A Momentum téved. Nem egy-egy dologban, hanem úgy általában. Egy nem létező ideológiát igyekszik zászlajára tűzni, egy rég meghaladott doktrínát, amellyel harminc évet késett. A legszomorúbb benne pedig az, hogy az idő előtt megöregedett fiatalok látszólag hisznek benne. Cseh Katalin, az üzletasszonyként is sikeres politikus azt ígéri a választóknak, hogy „nyugatibb” lesz az a Magyarország, amelyet az ő pártja fog majd kormányozni, ha úgy döntenek a magyarok. Mert ez egy hívószó, kidolgozták a lila agytrösztök, a nyugati az jó, pontosan ellentéte a keletinek, amely viszont rossz. Európai ügyészséghez való csatlakozást ígérnek, ami jó, előremutató, és kizárólag az nem akarja, aki a korrupcióban érdekelt. Minden más ember a patyolattiszta euró­paiságot akarja, a tökéletes törvény előtti egyenlőséget, a jog uralmát – amint az Brüsszelben történik. A Momentum bevezeti az eurót, ígérik a plakáton, ugyancsak ideológiai okokból, a közös fizetőeszköz egy szimbólum, a siker és a gazdagság tündöklő jelképe a szemükben.

A lila srácok és lányok ma is áhítattal szívják be a levegőt, amikor az osztrák határt átlépik, s undorodva nézegetik a keletről jött autókat. Amolyan zsigeri dolog ez, kompország kicsi, önjelölt révészei sose tudták felmérni, hogy ez egy állam, egy haza, amely létezik és létezni is fog. Cseh Katalinék ma is 1993-ban élnek, tudatilag képtelenek voltak felmérni, hogy mennyit változott a világ. 2021-ben azzal kampányolni, hogy a nyugatiasabb országot hoznak el, legalábbis visszás. Volt ugyanis egy igencsak súlyos migránsáradat, amellyel látványosan nem tudott mit kezdeni a Nyugat, de civakodás az volt bőséggel. Az oltási rendszer se működött tökéletesen, pontosabban sehogy se működött, minden ország maga intézte saját igényeinek megfelelően, és talán megdöbbentő, de egyik állam se azzal törődött, hogy mi lesz a többiekkel.

Mert ez egy ilyen hideg és kegyetlen világ, ahol nem fogja egymás kezét a portugál tengerész és a svéd favágó. A lilák visszaforgatják az idő kerekét, s a látványosan fejlődő Magyarországnak tündöklő, boldog és sikeres nyugati országokról mesélnek, amelyek úgymond „jobbak”, mint ez a mi hazánk.