Bíró Lászlónak nincs helye a parlamentben

Az ellenzéki összefogás jelöltje „tetűcsúszdásoknak” titulálta a pajeszt viselő ortodox zsidókat.

„A fajta, mely a zsírunkon élősködik és a vérünket szíjja” – ez a klasszikus antiszemita toposz nem valamikor a két világháború között hangzott el valamelyik szélsőjobboldali párt gyűlésén, hanem 1949. július 12-én, az esti órákban, Sátoraljaújhelyen, az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) helyiségében, a Zemplén megyei tanfelügyelő szájából. Beszédét egy magát megnevezni nem akaró helyi zsidó idézte három nappal később a Magyarországi Izraeliták Országos Irodájában. Itt jegyzőkönyvbe mondta azt is, hogy a helyi rendőrség és az Államvédelmi Hatóság emberei pártutasításra miként zaklatják és kényszerítik disszidálásra a holo­kausztot túlélt és a szülőhelyükre visszatért ortodox zsidókat.

Az idézet onnan jutott szembe, hogy a közeli Szerencsen október 11-én megtartandó időközi választások összellenzéki jelöltje, a jobbikos Bíró László Facebook-bejegyzésében hasonló stílusban írt a zsidókról. Amellett, hogy Budapestet az egykori bécsi polgármester, Karl Lueger szavajárását követve „Judapestnek” nevezte, „tetűcsúszdásoknak” titulálta a pajeszt viselő és Hegyalján mostanában gyakorta megforduló ortodox zsidókat. Jellemző, hogy e vállalhatatlan megjegyzések után sem hátráltak ki a Bíró mögül a magát baloldalinak és demokratikusnak nevező ellenzék pártjai, így a Demokratikus Koalíció, az MSZP, a Párbeszéd vagy a Momentum.

A szerencsi pótválasztás tétje meglehetősen nagy, ugyanis ha a Fidesz–KDNP elveszíti ezt a mandátumot, oda a parlamentben a kétharmados többsége. Ezért a kormányzó párt, mely elhunyt képviselője, Koncz Ferenc lányát, Zsófiát indítja, minden létező praktikát bevet Bíró ellen. Így többek között azt állítja, hogy Bírót törvénysértően indították a választáson, mert a Jobbik képviselője, Jakab Péter a jelölés idején még nem volt hivatalosan a Jobbik vezetője. A jogi huzavonában nem kívánok állást foglalni, mint ahogy abban a kérdésben sem, hogy az elhunyt képviselő lánya örökölheti-e a mandátumot.

Inkább a zsidókérdés politikai hasznosításáról elmélkedem, különös tekintettel arra, hogy Magyarországon, de Euró­pa-szerte közel másfél évszázada időről időre kísértést éreznek a politikusok, hogy önmagukat és a pártjukat antiszemita szólamokkal népszerűsítsék. A rasszista uszítás még a legvadabb Rákosi-rendszerben, 1949 nyarán is kifizetődőnek bizonyult, visszhangot keltett a tömegekben, s csak azért hallgatott el végül, mert a népi demokráciában a választások szovjet mintára formálissá váltak, az MSZMP mellett már csak a Hazafias Népfront jelöltjeire lehetett szavazni.

Viszont az 1990-es rendszerváltás óta mind a kormánypártok, mind az ellenzék jelöltjei gyakran éreznek kísértést arra, hogy megnyerjék maguknak a választóknak azt a 10-12 százalékát, mely a közvélemény-kutatások szerint masszív antiszemita nézeteket vall. (Ez az arány hasonló a többi környező országban, sőt Nyugat-Európában is.) Bíró László antiszemita Facebook-bejegyzéseket ír, a kormányzat viszont kitüntet és piedesztálra emel olyan történészt vagy irodalmárt, aki szintén nem fukarkodik az antiszemita megjegyzésekkel, ha például Trianon okairól vagy a Nyugat című folyóiratról fejti ki a nézeteit. Persze, az utóbbi esetekben a politikai szempont, vagyis a radikális választók megnyerése inkább áttételesen érvényesül: azokat akarják megnyerni, akik az említett szerzők műveit kedvelik. Az illetékesek hivatkozhatnak arra, hogy az említett szerzők munkássága „amúgy igen értékes”, ezért el lehet tekinteni „kisebb botlásaiktól”. De ha ezt az érvelést elfogadjuk, nem utasíthatjuk el Bíró László mentségét sem, mely szerint „apatikus hangulatban” írta a Facebookra, amit írt, ezért nem érdemes komolyan venni.

Jellemző, hogy a szerencsi jobbikos megosztott a Facebookon egy írást, mely a Kuruc.infón jelent meg. Ez a Harmadik Birodalmat és Hitlert dicsőítette, a következőképpen: „Tetszik, nem tetszik, a nemzetiszocialisták hatalomra kerülése után Németországban rend és gazdasági-politikai stabilitás lett. Egy választási cikluson belül megszűnt a munkanélküliség, kikapcsolták a zsidó uzsorabanktőkét a gazdaságból, megszüntették a háborús jóvátételként eufemizált kozmopolita rablás kifizetését a győztes antant országok számára, bebizonyították, hogy egy ország gazdasága a »szent« bankáruralom nélkül is csodálatosan működhet, sőt csak így működhet egészségesen, korai jóléti államot teremtettek Európa közepén, tehát vállalhatatlanná váltak az akkori politikai korrektek számára. A kozmopolita-cionista körök már ekkor elhatározták Adolf Hitler rezsimjének megsemmisítését.” Vagyis Bíró Lászlónak nemcsak a „tetűcsúszdásokról” vannak kialakult nézetei, de készen áll a nácizmus rehabilitálására is.

Kérdés persze, hogy egy Facebook-bejegyzésből vagy egy -megosztásból miféle következtetést vonhatunk le. Azt mindenesetre igen, hogy sajnos a zsidók elleni uszítással még mindig több szavazatot lehet remélni, mint a mellettük való kiállással. De Auschwitz és a XX. század szörnyűségei után talán nem túlzás azt követelni, hogy az ellenzéki pártok ne jelöljenek olyan politikust az október 11-i szerencsi időközi választásra, aki ha úgy fordulna a politikai széljárás, habozás nélkül antiszemita uszításra vetemedne.

A szerző történész, publicista, az Országos Rabbiképző–Zsidó Egyetem oktatója