Nem tudni, mikor vált az öreg kontinens embertelenné. Mióta hiszi azt önmagáról Brüsszel, hogy statisztikával kell foglalkoznia az emberek helyett. Mikor tűntek el a színek a vibráló kontinensről, mikor váltak a helyi jellegzetességek üldözendő eltévelyedésekké az uniós kánon szerint. Márpedig az unió pontosan most válik egy nihilista, pénzközpontú, megcsontosodott gigásszá, amely irtózik a különbözőségtől, szigorúan meghatározott állampolgárképe van, s ezernyi statisztikai adatlapja, ahová fel tudja jegyezni, kiről milyen tulajdonságokat kell lenyesegetni. Uniós pénzből.
Talán ez az a pillanat volt, amikor az Európai Unió birodalomként kezdett viselkedni, megtartva álságos módon a tagállamok függetlenségének látszatát. A Szovjetunió is ezt csinálta, a tagországok önként csatlakoztak a nagy Oroszország kovácsolta frigyhez, mert állítólag hittek az ideológia győzelmében. Az Európai Unió pedig mostanra formálta meg az ideológiáját, amelyben nincs vallás, nincs nemzet, nincs haza, nincs férfi és nincs nő, nincsenek nyelvek, nincsenek kultúrák, s nincs Isten. Egy félmilliárdos masszát akarnak a nemzetek helyett látni, amelyet úgy lehet alakítani, mint a gyurmát, napról napra élnek, folyamatosan bocsánatot kérnek, hogy valaha hittek valamiben, vezekelnek elődeik gondolkodásmódja miatt, és fogyasztanak becsülettel.
Ez az agyrém a valóságban sose valósulhat meg. Mert az ember nem krumpli, nem rakosgatható ládákban ide-oda. Kötődik és szeret, nem csak tolerál. Kereteket akar maga körül látni, értékeket akar alkotni. No és hisz Istenben. Ferenc pápa, akit a liberális elit mindig akkor szeret, amikor a szavaiból az ő olvasatuk rajzolódik ki, ezt a birodalmi gőgöt ítélte el Cipruson. Ha már nem lehet kimondani az Európai Unióban, hogy a karácsony megünneplésére készülünk, mert ez esetleg sértheti azokat, akik nem erre készülnek, az olyan vörös vonal, amelyet nem szabad átlépni. A kereszténység nem számolhatja fel önmagát csak azért, mert szürke öltönyös bürokraták rémeket látnak egy karácsonyfában. Európa keresztény. Épp azért ünnepli a karácsonyt, mert hisz a megváltásban, a szeretet erejében, s ezzel a szeretettel fordul azok felé is, akik nem ünnepelnek vele. A szürke öltönyös bürokraták akaratát követve semmi nem indokolná, hogy szeretettel fogadjon bárki bárkit, a szeretet teljesen értelmetlen érzelem az unió olvasatában. Nekik a tolerancia jutott, amely abból az elvből indul ki, hogy önmagamat felemelem, s elviselem a többieket fantasztikus toleráns mivoltomból kifolyólag.
