Almát és körtét nem érdemes összehasonlítani. Mások a szerepek, mások a feladatok, mások a lehetőségek, más a történelmi múlt. Cseh Katalin itt ér össze Szanyi Tiborral. Az utóbbi dicséri Kádár Jánost, ma is nosztalgiával kampányol azok körében, akik ötven éve voltak húszévesek, Cseh Katalin pedig pontosan ugyanazt csinálja, csak divatos zenét kevernek alá és hirtelen vágásokkal teszik pörgőssé, fiatalossá a reklámfilmet. A dinamikus Momentum minden esetben azért száll síkra, hogy ne épüljön semmi, s a pénzt adja a kormány az egészségügynek meg az oktatásnak. Az üzenet egyértelmű: ne csináljunk semmit, ne építsünk egy saját országot, ne legyenek terveink, ne dolgozzunk meg a saját egészségünkért, ne örüljünk a sportsikereknek, ne nézzünk fel a hősökre, hanem fizessünk mindenkinek sok pénzt, amelyből ő azt csinál, amit csak akar. Mivel pedig Ausztriában több a pénz, hát irigykedve lessünk át oda, a tejjel-mézzel folyó nyugati Kánaánba, s csodálkozzunk rá, milyen tiszta a Ring reggel nyolckor.
Pedig bizony ez nem csupán pénzről szól. Az olyanok, akik húsz eurócentért brüsszeli öntudatot növesztenek, egyértelműen alkalmatlanok a politikai pályára. A lényeget a magyar öntudat adja, amely belehelyezkedik egy nagyobb keretbe, kihasználja a lehetőségeket, építi a saját országot. De innen már ne forduljunk vissza, ne próbáljuk visszasírni a dicsőséges Shopping City Südben töltött mámoros napokat. Épp elég szomorú látni, hogy mennyire öreg tud lenni egy fiatalra maszkírozott társaság.
(Borítókép: A pulpitusnál Fekete-Győr András, a Momentum elnöke a párt választási eredményváró rendezvényén a budapesti Városháza parkban 2018. április 8-án. Fotó: MTI/Mónus Márton)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!