A Momentum téved. Nem egy-egy dologban, hanem úgy általában. Egy nem létező ideológiát igyekszik zászlajára tűzni, egy rég meghaladott doktrínát, amellyel harminc évet késett. A legszomorúbb benne pedig az, hogy az idő előtt megöregedett fiatalok látszólag hisznek benne. Cseh Katalin, az üzletasszonyként is sikeres politikus azt ígéri a választóknak, hogy „nyugatibb” lesz az a Magyarország, amelyet az ő pártja fog majd kormányozni, ha úgy döntenek a magyarok. Mert ez egy hívószó, kidolgozták a lila agytrösztök, a nyugati az jó, pontosan ellentéte a keletinek, amely viszont rossz. Európai ügyészséghez való csatlakozást ígérnek, ami jó, előremutató, és kizárólag az nem akarja, aki a korrupcióban érdekelt. Minden más ember a patyolattiszta európaiságot akarja, a tökéletes törvény előtti egyenlőséget, a jog uralmát – amint az Brüsszelben történik. A Momentum bevezeti az eurót, ígérik a plakáton, ugyancsak ideológiai okokból, a közös fizetőeszköz egy szimbólum, a siker és a gazdagság tündöklő jelképe a szemükben.
A lila srácok és lányok ma is áhítattal szívják be a levegőt, amikor az osztrák határt átlépik, s undorodva nézegetik a keletről jött autókat. Amolyan zsigeri dolog ez, kompország kicsi, önjelölt révészei sose tudták felmérni, hogy ez egy állam, egy haza, amely létezik és létezni is fog. Cseh Katalinék ma is 1993-ban élnek, tudatilag képtelenek voltak felmérni, hogy mennyit változott a világ. 2021-ben azzal kampányolni, hogy a nyugatiasabb országot hoznak el, legalábbis visszás. Volt ugyanis egy igencsak súlyos migránsáradat, amellyel látványosan nem tudott mit kezdeni a Nyugat, de civakodás az volt bőséggel. Az oltási rendszer se működött tökéletesen, pontosabban sehogy se működött, minden ország maga intézte saját igényeinek megfelelően, és talán megdöbbentő, de egyik állam se azzal törődött, hogy mi lesz a többiekkel.
Mert ez egy ilyen hideg és kegyetlen világ, ahol nem fogja egymás kezét a portugál tengerész és a svéd favágó. A lilák visszaforgatják az idő kerekét, s a látványosan fejlődő Magyarországnak tündöklő, boldog és sikeres nyugati országokról mesélnek, amelyek úgymond „jobbak”, mint ez a mi hazánk.
Almát és körtét nem érdemes összehasonlítani. Mások a szerepek, mások a feladatok, mások a lehetőségek, más a történelmi múlt. Cseh Katalin itt ér össze Szanyi Tiborral. Az utóbbi dicséri Kádár Jánost, ma is nosztalgiával kampányol azok körében, akik ötven éve voltak húszévesek, Cseh Katalin pedig pontosan ugyanazt csinálja, csak divatos zenét kevernek alá és hirtelen vágásokkal teszik pörgőssé, fiatalossá a reklámfilmet. A dinamikus Momentum minden esetben azért száll síkra, hogy ne épüljön semmi, s a pénzt adja a kormány az egészségügynek meg az oktatásnak. Az üzenet egyértelmű: ne csináljunk semmit, ne építsünk egy saját országot, ne legyenek terveink, ne dolgozzunk meg a saját egészségünkért, ne örüljünk a sportsikereknek, ne nézzünk fel a hősökre, hanem fizessünk mindenkinek sok pénzt, amelyből ő azt csinál, amit csak akar. Mivel pedig Ausztriában több a pénz, hát irigykedve lessünk át oda, a tejjel-mézzel folyó nyugati Kánaánba, s csodálkozzunk rá, milyen tiszta a Ring reggel nyolckor.
Pedig bizony ez nem csupán pénzről szól. Az olyanok, akik húsz eurócentért brüsszeli öntudatot növesztenek, egyértelműen alkalmatlanok a politikai pályára. A lényeget a magyar öntudat adja, amely belehelyezkedik egy nagyobb keretbe, kihasználja a lehetőségeket, építi a saját országot. De innen már ne forduljunk vissza, ne próbáljuk visszasírni a dicsőséges Shopping City Südben töltött mámoros napokat. Épp elég szomorú látni, hogy mennyire öreg tud lenni egy fiatalra maszkírozott társaság.
(Borítókép: A pulpitusnál Fekete-Győr András, a Momentum elnöke a párt választási eredményváró rendezvényén a budapesti Városháza parkban 2018. április 8-án. Fotó: MTI/Mónus Márton)
