Nem leselkedik nagyobb veszély a magyarországi demokráciára, mint a balliberális ellenzék hatalomátvételi kísérlete. Több alkalommal tanúbizonyságát adták az utóbbi időben annak, hogy sem az alaptörvény, sem a demokratikus berendezkedés írott és íratlan szabályai nem számítanak semmit nekik. Viszont egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy az Orbán-fóbia, a konkrétumokat nélkülöző vagdalkozás a korrupcióról és a lopásról, áradó gyűlöletük a nemzeti oldal ellen kevés az általuk hőn áhított kormányváltó hangulathoz. Sőt sokszor ahhoz is, hogy elkötelezett híveikben fenntartsák a löttyös indulatok hőfokát. Látva az eredményjelzőt, egyre frusztráltabbak, de ötletek, politikai innováció, a haza sorsáról alkotott víziók hiányában csak a külföldi beavatkozásban bíznak. És bármilyen furcsa, Orbán Viktorban. Az ő ötleteit még megpróbálják néha a maguk setesuta módján utánozni.
Erre jó példa a 2010-es csúfos bukásukhoz vezető 2008-as népszavazás. Ez olyan kitörölhetetlenül beleégett a tudatukba, hogy tíz éve görcsölnek azon, miként tudnának valami hasonlót összehozni. Csakhogy antidemokratikus gondolkodásuk a lényegét nem érti az egész procedúrának. Demokratikus politikus ugyanis nem sötétben tartja és nem trágyával eteti a választópolgárt, hanem kíváncsi a véleményére, rendszeresen kikéri azt, és ez alapján határozza meg a kormány politikáját. Nem gondolja, hogy vidéken tanulatlan bunkók élnek, akik azt sem tudják, hol vannak. Igazi demokrata nemcsak idétlen kampányvideók forgatására hagyja el a kiskörút biztonságosnak vélt vidékét, hanem érti a szokásait, hitét, közösségeit, a családját óvó ember józan gondolatait, érzi lelkének rezdüléseit, és ezek alapján fogalmazza meg politikai cselekvésprogramját. Ezt a demokráciát megvető balliberálisok populizmusnak hívják. Ezért amikor mégis megpróbálnak demokráciát játszani, és népszavazást kezdeményeznek, azt teljesen érdektelen kérdések mentén teszik. Ahogyan most is.
Bizony-bizony, az a helyzet, hogy a Fudan Egyetem sorsa nagyon kevés embert érdekel ebben az országban. De az álláskeresési járadék folyósításának ideje sem vált ki tömegmegmozdulásokat. Annyira súlytalan az egész, hogy a kampányoló baloldali politikusok alig találtak valakit maguk között, aki tudta volna, hogyan kellene megváltoztatni a folyósítás időtartamát. Azóta pedig csodálkoznak, hogy alig gyűlnek a támogatók. Pedig jócskán kifutottak már az időből. Csak halkan jegyzem meg, hogy a már emlegetett szociális népszavazás kezdeményezésekor az akkor ellenzékben lévő Fidesz négy nap alatt hatszázötvenezer aláírást szedett össze. Amikor ezt írom, még nem biztos, hogy négy hónap alatt összejön a moslékkoalíciónak a szükséges kétszázezer.
De alapvetően mindegy is. Mert ebben is hazudnak, átverik saját szavazóikat, nem mondják el, hogy az évtizedek óta érvényben lévő szabályozás alapján ebből már úgysem lesz semmi az országgyűlési választásokig. Gyermekvédelmi népszavazás tehát lesz, hiába akarták megfúrni minden lehetséges eszközzel. Ellenzéki árnyékreferendum pedig inkább nem lesz. De ha lesz, akkor sem lesz semmi értelme. Pedig ősszel majd biztos nem agitál, ahogyan most, a TASZ meg a többi, Soros-hálózatba tartozó, nagyon demokrata álcivil szervezet annak érdekében, hogy szavazzunk érvénytelenül.
Nem leselkedik nagyobb veszély Magyarországra, mint a pénzért és hatalomért bármire képes balliberális politikai kalandorok visszataszító mesterkedése a választók befolyásolása érdekében. Az április 3-i szavazás tétje az is, hogy egyszer és mindenkorra megértessük velük: nem csupán kifutottak az időből, hanem az idő is eljárt felettük.
Borítókép: MTI/Szigetváry Zsolt
