Mert az egyik állam beleszól a másik belügyeibe, kisajátítja a történelem pici szeletkéjét, a finn képviselőnek márpedig Nokia lesz a telefonja, a francia elnök Citroënnel furikázik, a portugál kormányfő fűszeres portói bort fog inni, s szép lassan, törvényszerűen kiderül, hogy ennyi ország nem tud egy politikai platformra kerülni.
Mi, akik újak, lenézettek, szegények és főleg populisták vagyunk, közben megvalósítottuk a lehetetlent, és a szándékosan üres visegrádi megállapodásból működő közösséget hoztunk létre, olyat, amelynek tagjai között történelmi tragédiák miatt mély árkok húzódnak, ideológiai szempontból távol állnak egymástól, és mégis, ki tudunk állni egymásért, egymás védelmében.
Az igazi pragmatizmus a V4-ek között tapasztalható, pedig a március végén esedékes Szlovákia–Magyarország Eb-selejtező biztonsági szempontból kiemelten kockázatos mérkőzés lesz, s nem volt olyan régen, amikor a magyar köztársasági elnököt a komáromi híd közepéről fordította vissza Szlovákia. De mindenki tudott lépni egy nagyot, elfelejteni a sértéseket s meglátni a közös érdekeket.
Soha nem lehetett hallani arról, hogy Budapest bírálta volna bármely más ország belső döntését, kritizálta volna valamely választás végeredményét, bevezettette volna az eurót Svédországban vagy utasítgatta volna Luxemburgot, hogy jobban figyeljen oda a demokratikus jogokra a bankrendszer simogatása mellett. Ez a jövőben se várható tőlünk, míg mi naponta fogjuk megkapni, miként kellene élni.
Pedig még Gibraltár státusát se tudják háromszáz éve rendezni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!