Tévériporttól hangos az ellenzéki média: az augusztusban Magyarországra menekített afgánok hálásak a kormánynak, de panaszkodnak az elhelyezésükre Balassagyarmaton. Zsúfoltak a szobák és hideg az étel. Nofene. A történelem nem mindig a Grand Hotelben foglal szállást. Apám gyerekként nyaranta a gangon aludt a Gát utcában, mert a gang legalább nem volt telezsúfolva a testvéreivel és az anyjukkal, anyám meg csontsovány kiskamaszként élte túl a hitlerájt Németországban. De túlélte.
Magyarország sikeres menekítőakciója ugyancsak a túlélést biztosította számos afgán családnak az elől a borzalom – vagy akár a biztos halál – elől, amely várt rájuk a tálib uralom alatt, és amelyről afgán interjúalanyunk is beszél a mai lapszámunkban. Joe Biden katasztrofális helyzetfelismerése nyomán az amerikaiak szövetségeseinek sebtében kellett végrehajtaniuk azok evakuálását, akik az elmúlt években a segítségükre voltak kint, és ezért az életükkel is fizethetnének most.
Ha vállaltuk a szövetségesi feladatot, akkor ezekért a helybéliekért pedig felelősséggel tartozunk, a kimenekítésük erkölcsi kötelesség volt. Ráadásul éppen a munkakapcsolat miatt megbízható, leinformált emberek az „afgánjaink”, ellentétben a „palesztinunkkal”, akit egyenesen Guantánamóról fogadott be 2009-ben a Bajnai-kormány, mert jó fej akart lenni Obamáéknál. Palesztinunknak alighanem csak az állandó megfigyelése kerülhetett annyiba, hogy abból most minden nap Jamie Oliver főzhetne az afgánjainknak Balassagyarmaton. Ha ezt nem is tudjuk biztosítani, a jó szándék bizonyára előteremti a rezsót, a fazekat, a zsák krumplit és hagymát, hogy ne legyen hideg az az étel.
Nem mindenki ugrotta át ezt a lécet. A magyarokat hol antirasszizmusból, hol demokráciából, de rendszeresen kioktató nyugat-európai kormányok súlyos mulasztásokat vétettek az evakuáláskor. Be is indult náluk a forgóajtó. A Kabul elestekor csúnyán elbambult brit külügyminisztert egy kormányátalakítás részeként helyezték egy tárcával arrébb, holland liberális pandantja pedig lemondott, miután bebizonyosodott, hogy cserben hagyták a saját afgánjaikat.
A hollandok nagy szerencsétlenkedők tudnak lenni, ha túl közelről suhintja meg őket a világpolitika szele. Wim Kok kormánya 1999-ben kollektíven mondott le, mivel pár évvel korábban a kéksisakosaik nem tudták megakadályozni a srebrenicai mészárlást. Hogy most miért nem a liberális kormányfő, Mark Rutte jelentette be a távozását? Azért, mert nincs miről lemondania: januárban már megtette ezt egy – de érdekes! – jogállamisági ügyben, így az új kormány megalakulásáig ügyvezetőként látja el feladatát. (Lassan lemondhatna viszont a magyaroknak adott leckékről.) Német sajtóbeszámoló szerint az EU legtapasztaltabb kormányfője is egy berlini filmbemutatón nevetgélt, amikor országa az evakuálás legveszélyesebb részét hajtotta végre Kabulban. A történelem bekopogott, de Merkeléknél sem voltak otthon. Neki sincs már nagyon miről lemondania.
Balassagyarmat éppannyira lesz afgán, mint amennyire Borneó és Celebesz magyar lett. Továbbra sem cél Magyarországon az Európán kívüli kultúrákból muszlimként érkezők tömeges befogadása, alakuljon akárhogyan a kabuli helyzet. A mi afgánjaink inkább kivételek, akik erősítik a szabályt. Az ő befogadásukról Budapesten határoztak, ahogy a bevándorlási kérdésekben a szuverén nemzetek hivatottak dönteni. Az új afgán menekültáradat nyomán már készülnek Brüsszelben az új Excel-táblázatok. De nemcsak a nemzeteket, hanem az akarattal, tervekkel rendelkező embereket is többre kell becsülni, mint hogy kvótákkal osszák el őket, ahogy a KGST-időkben a vietnami papucsokat.
(Borítókép: Az amerikai tengerészgyalogság által közreadott képen magyar katonák kimentendő afgán, magyar és amerikai állampolgárokat kísérnek a magyar légierő gépéhez a kabuli Hamid Karzai Nemzetközi Repülőtéren 2021. augusztus 19-én. Az afgán főváros a kormány hatalmát megdöntő iszlamista tálibok kezén van, ezalól a repülőtér az egyetlen kivétel
Fotó: MTI/AP/Amerikai tengerészgyalogság/Nicholas Guevara őrvezető)
