interpretációknak nyit teret. Nagy hatalmat és elismerést nyújt demokratikus legitimáció nélküli alanyoknak. De legalábbis olyanoknak, amelyeknek jelentős „demokratikus deficitjük” van hazai parlamentjükkel összevetve. Ez pedig komoly veszély minden tagállamra és az egész unió jövőjére nézve. Azok, akik immunisnak gondolják magukat, nincsenek tisztában azzal, hogy milyen nagy önkényességet tesz lehetővé ez a mechanizmus.

Nem nehéz ugyanis elképzelni olyan szituációt, hogy az EU valamelyik politikai tényezőjének nem tetszik valamely tagországban bevezetett társadalmi vagy gazdasági reform. Elég, ha az adott reformot a médiában vagy az EU parlamentjének fórumán a jogállamiság megsértőjének nevezik, s máris megnyílik az út az uniós alapoktól való eltiltás veszélyéhez. Valóban ezt akarjuk? Ilyen önkényesség elfogadását? Olyan centrifugális erők kiépítését, amelyeket ez a szabályozás kiváltana?

Az ilyen megoldás valószínűtlenül nagy lehetőségeket biztosít politikai nyomásgyakorlásra a tagállamok belpolitikájában végbemenő ügyek menetére. Hangsúlyozom: belpolitikáról van szó. Jelenleg ez az önkényes, politikailag motivált mechanizmus Lengyelország ellen irányul, de mi a garancia arra, hogy holnap nem irányul más olyan állam ellen, amelyik nem akarja majd alárendelni magát a brüsszeli intézmények politikai akaratának? Az alapszerződés tiszteli és óvja a szuverenitást, az új mechanizmus viszont sérti és komolyan korlátozza azt. A beleegyezés hiánya a mostani helyzetre, vagyis a vétó nem vezet az EU meggyengüléséhez. Ez olyan eljárás, amely az uniós struktúrák valóságában gyökerezik, megegyezik a közösség szellemével és demokratikus természetével. Biztonsági szelep, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az unió egyáltalán létezzék. A kompromisszum védelmének módszere, és gátja annak, hogy az aktuá­lisan erősebbek ránk erőszakolják akaratukat. Megerősítése annak, hogy minden tagország hangja egyformán fontos.

Charles de Gaulle egyszer ezt mondta: „Feláldozzuk a jövőt a jelen nevében csak azért, mert képtelenek vagyunk nemet mondani.” Lengyelország közös felelősséget érez Európa jövője iránt. Ezért a most ajánlott mechanizmusra adott „nem” szavazatunk egyúttal „igen” a sokszínűségében is valóban egyesült, szabad, egyenlő és szolidáris Európára.

A szerző Lengyelország miniszterelnöke